A bánat kihordása- 7. rész

Látogatók száma: 44

Nehéz...nehéz...nehéz...

"Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.

Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik."

/https://www.youtube.com/watch?v=jxS1uHKwI1w/

Nehéz
a tudattal együtt élni, hogy az éveken keresztül veled zajló meghitt életem kerítésének túloldalára kerültél. Fogtad magadat, Te nyughatatlan vándor és kisétáltál az ajtón. Nem vethetem a szemedre, hogy nem búcsúztál el vagy hogy nem tetted be magad után a kaput. Ám én még mindig a kerítés falának támaszkodva állok és utánad tekintek a semmibe. Kapok még egy-egy levelet, hogy éppen merre jársz, de az még ahhoz is kevés, hogy el tudjam képzelni. Már megállom, hogy az elragadtatásban ne ragadjak azonnal "tollat" és írjak három sorban válaszlevelet, szigorúan kerülve a további kérdéseket és napjaim milyenségének ecsetelését.
Jó keresztényként vasárnapjaimat a templomban töltöm. Az ott eddig érted adott hála már lassan-lassan kikopik Hozsannámból és az egyetlen közvetetten hozzád kapcsolódó imafoszlányom a köszönöm, hogy túléltem lesz.

A cikket írta: Lulu

támogatóink