A bánat kihordása- 15. rész

Látogatók száma: 37

"...sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért”

„Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért” /Ady/

Többet, mint gondolod. Többet tudok rólad. De veled szemben ülve, megjátszott érdeklődéssel mégis meghallgattam a mesédet. Minden elferdítésedet és kiszínezésedet gúnyvigyorral jutalmaztam. Ha értelmes embernek tartod magadat, akkor minderre rá is jöttél. Flörtszagú gesztusaim- hogy lásd kicsattanok az élet vizétől- semmilyen benyomást nem gyakoroltak rád. Csak néztél rám a sosem látott halszemeiddel, amit egy másik élet cserélt ki benned. A legaljasabb kívánságom volt, hogy tudj a fejembe látni, hogy tisztában lehess mindazzal a lesújtó gondolattal, amit rólad a fejemben hordozok.
A hála vert bennem sátrat, hogy nem a magam tükörképét láttam benned tükröződni és a sajnálat, melyet a többi ember iránt viseltetek a te megítélésed miatt. A szívbillentyűimet ellened igazítottam, mert „Sorsod szépítni hányszor adatott ámító kegyből..” és mert úgy élsz, ahogy csak a Halál barátjának szabad élnie.

A cikket írta: Lulu

támogatóink