Emberi hiszékenység.
Látogatók száma: 79
Hihetetlen az emberi lény,amit szeretne látni,-hallani,maga elé képzelni:mindent elkövet,hogy így legyen....
1989-et írtunk akkor,amikor a történet megesett velem.Igaz minden szó,még akkor is ha hihetetlen,és éppoly hihetetlen az emberi hiszékenység is.
Egy város lakótelepi lakásában laktam,elvált nőként,két gyermekemmel. A válás elég rázós volt,így munka után siettem haza,és az otthon melege, a két gyerekkel,töltötte ki a napjaimat. Egy őszi napon,azzal jött haza a lányom,hogy a másik lépcsőházban lakik egy lány,aki egy évvel öregebb nála,van egy bátyja,aki szintén öregebb egy évvel az ő bátyjánál.
- Anya,olyan jó fejek a Niki és a Norbi!
- Anya,menjünk át hozzájuk!
-Anya-anya...-és cserfes szájából ki nem fogyott a szó. Azt is megtudtam,hogy az anyuka szintén egyedül neveli a két gyermeket,nemrégen hallt meg a férje. Hosszas unszolás után,végül engedtem. Becsöngettünk. Az ajtó kinyílt,és egy feketébe öltözött,kisírt szemű,velem azonos korúnak látszó hölgy nyitott ajtót.
- Szia...a gyerekek...
-Szia,gyertek be!
-Vártam,hogy átjöttök,Nikiék napok óta mondják.
Óvatosan beljebb mentem,szempillám alól kilesve néztem körül.Nem akartam,hogy bármi olyat tegyek,ami elronthatja az ismerkedésünket. Nem részletezem,hamar összebarátkoztunk. Én lettem a tyúkanyó a bátorító, a vezető személyiség,mert Kati2 nem volt képes feldolgozni férje halálát,abban az időben még. Rengeteg időt töltöttünk együtt,szinte a munkán és alváson kívül,mindig együtt voltunk. A gyerekek elválaszthatatlanok lettek,ráadásul egy iskolába jártak,ami az összképet nagyban javította. Teltek a hetek-hónapok,Kati2 lassan megnyugodott,elfogadta a megmásíthatatlan tényt,párját már nem tudja visszahozni. Úgy éltünk,mint egy család. Mivel én voltam a vezér egyéniség,a gyerekek tréfásan "papának" szólítottak.
-Kati1,képzeld,micsoda jó dolog történt ma!-mondta Kati2.
-Mi az?-kérdeztem vissza.
-Van egy csere üdülési lehetőség,két hét az NDK-ban,mind a hatan mehetünk.
- Nagyon jól hangzik!
Amikor a gyerekek is haza jöttek,vacsoránál összedugtuk a fejünket,és megbeszéltük,hogyan is legyen.Elutaztunk. Csodálatos két hét volt!
Haza jöttünk,és folytattuk az életünket a megszokott mederben. Egy nap azonban becsapott a villám...
A cikket írta: katkat
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)