újabb események régebbi események további események
17:08
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
17:00
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:47
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A boldog párokról - Mi a titkuk ?

2010. június 9. - Látogatók száma: 24

Mindannyian látunk, hallunk és megtapasztaltunk már dolgokat. A legelső aranylelkű házasok, párok , friss lelkülettel, lelkesen fognak neki az elsőnek. Azt hiszik elég szeretni egymást, munka és pénz mindig lesz és onnét senki és semmi nem állhat közéjü

Van olyan kötelék, amit az idő vasfoga , a körülmények nem rongálnak meg ?


Meg kell mondanom, a téma engem is elég korán foglalkoztatott.

Valakit ugye az , hogy mi lehet a női bugyiban, a női fiókok, szekrények és táskák mélyén, a női naplókban és levelekben. Mi zajlik a hálóban, a kerek történetek : cicik és popsikba foglalva.
A fiúkat, ugye.

Kit a sörétespuska ropogása, a robbantás, petárda , a boncolás, kit az autók, motorok videójátékok gyermekkorban.

Hogyan lehet megőrizni azt az izzó, vakító parazsat a szemekben, az emberek közötti kötelékben ?

Kicsi voltam, megszülettem .

Copfos barna kislányként, katicagbogaras ,vagy epres bugyiban futkostam a mamánál a kertben a Dáliái között.
Lavorban mosott és fürösztött minket vidéken, de volt városi lakása is, de ott unatkoztunk.
Figyeltem az embereket, a felnőtteket, és kerestem a válaszokat , a miértekre az engem foglalkoztató kérdésekre.

A szokásosabbnál izgágább , szertelenebb és kíváncsibb voltam.
Igazán nagyon jó gyerek, csak kissé szeszélyes, bohókás.
Figyeltem és elemeztem.
Ha láttam, hallottam valamit , hosszasan nyaggattam a szüleimet, kérdezgettem és gondolkodtam rajta.

Elkapkodtam a pillanatokat, gondoltam ez egy jó téma lesz valamikor, ha senki más nem látja, nem hallja, nincs ott és nem foglakoztaja Őket.

Miért nem gondolkoznak, miért nem beszélgetnek és kérdeznek ?- gondoltam.
Ez így nem jó.

Ültek a szüleim otthon, éltek és azt vettem észre nem beszélgetnek, ölelkeznek, pusziszkodnak, nem kérdezik meg egymást mint a filmekben.
Nem is ismerték.
Már Én gyerekként többet tudtam róluk, mint Ők 30 év házasság alatt.
Valahogy egész más kép élt bennem : barátságról, családról, testvérekről, szerelemről, szeretetről.
Valószínűleg hozott kép, berögződés .Egy hozott emlék volt, talán előző életből.

Egyszer anyám mosogatott és odaléptem megkérdezni , mit tud az apuról, mit szerethet , mit vegyek neki, mi bántja, mit hiányol, hogy ismerte meg ,és durva hangon lekoptatott .

- Mit tudom Én ? Kérdezd meg tőle, van nekem még annyi dolgom és bajom !
- Menj apád nyakára, azt zargasd, ne engem.
Én meg szótfogadtam és jókislányként mentem.

Apám a tv előtt ült. Úgy tett , mint aki olvassa a tévéújságot, mikor beléptem.
Tudtam , hogy csibészkedik és hazudik , mert úgy tett mint egy rossz gyerek, akit rajtakapnak az iskolában, hogy dugiszál valamit, és gyorsan elrejti .

Rémült arccal kapta fel a fejét, meredten nézett rám, aztán megnyugodott.
Hú, ezt megúsztam nem a sárkány jött be - gondolta.

Beálltam a nagyszoba ajtóba és néztem, szugeráltam 10 percig.

Aztán nyikorgott az ajtó, és gyorsan eldugott valamit az újság alá, felkapta a szemüvegét , és hosszasan tanulmányozta a gyorsan maga elé tett tv műsoros újságokat.
A tévét gyorsan átkapcsolta.

Az Én apám nézte ezeket az újságokat órákig.
Abból azt hiszem kinézett már minden betűt és fejből kellett volna már felmondania , a havi műsor ajánlatokat.
Ráhagytam.

Mondta is a mamának és a tanárnőnek , az Én apukám , igen okos , olvasott ember lehet, mert igen sok a könyv otthon.

Annyit olvasott mindig , hogy gondoltam, veszek neki Karácsonyra sok könyvet.

Mindenkinek kell egy hely, ahol maga lehet, kell hogy legyen titka.
Persze később összetettem , hogy dugja a számláit, leveleit az úgság alá, és csúnya filmeket néz, akkor vált át.

- Te vagy az ?- kapta fel a fejét, aztán megnyugodott.
Leültem az asztalhoz .

Néztem, néztem, aztán mikor megunta , kérdeztem.
Addig összefirkáltam minden újságát , kidekoráltam virágokkal és macikkal, unatkoztam.
-Na, mi van már megint, mi kell anyádnak?- -kérdezte.
Elkezdtem kérdezősködni 6-8 évesen .

-Valahogy , nem ezekre számított tőlem, mert nem tudta összeszedni a szavait.

Egy gyerek olyat mond és kérdez ugye :
Pisilni kell, mikor veszel nekem fagyit , éhes vagyok , mikor megyünk megint a Balcsira stb.
Ugye, azt hiszik a felnőttek, egy gyereknek lehet vetíteni , átverni , ha baj van és simlizik az öreg, az anyuka, a nagymama, holott már 6-8 éves kortól, pontosan tudjuk mi van a videón és mi az ott az újság alatt.

Ki milyen is.
Hibáik, erényeik otthon, odakint.
Kérdezgettem az öreget szerelemről, barátságról, család házasságról.
Gyerekkoruk, munkáról.

A kérdéseimmel magamra maradtam, így gyerekkorom óta kutakodni kezdtem.
Az ember ha keres, talál.

Hall, olvas ,kérdez, figyel, megjegyez..
Egyik ment a felejtés dobozba, kuka, kikopik, nem ragad meg.
Egyik ment a megjegyzem dobozba, egy a szép emlék , a másik a rossz emlékek, és jó és rossz élmény dobozba.

Szerintem mindenkinek van belül egy ilyen belső "Postahivatala", ahol szortírozza, ami bejön, ami életében éri, lát, hall, kap, tapasztal.
A fiókok mikor megtelnek ,valamit ki kell dobni 30 éves korunk után, hogy valami új jóval , széppel teljenek meg.
A rosszakat kiürítettem.

Sokat örökre beraktam a törlésre a kis printerembe és entert nyomtam.
Már lassan nem létezett számomra olyan zug, doboz, fiók és szekrény , amit át ne kutattunk volna töbször, hátha találunk valamit.
- Mit is ?
Kincseket, pár forintot, egy albumot, fényképeket , oklevelet, kitüntetést, ami kielégiti játkosságunkat és unalmunkat elnyomja.

Kislányként nekem is megvolt az anyu szép ruhái, parókái , cipői, melltartói titokban való felpróbálása. Pirosító és ékszerek titokban.
Alig vártuk kitegyék a lábukat és miénk a ház, a szabadság.

Egy nap megkérdeztem tőlük ,vendég volt nálunk.
- Ha a filmekben lehet így , nem kerül semmibe, idő van rá, akkor ti miért nem ?
-fakadtam ki rájuk.

Meghalt valaki, született és rezzenéstelen álltak ott a felnőttek.
Nem beszéltek, nem kérdeztek , nem emlékeztek.
-Ki volt ez ?
-Milyen ember volt ?- kérdeztem többször.
-Ismertétek ? Mi volt az Ő története és hogyan élt ? - kérdezgettem a felnőtteket.
8-11 évesen nyúztam és a sírba vittem a kérdéseimmel, és észrevételeimmel apámékat.

Volt olyan megjegyzésem is, ami kiverte akkor és ott a biztosítékot, amit Én akkor még nem fogtam fel , hogy ilyet nem szabad, nem lehet, és nem illik .

Páldául , mikor a rokoni temetésen azzal nyagattam apámat kislányként jó hangosan,hogy miért ilyen büdös és szürke,foltos a bácsi ?
Elfutottam a wécére, hoztam onnét szappant és beletettem csendben a pap bácsi kezébe.
-Szegény , biztos nem volt sokat napon.
-Meddig kell itt feküdnie ?
-Utánna hova megy ?
- Miért rakták dobozba ?
- Masni is lesz rajta ?
Aztán elindultak egy úton befelé, vitték a virágokat,esett azt eső, de mi háttul kullogtunk a sor végén.A nagy emberek hátától,ami akkora volt ,int egy vetítővászon, sötét
volt, fekete , én nem hallottam ,és láttam semmit.

Jó sok ideig nem is tudtam mi folyik ott azon a helyen,de úgy gondoltam jó lehet ez .
Tudtam hogy temető, de azt gondoltam ,valami titkos szertartás az ,és nem hittem el ,hogy a testek,és a lelkek a földben ,a koporsóban vannak, mert akkor nem lenne olyan szép virágos, kivilágított minden.

Arra gondolkodtam,mondtam is a szüleimnek,több ilyen nap kellene,ha legalább ezen a napon összejönnek rokonok,barátok ,akik addíg nem keresték egymást,nem beszélgettek.
Minden jó valamire.
Először jól leszidtak,aztán nevettek,és kamaszkoromig többé nem vittek el se lakziba,se temetésre, rokoni összejövetelekre.

Szerettem a Temetőben a sok virágot,gyertyát , mert amúgy az emberek nem vesznek gyertyát,virágot ritkán, otthon sem gyújtanak oltárt.
Itt annyi volt, mint egy kiálításon, fényben úszott este minden ,olyan volt ,mint egy zarándokhely, jászol , ahol a kis Jézus megszületett .

Épp olyan,mint Karácsonykor , annyi fénnyel,mint az amerikai filmekben.

Persze mindenki nevetett, de én nem értettem miért , és duzzogtam, megsértődtem, hogy nem vesznek komolyan.
Beduzzogtam ,akkor olyan képet vágtam ,mint a savanyú uborka.
Összehúztam a szemöldökömet, a számat rágtam.
Kis makrancos szeleburdi boszorkány. -mondták az öregek..

Egy eperfagyival,vagy apámféle málnaszörppel le lehetett kenyerezni ,és máris fülig ért a szám.
Persze sosem múlt el úgy nap , hogy ne lett volna könyékig epres, málnás ,vagy csokis a ruhám, a hajam, az arcom.
Ez néha ma is előjön, megmaradt, csak azért mert jó volt.
Mások szerint ez nem épp felnőtthöz illő rossz szokás, ilyen és olyan lesz az ember, ha felvállalja.

Volt , hogy mikor kicsi voltam úgy ragaszkodtam a málnafoltos ruhámhoz ,hogy nem akartam kimosni, mást felvenni.
Eldicsekedtem vele, hogy az én apukámmal van titkos helyünk, elvitt málnázni,.
Látjátok ?
Büszke voltam.
Volt valamim, ami nekik nem jutott, így többé nem piszkáltak.
Irigykedtek.Kaptak játékokat,szép ruhát ,vitték őket nyaralni,tengerhez,vásárolni, de boldogtalan és szomorú volt mind.
Az én apukám és anyukám, miért nem beszélget és játszik velünk ?
Nekünk miért nem szabad felnőtt dolgokat csinálni a szüleinkkel ?
- kérdezték tőlem
Nekünk miért nincsenek közös titkaink,és titkos helyünk ?
Otthon nem ízlett úgy semmi.
Ez olyan ,mint a cukrászda , és a szívből jövő nagymama lekvárja,teája,levese.
A házi dunna, friss szalma illat, kútvíz és házi sajt, túró és tej, házi kolbász, szalonna, amit úgy sóvárognak a Pestiek.
Ritka pillanatok voltak azok ,amikor apám elvitt egy szép helyre kettesben ,kézenfogva málnázni, ő fröccsözni.Szabadok voltunk mint a madár, senki se piszkált.

A kis torkos. -mondták.
Sokszor úgy ettem a fagyit ,és ittam a málnaszörpöt a sétakertben,hogy az már apám szégyenére volt.Gondolták nagyon éhes lehet, ritkán kap édességet,biztos nem ebédelt, nem sok örömük juthat.
A felszolgáló fiú,olyan 25 év körül lehetett, már megszokta, várt.
Szép barna szeme volt, csinos volt, hátrafésült haját hajfénnyel fényesítette, csillogott a napon.Nem volt ez egy Francia, vagy Olasz menő 4 csillagos étterem, de ő úgy állt ott kint , délután mint aki abban áll és nem tudja, hogy ez egy .

Délidőben alig jártak oda, és már mikor meglátott , hogy mesziről jövünk, elő volt készítve arra mire odaértünk, nekem a csipke alátét,rá a pohár habos, hideg házi málna.

Apámnak a hideg fröccs,vagy sör.Szép hely volt,nyugodt békés,titkos,eldugott magánzug.
Ez volt a mi titkunk,aztán késöbb egyre több lett, amit otthon nem szabadott elmondani.
Hurka,csoki,fagyi és én hallgattam.
Valamikor zenés hely volt ott,apámék kamaszkorukban oda jártak a sörkertbe haverokkal,csajozni.Hippi bolond korszak,szabadosság,motor ,cigi ,bőrkabát és Beatles.
Aztán kihalt a hely, elkoptak az arcok, az emberek.
De ez is jó volt nekünk.
Itt nem látott és nem zavart , nem bántot minket senki, nem akart semmit .

Anyám egyszer elvitt egy nőhöz, aki a szülésről nézett egy fekete fehér videókazetttát.
Ott láttam a nappaliban, tornázott és nézte.Nem tudom ki volt és,hogy hívták.
Gyerek voltam.

Az a nő a filmben neki állt nyögni és tolni .Széttette a lábát ,és kezdett valami kijönni belőle.
Vér,nyálka,hártya,izzadság,fájdalom, fütött légkör ez jött le.
-Hú ha ez a szülés ,akkor ez nekem nem kell .-gondoltam 8 évesen.
Én majd rendelek katalógusból,vagy a télapótól .-gondoltam akkor.
Aztán persze az élet másképp hozta, nekem is jutott pár bogjas kobakocska.

Olyan volt az, mint egy hernyó,rondának és undorítónak találtam az egészet.
Akkor az ember még nem tudja összetenni,hogy valaki a fájdalomtól,vagy mástól nyög-e .
Emlékszem, amikor megszólaltam a néni háta mögött, aki nem is tudta, hogy meghozott apám.
-Az apuék is mindíg ilyen rondán nyögnek a szobában.
Biztos fáj nekik, megmondom nekik , ezt ne csinálják mert rossz,fáj és undorító.

A nő megijedt ,mikor meghallott.
Hátranézett ,és szerintem még ma is a háta mögé néz .Azután többé nem kért belőlem a dajkám.Megilyedtem , hogy nálunk is hernyő lesz, hazafutottam sírva és beköptem őt, nekik az apukáméknak.Apám még 2 évig mondoggata és vígasztalt ne féljek, nálunk nem lesz hernyő, és ők nem csinálnak ilyet.

-Gyerek fejjel engem sokkolt a szülés látványa,és rondának tartottam a gyereket.Nyálkás,deformálódott valami volt ,amiről nem tudtam báb,állat vagy ember.
Aztán haja lett,nőtt és nyújtogatta a kezét a szemét,gőgicsélt és nem tudtam mi a fenét csinájak vele.Ő volt az öcsém.
Állandóan sírt,anyám nem aludt,apám ment dolgozni,tanulni .
Nem tudott tőle aludni.
Féltem kikapok.
Biztos valami rosszat csináltam vele felébredt ,azért bőr mert beteg,fáj neki valami éhes.
-elbújtam az ágy alá.-

Szóval kerestem a titkot , és magam kezdtem megválaszolni a kérdéseimet.
Megismertem őket titkaikkal,hibáikkal,bűneikkel együtt,mert nekem azok a citrommázas történetek , amiket kitaláltak nekünk, sosem tetszettek.
Igaz történeteket akartam !

Nézeggettem a képeiket,az urataikat és mástól kérdeztem.Kár, hogy egymásra nem voltak kiváncsiak,nem ismerik meg az emberek úgy igazán egymást, és ezért értékelni sem fogják és tudják.
Mindenkin védőpáncél van,hazudik,szerepet játszik vagy hallgat.

Kiollóztam gyerekként pár képeslapból ,és az IM magazinból pár szép párt,virágot, kiskutyát, napocskát, szivárványt és egy házat és felragsztotta egy nagy kartonra egy körbe, és feltettem a szeretet falamra.
Beleírtam a gyerekkori naplómba.
Elkerültem onnét, elsodort az élet .Megváltozott minden közben , az emberek ,a körülmények.
Más volta város,a hely ,az iskolák, tanárok , barátok ,elment a varázsa és többé sose vitt oda a lábam.Ami szép volt ronda lett,tönkre ment ,ami igazi,szép,értékes valódi volt,őszinte az is.
Túl gyorsan, túl hamar.

A szobám teljesen más volt,már nem az hiányzott minden,amitől nekem jó volt,szép betöltötem,azzá tetttem.Elmentem a régi moziba,parkba,iskola és munkahelyim elött .
A park elött ahol öszebújtunk , első szerelmek,a park ahol találkoztunk mi gyerekek suliba, buliba menet.
Visszamentem körbenéztem a régi iskoláimhoz,hátha látok egy ismerős arcot,tanárt ,de legtöbbje ,s jobbak megöregedtek,megsavanyodtak.Ők bizony elfelejtettek,elköltöztek, meghaltak, megromlottak.
Baráti fotók, levelek, képeslapokat,a verseimet, rajzaimat egy napon eltüzeltem.
Mindent úgy kell megőrízni szépnek, jónak , ahogy volt akkor.
Ez az idők rendje.

Aki halott dolgokat őríz,tartogat,gyüjtöget és halmoz fel, ragaszkodik hozzájuk ,azoknak sose lesz új,más .

Megreked az élete,megáll az órája,nem lesz új öröm, élmény, társ, család, szerető a maradék 30-60 évben.Hagyjuk menni békével.

Egy korszak lecsengett, kár lenne konzerválni, attól nem lesz már az.
Régi ruhák, helyek, zene .
Nincs meg a mosoly , a derű, azok a dolgok, arcok és lelkek.
Ölelkező párok, testvérek, vidám arcok ,akikről nekem volt fényképalbumom, leveleim, történeteim, emlékeim.

A titkos másik kertem helyén betonplacc , parkoló és áruház épült,p edig micsoda varázshely volt az !
Az utánna jövő korszak nem értette és nem látta benne azt , amit mi.
Már 5 év alatt sokat változik a világ, körülmények és az emberek.

Hiszem, hogy amikor alszunk, otthon ülünk,gondolkodunk, egymásról beszélünk van egy lélekszoba ,ahol mindannyian újra találkozunk és összejárunk.Ott álmunkban,mindanyiunk szívében.

Egyszer láttam külföldi utam során egy párt , fiatal voltam és szerelmes.
Idős pár volt ,50 felett, szépen öregedtek meg.
Úgy néztek egymásra, ami ritka.


Titkos találka : Mind a ketten foglaltak voltak,elfoglaltak ,üzletember és üzletaszony, 2 külön országban élve és ott találkoztak.
Kiváncsi voltam mi a titkuk.Mi a történetük,együtt és külön-külön.

Álltak ott és azt gondoltam,olyan szépek,olyan jó nekik,vigyázanak rá nagyon !
De jó lenne konzerválni a pillanatukat.Ott volt az akkori párom,de én őket néztem és fürdőzött a szemem ,a lelkem bennük.

Gondoltam odalépjek e kérdezősködni hozájuk,de ki akarná széttörni más pillanatát, beleállni a képbe és lehet ,hogy ha tudtam volna az igazat, amit mondanak magukról,a kapcsolatukról, megiserkedés,meghallom és megismerem őket, akkor már nem is tetszett volna úgy az egész.Így kell megőrízni a pillanatot ,és lefotóztam őket,azt a helyet a szememmel.

A táj is szép volt ,de nélkülük nem lett volna tökéletesen szép minden.
A nagyedik napon már nem voltak ott szétváltak és hazautaztak a családjaikhoz.
Azon gondolkodtam miért van így ?
Valyon így miért jó nekik,ha együtt jó ?
Külön- külön máshol és mással boldogok -e ?
Milyen lehet más melett,máshol egymásra gondolva és csak 10 évente egyszer öszejönni egy hétre,és erre a titlott találkozásra várni .
Alig beszéltek,mosolyogtak.

Csendben ölelték és szerették egymást látszott nem mai kapcsolat.
Se munkáról, se pénzről, se családról,se gondok.nézték a vizet összebújva estig,mint mikor valakiknek csak 6 órájuk adatik egy egész hoszú életben ,nem több ,ez lenne az utolsó.
Izzot a levegő,szeretet,vágy, félelem,haragal,könnyekkel volt teli.
-Minek beszélni ?
-Minek elrontani és túlbonyolítani a dolgokat ?
Ma is ott ál az a fa, ott az öböl, a tenger a sziklás part, de azótase járt ott senki.
Egy hetes történet eleje és vége , azon a helyen született és ért véget.
Őrzi a tenger, a fák, a sziklák lelke.Ég és föld.

Kiváncsi vagyok mi lett velük, mi lett belőlük .

Késöbb haza felé, láttam két madarat a víz felett.
A fiú madár látta, hogy sebzett a női párja tett egy kört, és visszajött hozzá ,gyógyítgatta és vele maradt napokig.Vigyázott rá éjjel,nappal és hozta neki az élelmet.
A többi kizárta őket, otthagyták és elmentek.

Milyen szép....
Akkor úgy megfogtak ezek az egyszerü dolgok.
- Gyere ,menjünk már ! -mondta az akkori párom 7 éve.
Ő nem érezte, nem látta, cipeltem haza a történetüket a Hotelig, őket ,és azon gondolkodtam ő miért nem olyan ?

Miért viszünk magunkkal telefont, számlát ,munkát, laptopot ,gondokat, egy romantikus nyaralás,vacsorára, nászút ?

Eléggé rosszul jön ki, ha épp öleled és a vonal végén az ex, anyuka, anyós,gyerek, haver,vagy épp a szerető,munka, üzlet, tartozás, számla, pénzgondok .
Neadj isten valaki beteg , haza kell menni. Akkor és pont ott.
Jó volt kint, bár imádtam a herceget.El kellet engednem ,és bizony harag nélkül megértenem, és elfogadnom azt, ő ilyen, talán 54 éves korára.

Családot, otthont képzeltem már vele fejben, aztán kiderült ő sem az, nem alkalmas rá.
A másik ilyen , amikor egy férfi viszi magával fürdőkád, wc és ágyba közétek a munkát, telefont és laptopot , gyereket.

Rám nézett szeretett, tetszettem, kivánt,
Mindent megadott és megvett, de sajnos sok minden mást is jobban szeretett, akart és kívánt mellettem .
Ilyen kettőségek között , nem lehet élni.

Arra gondoltam akkor :

Vele miért nem lehet , és miért nem érti ezt, őket ?
Miféle kapcsolat az , amiben hazudni kell, hallgatni, falazni, sumákolni , színészkedni ?
Na igen.
A nő toleráljon, legyen szép, kussoljon, legyen kreatív, önálló, sokoldalú, csinos, okos, kívánatos , de nekik mindent lehet .

Végül,elhagytam , és ez így jó.
Remélem az a pár vissza fog térni oda, ott vesznek házat,odaköti a munkájuk, ott lesz családjuk, pár kölyök.Az egy jó hely.

Egy kapcsolatba nem fér bele más !
Azóta mással vagyok 6 éve.
Megvagyunk úgy ahogy .

Hát nem mindenkinek jut ki az élet minden részének legjobbjából, legyen ennyi !!
A sors fura játékszer.

A cikket írta: kiraeva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: