Az élhetetlenné tett világ
Látogatók száma: 67
Ha valaki saját városára, elöljáróira ismer, az csak a véletlen műve, a cikkben szereplő városok, korlátozótáblák csak a képzelet szüleményei... ilyen a világon sincs!
Eszem ágában sincs száguldozni, nem vagyok én már az a fiatal fajta, aki csak a sebességért nyomja a gázpedált. De a városunk nagy... és élhetetlen. Ha az egyik végéből át akarok jutni a másikba, akkor kihagyom a nagy széles útjainkat, még a földes utcáinkon is gyorsabban jutok célba, mint a haladhatatlanná tett főutcáinkon. Itt egy harmincas tábla, amott egy húszas, és láss csodát, egy fekvőrendőr is nehezíti utamat. Miért is? Egy engedékeny városatya jóakaratából, néha negyvennel is roboghatok, ha autóba merek ülni, a mai eszetlen benzinárak mellett.
Harminccal döcögök, mellettem elrobog egy rendszám nélküli motoros. Harminccal döcögök, és egy bukósisakos fiatal férfi hasít el mellettem kerékpárjával. Harminccal döcögök és egy rokkantaknak rendszeresített járgány is elsuhan mellettem. De az alázás csúcsa, hogy egy helyi sörpocakos atléta is faképnél hagy az egyik zseniális - értelmetlen - korlátozásnál. Persze, rá nem vonatkozik a nulltolerancia, egy feles gyorsítóval gyorsabb, mint én.
A fél várost átdöcögöm. Nehogy jól érezzem magam. Sehol egy ember, a sebesség csak a szembelévő - a fák közt bujkáló, trafipax mellett szunyókáló - rend őreinek szól. Akik ugye a rendet védik, nem csupán pénzbeszedő automatát üzemeltetnek. Nem szabad itt vigéckedni. Rend a lelke mindennek! Csak az utcák közterei nem olyan rendesek. Persze itt sem a városközpont gyönyörűséges virágkompozícióira, szökőkút együttesére gondolok. Azokkal nincs is semmi baj. A városközponttól kijjebb lévő, sáros utcák önkormányzatra tartozó részét nézem árgus szemekkel. De ugye, az egyenlő elbánás elve alapján, a három méterre a közterülettől ugyanolyan magasra megnőtt gaz gazdáját már gazemberként, sok tízezerre büntetik. Mert ő nem tartja rendben a saját portáját.
Elmennék bevásárolni is, de a sarki bolt már bezárt. Tönkretette őt a multi (és a városvezetés gazdaságpolitikája és annak helyiadói). Csak a város másik végében lévő nagyáruház az egyetlen, ahol még vásárolni is lehet valamit. De ott is rossz szemmel néznek rám, ha készpénzzel fizetek. Ma az se menő már. Hadd tudja az APEH, hol és mennyit vásárolok. Nincs ezzel baj... a vezetésnek mindenről tudnia kell. Aki nem csal, miért is féljen? Megírta ezt már Orwell is 1948-ban (1984)... Figyelik a teret is, a "kedvünkért", mert ugye kell a lopások megelőzése miatt. Helyes! Ember ne lopj! Mondja a Biblia is. Bár munkahely teremtésben járna ennyire elől az atyaúristen és a városvezetés. A harmincezer ember csak a környező településekre járhatna el dolgozni. Járhatna. De az is reménytelen, mert ugye ott is hasonló a helyzet. A táblák ott is értelmetlenek, a gyárak ott sem léteznek, termelés ott sem folyik, csak segélyekért sorban álló emberek vannak... mosolygó arcokkal... Mert ugye a kamerákba mindig mosolyogni kell.
A cikket írta: Fanpercival
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én is ismerek egy ilyen várost. De érdekes. Lehet mindenki ugyanabban a városban lakik? Jó írás.
Bokor
Sajnos, ez a jelenség az országban szinte mindenütt jelen van, kisebb településeken persze kamera nélkül. Ott arra sem telik.
Üdv: Yolla
Hát aki tud még a kamerákba mosolyogni, az szerintem mazochista! Nagyon időszerű, és jó a cikked. Már egy-két írást én is publikáltam, az eme, már nem furcsa jelenségekről.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Ment az 5-ÖS!
Üdv. István
Üdv:A