újabb események régebbi események további események
15:40
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:14
Pillangó új bejegyzést írt a naplójába
22:52
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:17
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Pillangó új bejegyzést írt a naplójába
20:43
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:58
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:46
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
06:24
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:22
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:22
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Utazás - Veled a tengerig 7. (1-9)

2014. augusztus 17. - Látogatók száma: 36

Rendhagyó novella-füzér

Most már maradjunk ébren. Igaz még korán van, de a svédasztalos reggeli már öttől várja a vendégeket. Sokféle sajtot, aszpikos húsokat, édes süteményeket találunk majd. Görög "konyha" tulajdonképpen nem is létezik, főként a törökre épül az, de persze az olasz ízek, vagy éppen más európai ételek is megtalálhatók egy ilyen nagy szálloda választékában. Én egyébként sem vagyok válogatós. Gyerekkorom szegénysége megtanított arra, hogy becsüljem azt ami az asztalra kerül. Anyám hiába volt a háború előtt tizenhat évesen Tüköry báróék szakácsa, a nincsből ő sem tudott csodát tenni. Még az volt a jó, hogy a kertünk sok mindent adott az asztalra, meg apámmal a cukorgyárban dolgoztak, így a melasz pótolta a cukrot. Nekem a csemegém a "stangli" volt. A kockacukrot abból darabolta egy gép. Persze az "csempészárú" volt, de akkor még volt becsülete a munkásnak és egy-két darab elvitelét nem nézték bűnként.
A kertünkről jut eszembe, hogy napi feladatom volt a kert locsolása. Két kannával a kezemben bizony legalább két-háromszázszor lementem a Holt-Tiszára vízért (akkor még nem volt vezetékes vízünk - inni is a harmadik szomszéd kútjáról hoztuk a vizet). Ha elfáradtam úsztam egyet, nekem az pihenés volt.
- - - - - - -
Jó étvágyad volt. Ennek örülök. Mivel kezdjük a napot? Szerintem bérlek egy kocsit és először Sissi kastélyát mutatom meg. Ne csodálkozz ha kicsit kiabálok a kölcsönző tulajdonosával, játék ez, imádják az alkudozást, méltányolják - az árakban is - ha ellenfelükre találnak.
- - - - - -
Féltem, hogy elneveted magad. Meggyőző voltam? A görögnek is. Láttam a képén, hogy komoly ellenfélnek ítélt és látod ötven százalékot engedett, bár meglehet eleve az alku miatt szabott ilyen magas árakat. Mindegy.
Most egy meredek úton megyünk fel a Sissi kastélyhoz. Szokd meg itt, hogy az utak keskenyek, elég rosszak, néha majd a lakatlanabb helyeken szinte el is tűnnek.
Ez Sissi kastély. Impozáns épület. A neoklasszikus és Pompei stílus keveredik benne. Egy építész bizonyára megmosolyogja, mert Sissi saját fantáziáját is alaposan belekeverte az Achileusz emlékének szánt kastélyba. Erre utal a kastély neve is: Achilleon. Nézd! Két szobor is emléket állít a görög hősnek. Az ott a diadalmas férfi szobra, amott pedig az íjvesszővel sarkon lőtt Achileusz szobra áll. Ferenc József tragikus sorsú felesége szeretett Korfun nyaralni. 1908-tól 1914-ig minden nyarát itt töltötte.
Az árkádok alatt a kilenc múzsa szobra őrzi a teret. Calliope, Euterpe, Erato, Thalia, Clio, Urania, Terpsichore, Melpomene és Polyhymnia mellé Shakespeare-t is szoborba formáztatta Sissi.
Nézzünk szét benn is. Az épület földszintje múzeum. Sissi és a későbbi tulajdonos II. Vilmos német császár emlékét őrzi. Az emeleten egy kaszinó működik éjszakánként, de nekem arra nincs pénzem. Gyere. Itt sok-sok korabeli emlék, bútorok, ruhák, festmények, eredeti használati tárgyak láthatók.
Ez pedig itt a legszebb helyiség: Sissi imádkozó szobája. Ugye csodálatos?
Sissit 1941-ben Genfben érte el a halál, Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta. A magyarok egy csodálatos királynőt veszítettek el személyében. Szerette hazánkat és annak népét.
- - - - - - -
Irány Palaokastritsa, a sziget talán legszebb pontja. Útközben megállunk egy likőrgyárban ahol a világon csak itt készítik a törpenarancs alapú Koum Quat nevű likőrt. Meglátod ízleni fog. Persze minden híres görög itallal találkozunk majd ott. Mindent meg lehet kóstolni, amit én most nem teszek, mivel itt is érvényes az alkohol tilalom vezetés közben.
- - - - - - -
Ez Paleokastritsa. Hatalmas tengeröböl, apró szigetekkel - köztük Odüsszeusz kővé vált hajójával. Trójából hazafelé jövet párszor meggyűlt a baja Poszeidonnal Odüsszeusznak és az Isten bosszúja volt ez sziklává dermesztés. Persze Odüsszeusz ravaszsága legyőzte még az isteneket is. Lehet Pennelope hűsége is segített ebben. A görög mitológia szerves része Korfu - Kerkyra - szigete.
Felmegyünk a monostorhoz. Ha szédülsz ne nézz ki az ablakon, mert ez a meredek szerpentin szédítő. Ha autóbusz jönne szemben akkor bizony nekünk kell majd tolatni egy "kitérőre" vissza. Ez a szabály.
Persze itt is fizetni kell. Nem túl sok, de ez a sziget javarészt a turistákból él. Már előre nevetek. Tudom, hogy ebben a sortban és ilyen kivágott blúzban - amiből a csodálatos melleid büszkén kínálják magukat - nem fognak beengedni. Rád adnak egy olyan szári féle nyaktól bokáig zárt ruhát. Bolondok a szerzetesek, megfosztják magukat a világ legszebb teremtésének látványától.
..........
Most három szerzetes él itt. Dolguk a monostor fenntartása, a látogatók fogadása, vezetése és a mindenütt burjánzó rózsák gondozása. Csodálatosak. Ez a "kincstár", de nevezhetjük úgy is, hogy "ikontár". Száz és száz ikon van itt a falakon. Vigyázz, mert fotózni tilos, ne tedd, kivezetnének minket. Ez felbecsülhetetlen érték. Látod a szerény monostor épületen acél-ajtó van és a biztonsági berendezések a legmagasabb szintűek.
..........
Láttam, amikor megálltál a szent család ikonja előtt, szemed lehunytad, kezed összekulcsoltad. Imádkoztál? Én is. Nem vagyok hívő, de a hely, a hangulat megfogja az embert.
Gurulunk "hazafelé". Majd holnap visszajövünk Sidariba és úszunk a szerelmesek csatornájában, átsétálunk az szikla-boltív alatt egymás kezét fogva.
Ha nem álmosodtál el mesélek neked a vallással való kapcsolatomról.
A szocializmus legkeményebb korszakában voltam kisgyerek. Anyám-apám vallásos volt, bár apámat kötelezték a pártba való belépésre. A beszéd tanulása együtt járt az imádságok tanulásával is. Aztán minden este egy "Miatyánkkal" búcsúztattam a napot. Hittem is Istenben. Valóban jó kisfiú voltam. Hittem az igazat, a jót, a szépet. Még nem rontott el a világ. A vallással a problémám azt hiszem a bérmálásomkor kezdődött. Ez a katolikusok hét szentségének egyik fontos állomása. Szó szerint "megerősítést", az Istenhez kötődés megerősítését jelenti. Nevezik "kézrátélnek" is, az események folyamata miatt. Halvány emlékeim vannak a történésekről. A városi nagytemplomban hosszú sorban álltunk mi a bérmálkozók, mögöttünk a szüleink. Előttünk lépkedett el egy kövér, lilába öltözött, süveges püspök (azt hiszem az volt). A bal kezét a fejünkre tette, latinul mormogott valamit, jobbjával a homlokunkra egy keresztet rajzolt szenteltvízzel, aztán meg kellett csókolnunk a jobb kezét. Na, itt ütött be a ménkű, vagy stílszerűen jelent meg az ördög. Valami borzalmas pacsuli szaga volt a hájas kezének és én egyszerűen kidobtam a taccsot. Lehet az is baj volt, hogy éhgyomorral kellett menni a szertartásra. Anyám fülön fogott, kivitt a templom mellé és nevelő célzatú pofonok kíséretében rendbe hozott, aztán vissza a szertartásra. Hogy mi történt még arra nem emlékezem. De egyre igen: innen kezdve szakítottam hosszú időre Istennel és innen kezdve utálom a papokat. Istennel már megbékéltem, a szolgáival máig nem. Emlékszem még arra, hogy a bérma szülőkkel együtt anyámék ünnepeltek. Finomságok, italok is voltak, de én még mindig szégyenkezve még a tortát is alig birtam lenyelni. Nagyon haragudtam Istenre. Valahol megjelent bennem a költőiség csírája, mert a Miatyánkot bizony átköltöttem gyorsan. Soha nem mondtam el senkinek, neked sem teszem, egy ördögi átok lett belőle.

Hazaértünk. Megvacsorázunk és ha van kedved csobbanjunk még egyet a tengerben. Ha akarod utána elmehetünk valahová egy régi tavernába ahol igazi görög zenét hallgathatunk a helyiektől. Ezek a régi füstös tavernák jelentik az igazi görög világot.

Mondtam ma már, hogy "szeretlek"? Nevess! Akkor vagy a legszebb. SZERETLEK.

A cikket írta: Tiszai Pé

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. augusztus 17. 10:32
Csak az első bekezdéshez had mondjak valamit, az emlékeimből merítve... Nekem nem lakóotthonom volt a kert és környéke, de anyám és apám jóvoltából megismerhettem a kert adta lehetőségek minden csínját-bínját... Emlékszem - fiatalon persze volt erő - amikor messziről hordtam a vizet az öntözéshez, mint ahogy te is, többször fordultam. Hihetetlen mi mindenre voltunk akkor képesek...
No csak ez jutott az eszembe... :-) Meg még az is, hogy anyám urak mellett szolgált, cseléd volt, aki megtanulta azokat a finomságokat, amiből én ma is merítek... elbeszéléseiből, ha nem is mindent, de megtanultam alkalmazni egynehányat a nehéz napokon... :-)

A visszaemlékezéseid a legértékesebbek ebben a sorozatban számomra. Ha nem haragszol, néha már átugrok részeket, mert az életeddel akkor sem érnek fel, bármennyire is színese, értékesek, és ha olvasom is, csak azért, hogy oda jussak el ismét, ahol régi, családi élményeidet olvashatom... :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: