újabb események régebbi események további események
19:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra

Kosztos

Látogatók száma: 61

Én így neveztem el. Általában akkor jelenik meg, ha éhes. Szép növendék macska. Háromszínű, amilyen nekünk sosem volt és nem is szerettem volna, nem tetszik. Kislánykoromba hamuszürke macskám volt, őt nagyon szerettem. Sokat voltam egyedül. Az én gyerekkoromban a szénért is sorban kellett állni, és ha szerencséje volt az anyukámnak, akkor félzsáknyi jutott. Ilyenkor kértem a macskám, akivel összebújva az ágyban, már nem féltem. Mindig szerettem volna ugyanolyan színű macskát, de nem került a házhoz, csak fehér-szürke. Macska iránti szeretetem megmaradt a mai napig, de mint tudjuk, ő inkább az otthonához kötődik, mint a gazdájához. (Vannak kivételek).

Macskát már nem szerettem volna, mert az utolsó, ha jól emlékszem legalább 15 évet élt mellettem. Hányattatott sors jutott neki, de ő mindent elviselt, nem szökött meg, csak hogy együtt élhessünk. Amikor hozzám került testvérével együtt, öklömnyi kis jószág volt. A munkahelyemen születtek, mindig találtak gazdit a kisjövevények, de ők kimaradtak. Így kerültek hozzám. Betöltötték a fél évet és mind kettőt ivartalaníttattam. Akkor nem mászkálnak el, jobban kötődnek az otthonukhoz. Sajnos a szomszéd bácsi utálta az ilyen szőrös kis jószágokat, illetve csak a kutyáját szerette. Be is tanította, hogy a macskát ne tűrje. Ész nélkül ugatta őket. Az én egyik cicám imádott a disznóól tetején napozni. A kutya, amikor meglátta, bőszen rontott felé, és ő nem az én udvaromba ugrott be, hanem le a kutya elé. Onnan már élete megpecsételődött, hisz a kutya neki zavarta a kerítésnek és ő kimenekült az utcára. Egy autó, rövid kis életének véget is vetett. Látványa fájó volt, amikor reggel indultam dolgozni, és élettelen kis teste az úton hevert.
Testvére, mivel egyedül maradt, még jobban hozzám szokott. Délután a kapu tetején várt és boldogan köszöntött, megmagyarázhatatlan nyivákolásával. Abban az időben került hozzám egy törpe pincser kutya, akivel hamar összebarátkoztak. Éjjel összebújva aludtak. Akkor kezdtem el, életem egy rövid részének megírását. A kutya az ölemben, a macska a hátam mögött a széken. Nagy egyetértés és szeretet volt közöttünk.

Majd elköltöztem, vittem magammal őket is. A macskának sokáig nem volt jó helye, féltettem, hogy elkóborol, ezért bezártam.
Majd újabb költözés után végre, igazi jó élete lett. A gyerekek tigrisnek nevezték, csíkos bundája miatt. Nagyon megszerette új otthonát. Öreg kora ellenére, száguldozott a lakásban, élvezte a szabadságot. Igaz, azt nem szerettem, amikor az ágyról, egy hatalmas ugrást követően máris az ablakba volt a virágok között. Erről nem lehetett leszoktatni. Szeretett leskelődni. Nézni, ahogy az autók elsuhantak a ház előtt.
Imádott a napon sütkérezni, eszébe sem jutott, az udvarról kimenni. Egy délután, amilyen gyorsan élte minden napjait, olyan gyorsan itt hagyott. Szívinfarktus végezhetett vele. Döntöttem, macska nem kell a házhoz.

Majd hozzám szegődött egy kiscica, dédelgettem, ha már jött, hagy maradjon. Az ő életét nagy valószínűséggel egy megmérgezett egér oltotta ki. Ekkor mondtam ki, végérvényesen, soha többet macska.

Újabb költözés. Kicsike, ő egy fekete palota pincsi, ki bőszen véd, minden mozgó valamitől. Egy nap a kertbe tévedt a szomszéd macskája. Csak figyelték egymást, a macska farka duplájára nőtt, ahogy félelmében a szőr fölállt rajta. Kicsike nézte egy darabig, majd körbe pisilt mindent, amit lehetett és hátsó lábaival őrült kaparásba kezdett. Kerülgették egymást napokon keresztül, néha össze is kaptak. A macska szokásához híven a körmeit aggatta, Kicsike rosszul tűrte, de nem bántotta, még csak nem is morgott rá. Majd a macsek egyre bátrabb lett, bejött a lakásba, szétnézett idebent mi lehet. Gondoltam talán éhes, adtam neki enni. Megszokta, hogy, ha megérkezik, mindig kap valamit. Most már reggelente az ajtót kaparja, nyávogva figyelmeztet, itt az evés ideje. Csibész a javából, mert, amikor eszik, elvégzi a dolgát, jól körülkaparászva mindent, irány a kerítés és visszamegy az otthonába.

Nem tudom, választ-e valamikor, vagy éli továbbra is a kétlaki életét. Ha jön, én ezután is adok neki enni. Kosztos szeretni való boszorkány macska.

A cikket írta: D Klári

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cilike nincs meg harmadik napja! Abban bízom, a Gonosz nem csapott le rá! Egyszer már megtette ... :(

megtekintés Válasz erre: D Klári

Lehet, egyszer téged választ egy cica és akkor nem tudsz ellenállni.

az biztos

megtekintés Válasz erre: Müszélia

mindenféle színű macska gyönyörű. nekem nem volt szerencsém az enyémekkel, bencét elütötte egy autó, chat noir patkánymérget evett a pincében (a házmester nem szólt, hogy mérget rak ki), zsuzsi eltűnt, zugbatoji elszökött, müszi beteg lett, meghalt. nem kísérletezek több cicával.

Lehet, egyszer téged választ egy cica és akkor nem tudsz ellenállni.
mindenféle színű macska gyönyörű. nekem nem volt szerencsém az enyémekkel, bencét elütötte egy autó, chat noir patkánymérget evett a pincében (a házmester nem szólt, hogy mérget rak ki), zsuzsi eltűnt, zugbatoji elszökött, müszi beteg lett, meghalt. nem kísérletezek több cicával.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Klári!

Nagy szeretettel írsz a cicáidról, ezt végig érezni lehetett, miközben olvastalak. Az enyémeket juttattad eszembe. Én is ennyire kötődtem hozzájuk és az elvesztésük mély nyomot hagyott bennem. Rövidke életük eseményeit megörökítettem számtalan írásomban születésüktől. A kedvencem az öt közül az anya cica volt, a Cirmi, aztán a Golyó, a Szöcske, a Kormi és a Morzsa, a kölykei. A színük után kapták a nevüket.

Egy cicarajongó,

Puszi,
Éva

Had büszkélkedjek velük! Nézd meg őket, milyen cukik! :-)))

http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hazi-kedvenceink/kobor-kandurka_8679

Bocs Évi!

A fránya technika - mondanám - de a bűnös én vagyok. Kedves hozzászólásodra ment a válasz, de korrigálni nem tudom. :) Egyszer csak megtanulom ...
Kedves Évi!

Valóban szeretettel írok a macskákról és a kutyákról is. Alaposan megfontolom, amikor állatot veszek magamhoz. Tudom mekkora felelősség és több évre szól. Ezért van az, hogy minden macska és kutya több mint tíz évig volt velem, és életük végén szép csendben mentek el. Elvesztésük mindig megvisel, olyankor mondom soha többet ... Megállni nem lehet.

Cicáid, nagyon szépek, főleg a kis vörös. Büszkélkedj velük. :)

Olvasva az írásodat, jutott az eszembe, volt egyszer nekem is, de őt "megcsodálta" egy ismerősöm, és másnap eltűnt.

puszi: Klári
Kedves Klári!

Nagy szeretettel írsz a cicáidról, ezt végig érezni lehetett, miközben olvastalak. Az enyémeket juttattad eszembe. Én is ennyire kötődtem hozzájuk és az elvesztésük mély nyomot hagyott bennem. Rövidke életük eseményeit megörökítettem számtalan írásomban születésüktől. A kedvencem az öt közül az anya cica volt, a Cirmi, aztán a Golyó, a Szöcske, a Kormi és a Morzsa, a kölykei. A színük után kapták a nevüket.

Egy cicarajongó,

Puszi,
Éva

Had büszkélkedjek velük! Nézd meg őket, milyen cukik! :-)))

http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/hazi-kedvenceink/kobor-kandurka_8679
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: