újabb események régebbi események további események
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra
14:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
14:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:32
KEZfdOvrpnTMlA regisztrált a weboldalra

A farm, ahol élek.

Látogatók száma: 62

Elevenem él az emlékeim között, amikor megérkeztél hónod alatt egy dobozzal.
Ó, a meglepetések. Imádom. Tudod Te is, ezért időnként valamivel előállsz.

Nagydoboz, vajon mit rejthet? Kibontottad és a titokra máris fény derült. A doboz alján öt darab napos csibe lapult. Istenem, hogy tudtam akkor palástolni, amit az óta már párszor elmondtam, levegő után kapkodtam, hogy ne törjön elő, ami akkor kikívánkozott.
Ahol öt csirke elfér, ott ötvennek kellene – legalább – elférni. Annyi kell egy házhoz, hogy a család el legyen látva, hússal, esetleg tojással.
Még hűvös volt, más lehetőség nem lévén, a cserépkályha mellé raktam őket, ami kis langyosságával melegítette őket.
Váratlanul megszólaltál, - pár nap múlva ismét hozok.
- Jaj, azt ne – feleltem – hiszen nem lehet őket összerakni.
Beletörődve, gondoltam elbíbelődök velük, majd csak megnőnek, különben is jön a jó idő, és ki tudom rakni az udvarra őket.

Pár nap múlva ismét beállítottál, egy újabb dobozzal a hónod alatt. Úgy látszik, még sem voltam meggyőző, csak hoztál kis csirkét. Amikor megláttam a doboz tartalmát, tényleg sikíthatnékom támadt. Négy, azaz négy darab kis kacsa sipákolt benne. Mert ugye, az köztudott volt, hogy kacsa a háznál nem lesz, mivel ritka utálatos tollas állat – szerintem -, mindent megmosogat, amit megeszik, ezért állandó vízcsere szükséges. Az újabb doboz is a cserépkályha mellé került.

Végre lett annyira jó idő, hogy a csirkéket kitelepíthettem az udvarra egy tejes ládába. A tetejére dróthálót tettem, nehogy egy betévedt macska elvigye, vagy kárt tegyen bennük. Majd döntöttem, lesz ami lesz, a kacsák sem maradhatnak tovább. Irány az udvar. Igen, csakhogy éjszakára nem maradhattak kint a hideg miatt, este vissza a cserépkályha mellé. Átmeneti állapot lehetett csak, másnap végleges helyet kerestem nekik, más nem lévén, a használaton kívüli udvari WC lett az alvó helyük.

Szépen növögettek és már lehetett látni, kiből mi lesz. Örömöm, az a kicsi, ami addig volt, végképp elszállt. Az öt kis csirkéből három kakas lett, a négy kiskacsából két gácsér. Ez nem volt jó arány, mert amint ivarérettek lettek, állandó veszekedéstől volt hangos a baromfiudvar.

Majd elköltöztem, így az állomány is jött velem. Aki segített, elfogadott egy vörös kakast: fellélegeztem eggyel kevesebb lett. Egy vörös kakas állandóan útra készült, gondolván, hogy madár; félő volt, hogy átszáll a szomszédos kertekbe, és kárt csinál. Így a lábasba végezte. Egy kakas pedig végezte a dolgát, hogy jó tojások legyenek.
A kacsák levágásra kerültek, és egyértelmű, még egyszer az udvarba nem is kerülnek. (Remélem).

A két tyúkocska gondosan tojogatott, az egyik aztán fészeknek esett. Csakhogy ő is szálló fajta volt, emiatt a szárnyait levagdostam, ezért nem volt mivel takarni a tojásokat. De, amit alá tettem gondosan kikeltette. Azaz nyolc kiscsirke tulajdonosa lettem. Kevés volt ahhoz, hogy megérje a napi kínlódást, ezért vettem, hozzá tíz paraszt kiscsirkét és tíz hús hibrid kiscsirkét. Az udvar nagysága is megszabja, mennyi fér el benne.

A két tyúkocskám mellé, lett hét jércém, napi átlagban hét-nyolc tojás van, ami jó arány. Két kakast meghagytam, de ők állandó, vérre menő viadalt vívnak.

A farmhoz tartozik, jelen pillanatban három nyuszi. A sorsuk még nem eldöntött.

A cikket írta: D Klári

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Örömem találtam bennük, főleg, amikor sikerült összeszoktatni őket, bele érte Kicsikét és Kosztost is ...

megtekintés Válasz erre: Ilona

Klárikám, én a végelgyengülést arra értettem, hogy még elképzelni sem tudom, hogy valaha is levágnám őket. Még egy legyet is sajnálok leütni.. Egyszer nagyanyám ebédkészítés ürügyén levágta egy kakas fejét és az még akkor is szaladgált. Hát szörnyű volt..:(

Puszi

Ilonám megértelek: én sem tudom levágni a jószágot,az mindig a párom reszortja volt.Egyszer kellett levágnom egy csirkét,mert valami baja lett,de megszenvedtem.
Nálam csak akkor kerülnek a fazékba,ha van aki levágja,különben nálam is végelgyengülésben múlnak ki.
A kiskutyám nekem is úgy viselkedik,mintha övé lenne a lakás:)
Puszi

megtekintés Válasz erre: D Klári

Anyu hogy szoktad mondani? Hajrá!
Aki már próbálta a csirke keltetést és annak örömét-kínját, hisz segítettél a rászorulónak, semeddig nem tart újra belevágni. A tojást szeretem összeszedegetni, mert nem egy helyre tojnak.
A nyuszik tényleg kényesebbek, bár ha jön a szúnyog invázió, előtte leoltom őket, amiatt nem is betegedtek meg ...

Köszönöm, hogy benéztél hozzám.

puszi

Nem rajtam múlik sajnos.A használaton kívüli tyúkudvar tele van lim-lommal.Azt kellene előbb eltüntetni a páromnak.Kiválogatni mi kell,mi nem és utána tudnám én kimeszelni a tyúkólat,hogy lehessen telepíteni.

megtekintés Válasz erre: Ilona

Klárikám, én a végelgyengülést arra értettem, hogy még elképzelni sem tudom, hogy valaha is levágnám őket. Még egy legyet is sajnálok leütni.. Egyszer nagyanyám ebédkészítés ürügyén levágta egy kakas fejét és az még akkor is szaladgált. Hát szörnyű volt..:(

Puszi

Ó, Ilonám! Így már értem. Szörnyű volt ... :(

Ilyen élményem nekem is volt, de úgy látszik, én túl tudtam lépni rajta. Alig 11 éves voltam, eljátszottam az időt: pedig csirkét kellett főznöm ebédre és elfelejtettem elvágni a nyakát ...

puszi

Jó éjt.

megtekintés Válasz erre: D Klári

Szia Ilona!

Nagyon tetszik, csak nem hiszem, amint írod, h végelgyengülésbe elpusztulnának a tollasok. Aki a szomszéd cicáit is eteti, persze az más dolog. Igen ők munkára fogják az embert, amit megesznek azt vissza is adják ... :) Amikor megvettem a kiscsirkéket, itatottak voltak, amit kétszer meg kellett ismételni, bélfertőzés ellen, így nem betegedtek meg.
A nyuszikkal én is bajban voltam, de az más történet.
A kutya társ a társtalanságban, lehet, h nem jól fejezem ki magam, de úgyis érted.

Köszönöm, hogy itt jártál.

puszi

Klárikám, én a végelgyengülést arra értettem, hogy még elképzelni sem tudom, hogy valaha is levágnám őket. Még egy legyet is sajnálok leütni.. Egyszer nagyanyám ebédkészítés ürügyén levágta egy kakas fejét és az még akkor is szaladgált. Hát szörnyű volt..:(

Puszi

megtekintés Válasz erre: Anyu

Az állattartás öröm is felelősség is valóban.
Egyszer elhatároztam,hogy a gyerekek miatt keltetek csirkét.A két kisebb iskolás korú volt.Be is szereztem szemes tojást a kotlósom alá és úgy számoltam,pont akkor fognak kelni a csirkék amikor a gyerekek hazajöttek a táborból.Hát nem várták meg!Egy nappal előbb kikeltek.Két sebesült is volt,egyik tojásra a tyúkanyó lépett rá és gyorsan mentettem a csibét,másik olyan nagyra nőtt,hogy kitöltötte teljesen a tojást,nem tudta kivágni magát a tojásból,neki is segítenem kellett.Inkubátorba került mindkét kiscsibe.Puha,bélelt konzervdobozba raktam őket és az infralámpával szárítgattam őket.Az én pesszimista párom megjegyezte,hogy azokból nem lesz semmi,de a két kis jószág rácáfolt erre.Egyikükből hatalmas kakas,másikukból egy helyes kis tyúkocska lett.Nyúllal is foglalkoztunk egy ideig és később a kisebbik fiam is elkezdett nyulazni,de a nyúl kényes jószág,könnyen megbetegszik a gondos tartás mellett is.Felhagytunk vele.Bár mostanában újra megfordult a fejemben,hogy pár tyúkocska jó lenne a friss tojás miatt.

Anyu hogy szoktad mondani? Hajrá!
Aki már próbálta a csirke keltetést és annak örömét-kínját, hisz segítettél a rászorulónak, semeddig nem tart újra belevágni. A tojást szeretem összeszedegetni, mert nem egy helyre tojnak.
A nyuszik tényleg kényesebbek, bár ha jön a szúnyog invázió, előtte leoltom őket, amiatt nem is betegedtek meg ...

Köszönöm, hogy benéztél hozzám.

puszi
Szia Ilona!

Nagyon tetszik, csak nem hiszem, amint írod, h végelgyengülésbe elpusztulnának a tollasok. Aki a szomszéd cicáit is eteti, persze az más dolog. Igen ők munkára fogják az embert, amit megesznek azt vissza is adják ... :) Amikor megvettem a kiscsirkéket, itatottak voltak, amit kétszer meg kellett ismételni, bélfertőzés ellen, így nem betegedtek meg.
A nyuszikkal én is bajban voltam, de az más történet.
A kutya társ a társtalanságban, lehet, h nem jól fejezem ki magam, de úgyis érted.

Köszönöm, hogy itt jártál.

puszi
Az állattartás öröm is felelősség is valóban.
Egyszer elhatároztam,hogy a gyerekek miatt keltetek csirkét.A két kisebb iskolás korú volt.Be is szereztem szemes tojást a kotlósom alá és úgy számoltam,pont akkor fognak kelni a csirkék amikor a gyerekek hazajöttek a táborból.Hát nem várták meg!Egy nappal előbb kikeltek.Két sebesült is volt,egyik tojásra a tyúkanyó lépett rá és gyorsan mentettem a csibét,másik olyan nagyra nőtt,hogy kitöltötte teljesen a tojást,nem tudta kivágni magát a tojásból,neki is segítenem kellett.Inkubátorba került mindkét kiscsibe.Puha,bélelt konzervdobozba raktam őket és az infralámpával szárítgattam őket.Az én pesszimista párom megjegyezte,hogy azokból nem lesz semmi,de a két kis jószág rácáfolt erre.Egyikükből hatalmas kakas,másikukból egy helyes kis tyúkocska lett.Nyúllal is foglalkoztunk egy ideig és később a kisebbik fiam is elkezdett nyulazni,de a nyúl kényes jószág,könnyen megbetegszik a gondos tartás mellett is.Felhagytunk vele.Bár mostanában újra megfordult a fejemben,hogy pár tyúkocska jó lenne a friss tojás miatt.
Szia, Klári!
Mint írod is, az állattartás felelősség. Nagyon becsülöm, aki képes arra, hogy csirkéket, kacsákat, nyuszikat tartson. Én -mikor a házat megvettem, örököltem egy disznó ólat, továbbá egy csodálatos csirke-kastélyt. De sose gondoltam rá, hogy betelepítsem őket, egyszerűen képtelen lennék rá, nálam mind végelgyengülésben pusztulna el.
Viszont a szomszédnőm-feltételezem, bizonyítani akarta, hogy ő milyen jó falusi asszony- néhány éve vett jó pár tyukot és kacsát, egy darabig szépen ment minden, kivéve a hajnali kukorékolást, aztán egyszer csak az állatorvos gyakori vendég lett és az összes állatot elkapta valamilyen betegség és elpusztultak. Szóval nem gyerekjáték az állattartás, én maradok a kutyámnál, akinek ugyan semmi hasznát nem veszem, mert mindenbe beleugat és már embernek képzeli magát..

Puszi

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia!

Annyira tudom értékelni, aki baromfiakkal, állatokkal veszi magát körül, nem kevés időt szán és gondoskodik róluk, idővel megtanulja, megismeri őket, így lesz a hasznára a családnak, vagy neki magának... ugyanakkor sok rossz emlékem is fűződik hozzá, ami miatt még egyszer nem szeretném viszontlátni őket kint a telken... az okát elég ha én tudom, most nem is terhelnélek vele, elég az hozzá, éveken keresztül voltak nekünk is baromfik a kertben, megvolt a helyük... volt aki gondoskodott róluk, de nem lehetett állandóan jelen... mindketten dolgoztunk... ajjaj, volt is ebből nem egyszer kalamajka...

Az írásod viszont tetszett! :-)

Puszi

Szia Évi!

Sajnálom, hogy rossz emlékeid vannak ... kalamajkát tudnak okozni, főleg, ha útra kelnek, vagy valami kárt tesz bennük.
Állattal bánni, felelősség: Te is tudod, bármilyen fajta is legyen.

Mint írom, a nyuszik sorsa még nincs eldöntve ...
Róluk is kell majd írnom ... :(

Köszönöm, hogy olvastál, mindig szeretettel várlak. :-)

puszi

megtekintés Válasz erre: damm.zsuzsanna

Klárikám! Nagyon aranyos, irigyellek.Én is szeretnék baromfit, helyük is lenne, de soha nem volt és mostmár nemmerek belevágni. Puszillak, gratulálok az íráshoz!

Zsuzsikám!

Ha sosem volt baromfi a háznál, megértem, hogy már nem is szeretnél. Nem kis gond, a szépségükkel együtt. Na, és, amit maguk után hagynak ...

Köszönöm, hogy elolvastad.

puszillak ... :)
Szia!

Annyira tudom értékelni, aki baromfiakkal, állatokkal veszi magát körül, nem kevés időt szán és gondoskodik róluk, idővel megtanulja, megismeri őket, így lesz a hasznára a családnak, vagy neki magának... ugyanakkor sok rossz emlékem is fűződik hozzá, ami miatt még egyszer nem szeretném viszontlátni őket kint a telken... az okát elég ha én tudom, most nem is terhelnélek vele, elég az hozzá, éveken keresztül voltak nekünk is baromfik a kertben, megvolt a helyük... volt aki gondoskodott róluk, de nem lehetett állandóan jelen... mindketten dolgoztunk... ajjaj, volt is ebből nem egyszer kalamajka...

Az írásod viszont tetszett! :-)

Puszi
Klárikám! Nagyon aranyos, irigyellek.Én is szeretnék baromfit, helyük is lenne, de soha nem volt és mostmár nemmerek belevágni. Puszillak, gratulálok az íráshoz!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: