Kevés a sarok
Látogatók száma: 56
Ma is meglepődöm, hogy a „kacatjainknak” mindig nagyobb az olvasótábora, mint emlékfoszlányainknak, amit megosztunk a külvilággal, ami pedig bennünk még mindig fontos helyet foglal el.
Sejtem mi lehet ennek az oka. Többen vannak, akik nem merik bevallani milyen nehezükre esik olykor megszabadulni egyes „vacakoktól”, ami egykor betöltötte azt a helyet az életükben, a szívükben, az emlékeikben, vagy a polcokon ma már csak porosodnak.
Mára ugyanis használaton kívülre kerültek. Úgymond hasznavehetetlenekké váltak.
Aztán rájöttem, nem kell ahhoz "bikának" lenni, elég, ha "vízöntő" vagy... Semmi köze nincs ugyanis ehhez a születési jegyeknek. Annyi a dolgod mindössze, hogy időközönként a kezedbe veszed a "témát" és ránézel. Ideje belátnod, hogy egy nagy gyűjtő vagy.
Ezt a kérdést mindig van időnk megoldani, persze, ha hagyják... Eddig is, és ezután is csak négy sarka van egy szobának, az is legtöbbször foglalt. Nem mi vagyunk ennek az okai, hanem a házépítő fantáziátlansága... Túl kevés a sarok..., vagy túl sok a kacat. Az is lehet, éppen ideje lenne a selejtezésnek. Hát ez az...
A legnehezebb, mert hogyan is tudnánk megválni a „kacatjainktól”, a „vacakjainktól” vagy az emlékeinktől, ha egyszer hozzánk tartoznak?
Mit tesz az ember, ha úgy érzi túl sok kacatot, vacakot hordott össze az évtizedek során, ami pedig számára fontos volt egykor? Sok mindent azóta már meg is bánt, esetleg, talán. Mára így érzi. Otthagyni még sincs szíve, kidobni sem engedik, hát akkor mit tegyen? Megpróbál vele együtt maradni, élni, bármennyire is érzi, éreztetik vele, hogy sok ez már belőle…
Már csak egy vigaszom maradt, hogy a kacatok, vacakok sohasem fogynak el. Mindig lesznek, akik újabb és újabb írással látnak el bennünket, mások életéből merítetten akár, a saját történeteit kimerítve, de mindig gondoskodni fognak olvasnivalóról, és ez így van rendjén.
„Emlékszilánkok, talált szép kő, félbehagyott írások. Mind egy rész belőlünk. Tartogatjuk, őrizzük makacsul.”
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valamiről jobb nem beszélni, hogy ne hergeljük fel magunkat. :)
Gondolom, már nagyon eltértünk a témától! :)
A varjak is "rég belátták" már, hogy távolabb az embertől, biztonságosabb! KÁR! Már hagyják, hogy gyorsabbak legyenek az emberek, tehát vihetik a kenyeret is! A galambok, verebek, még butábbak kicsit, de ez csak idő kérdése.....!
Nagy lehet az összetartás abban a házban, ahol élsz, de megnyugtatásra megjegyezném, ez már csak rosszabb lesz, mindenhol a piciny kis földünkön! :)
Puszi
Ahol élek minden elmondható, csak az nem, hogy nagy az összetartás, mert ahányan, annyi félék vagyunk. Hát így nem is olyan könnyű a dolga a rendszeretőnek ezen a földön. :-)
Puszi
Erről és még sok mindenről hosszan lehetne mesélni. A szándék, hogy valakiken segíteni szeretnénk nemes és szép gondolat, de annak nem ez lehet a módja, hogy a kuka tetejére, mellé, alá, fölé aggatom látványosan, hátha valakinek szüksége lesz rá és elviszi, alapon.
Nem ez történik ugyanis, hanem, amit te is ideírtál, marad utána a kupleráj... ezért itt én most abba is hagyom. Hát nem egy szép látvány!
Még az a jó, hogy olyanunk nekünk nincs, őszintén, nem is hiányzik már. A közös képviselő jelöltek is belátták ezt, mert nincs egy vállalkozó kedvű sem erre a megtisztelő feladatra! Csak a gonddal jár! Pedig ott nagyobb rend uralkodik, ahol arra rátermett ember veszi kézbe a ház ügyes-bajos dolgait... Mit mondjak, szebb is a szomszéd ház kertje! :-)
A varjak is "rég belátták" már, hogy távolabb az embertől, biztonságosabb! KÁR! Már hagyják, hogy gyorsabbak legyenek az emberek, tehát vihetik a kenyeret is! A galambok, verebek, még butábbak kicsit, de ez csak idő kérdése.....!
Nagy lehet az összetartás abban a házban, ahol élsz, de megnyugtatásra megjegyezném, ez már csak rosszabb lesz, mindenhol a piciny kis földünkön! :)
Puszi
Akkor biztosan "imába" foglalnák a neved, csak ezt próbálnád itt megtenni egyszer, mert a környék összes szikkadt kenyere is kevés lenne, amilyen pusztítást képesek a varjak megtenni rövid idő alatt... Mit gondolsz mi maradna belőle a malacoknak, a nylonzacskó? Az is szétszaggatva... :-))
Egyébként az átmeneti tárolót a közös képviselő, vagy gondnok bezárja, és ha egy lakó kéri, hogy nyissa ki, akkor kinyitja! Nem ruhaneműt, vagy egyéb kisebb használati tárgyat tartanak abban a helységben! Lomtalanításkor kerül kiürítésre!
Lehet Pécsett nem így működik, én meg onnan (is) tudom, hogy ez így van, mert évekig voltam közös képviselő! Volt gond bőven, de nem elsősorban a kukázókkal! :)
Errol is eszembe jut valami. (mirol nem? :) )
Meg regen, pesti ember koromban a megmaradt megszikkadt kenyeret tettuk ki a kuka tetejere. Akkor meg a malacnak vittek videkiek. Volt vagy 35-lassan 40 eve. Akkoriban meeg a berhazak kapujat sem zartak, mert hogy nem kellett. Mint egy mese, nem? Pedig tenyleg volt ilyen.
Az a bosszantó, amikor maguk után kuplerájt hagynak.
Nem ez történik ugyanis, hanem, amit te is ideírtál, marad utána a kupleráj... ezért itt én most abba is hagyom. Hát nem egy szép látvány!
Meg regen, pesti ember koromban a megmaradt megszikkadt kenyeret tettuk ki a kuka tetejere. Akkor meg a malacnak vittek videkiek. Volt vagy 35-lassan 40 eve. Akkoriban meeg a berhazak kapujat sem zartak, mert hogy nem kellett. Mint egy mese, nem? Pedig tenyleg volt ilyen.
Lehet Pécsett nem így működik, én meg onnan (is) tudom, hogy ez így van, mert évekig voltam közös képviselő! Volt gond bőven, de nem elsősorban a kukázókkal! :)
Igaz is. Kincs, ami nincs, de megkeresik. Ezt az egyet nem szeretném azért mégsem eltanulni tőlük, pedig már nagyban művelik. Újrahasznosítanak éjjel, nappal. Mára mindennapossá vált a kukabúvárok ténykedése. Lomtalanításkor meg a szelektív gyűjtés, ami igencsak durva beavatkozást jelent, ha egyes tárgyak újraélesztésében látnak valami fantáziát a guberálók. Igyekezniük kell, mert könyörtelen elviszik az orruk elől...
Köszönöm, hogy adtál ötletet, mert csak a cím hiányzott! :)
"lét a tét"
sivatag lett már rég a rét
idefújt felénk is a szél a homokkal pár tevét
egyik a rács mögött szenved a másik rajta vigyorog
de mikor púpjára fekszik végleg az egyik a másik mosolyog
remeg a púpos púpja villan a hatalmas sárga fog s gúnyosan kérdi:
ki volt a rab mondd arab de hiába vár a púpos a válasz örökre elmarad
s zöldülni kezd a rét egy faj kihalt s a karaván nélkülük szabadon tovább halad
Puszi
:)
Csak a lábai kalimpálnak a levegőben, őt magát nem is látni.
Ezen a szinten már nincs szégyenérzet, elfújta a szél... a lét a tét!
Kedves Bakfitty!
Itt, kertvárosban, a tízemeletes panelház tövében nehezen bár, de sikerült erről leszoktatni a lakókat, ha némelyik kitette a még valamire használható tárgyait, azt egy másik arra járó lakó - nagyon helyesen - beledobta a gyűjtőedénybe.
Képzeld el, ha mindenki azt tehetné, amit ő jónak ítél... arra ott van az átmeneti tároló, addig is, míg hivatalosan is kidobhatja a kacatját. Tudják ezt a kukázásból élők is...
Puszi
A hozzászólásom végére azt írtam: "próbáld ki"
Hozzáteszem még, hogy amit úgy ítélek, hogy igencsak hasznosítható a kukázásból élők számára, (ruhanemű, elektronikai akármi,....stb) azt a kuka tetejére teszem a láthatóság (kedvéért), szinte minden esetben percek alatt eltűnik!
Ezek után:
A "lelkiséget" hagynám nyugodni, hogy ki, hogyan és mennyire gyakorolja!
Puszi
Itt, kertvárosban, a tízemeletes panelház tövében nehezen bár, de sikerült erről leszoktatni a lakókat, ha némelyik kitette a még valamire használható tárgyait, azt egy másik arra járó lakó - nagyon helyesen - beledobta a gyűjtőedénybe.
Képzeld el, ha mindenki azt tehetné, amit ő jónak ítél... arra ott van az átmeneti tároló, addig is, míg hivatalosan is kidobhatja a kacatját. Tudják ezt a kukázásból élők is...
Puszi
Hozzáteszem még, hogy amit úgy ítélek, hogy igencsak hasznosítható a kukázásból élők számára, (ruhanemű, elektronikai akármi,....stb) azt a kuka tetejére teszem a láthatóság (kedvéért), szinte minden esetben percek alatt eltűnik!
Ezek után:
A "lelkiséget" hagynám nyugodni, hogy ki, hogyan és mennyire gyakorolja!
Puszi
Mégis, mi számít kacatnak?
Kidobhatsz minden kézzel foghatót, megszabadulhatsz a felesleges anyagi dolgaidtól.
A lelkedben őrzött emlékeidtől sohasem szabadulsz meg. A jó felvillanyoz, a rossz épít és bölcsebbé tesz.
És, mert "minden, mindennel összefügg" egy 2012-es írásom, emlékeztetőül:
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hetkoznapi-tortenetek/kacatok_9083
Ami valakinek kacat másnak kincs. :)
Lásd: Lomtalanításkor a guberálókat. :)
Igaz, én csak egyszer olvastam, de a saját tapasztalatomból kiindulva azt tudom mondani:
El kell kezdeni, és úgy belejössz, ha nem figyelsz, még azt is kidobod, amire még talán szükséged is lehetne!
Rövid idő elteltével, már nem fog hiányozni semmi, amit kidobtál, sőt gondolni sem fogsz rá!
Egyszer valaki azt mondta: "amihez három évig nem nyúltál, nem használtál, nyugodtan kidobhatod, mert nincs rá szükséged!"
Persze ez alatt valószínű nem fontos emlékere gondolt....azt majd kidobja más, vagy ha meséltél róla, pl. (kié is volt ez a gyűrű....) viszi tovább az emléket!
Szerintem nem írtam újat!
Próbáld ki, ha akarod! :)
Igaza van a maga szemszögéből. Én is azt mondanám a helyébe. Minek azt babusgatni, dédelgetni, ami már csak haszontalanság!
Mar vagy tizszer elolvastam a ciikked cimet, termeszetesen mind a tizszer nem azt olvasom, ami irtal. Lelki szemeim atformaljak, es azt olvasom: kaves sarok.
Jó címet sem könnyű ám találni!