újabb események régebbi események további események
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A kis cipő esete a kis táskával…

2010. június 11. - Látogatók száma: 15

Avagy mit meg nem teszünk a kedvesünkért... Jelszó: A családért mindent! :)

Reggel tíz körül kocsiba ültünk és kimentünk az egyik bevásárlóközpontba, hogy csináljunk egy nagy bevásárlást.
Sorról sorra jártunk és púposra tömtük a gurulós bevásárló kosarat.
Fizettünk és indultunk kifelé.
Hogy a jó Isten miért teszi nehézzé a férfi életet, nem tudom, de hogy a kis boltokat a kijárathoz kitolásból rakta, az tuti.
Amikor megláttam, hogy cipőbolthoz közeledünk, gyorsítani kezdtem a tempón és próbáltam elterelni a nejem figyelmét.
Ekkor döbbentem rá, hogy a nőknek létezik egy hatodik érzéke, amellyel ezeket a kis üzleteket érzékelik.
Nem is nézett oda, csak egy kecses mozdulatot tett és az arcán túlvilági boldogsággal a kirakatban lévő 10 dkg anyagot nem tartalmazó, de annál drágább cipőket kezdte mustrálni.
Ezen boltok előtt, – hogy mégis gondoljanak a szerencsétlen férjekre – kis padokat helyeznek el, hogy legyen min eltölteni az elkövetkezendő másfél órát…
A kosárban lévő összes áru adatlapját többször is áttanulmányoztam, néha a boltba pillantva, ahol a sorok között a kedvesem feje búbját véltem látni…
Ahogy letelt a szokásos idő, ki is jött egy kis reklámszatyorral, benne egy aprócska dobozzal és egy blokkal, amelyen nem szívesen részletezném, hogy milyen összeg állt.
De, hogy a drágám arcán milyen boldogság volt… Azt mondom, a fene egye azt a pénzt, ezért a mosolyért megérte!
- Köszönöm szívecském!
- Szívesen drágám! – Válaszoltam, pedig nem voltam tisztában azzal, hogy amit vett, az ha grammal számoljuk vetekszik az arany árával…
Isten Egyiptomra hét csapást mért, én is vártam a következőt, amely alig tíz méter múlva be is következett.
Egy kis táskabolt.
Én már rutinosan elhelyezkedtem az előtte álló padon és kezdtem elöről a kosarunkban lévő termékmustrát.
A második csapás kissé hamarabb véget ért, alig volt több, mint egy óra.
Szinte a föld felett járt a kedvesem, amikor „kilengedezett” a boltból egy újabb reklámszatyorral és benne egy kis LV feliratú táskával.
A blokkot nem is kémleltem, tisztában vagyok a márkákkal és a árakkal… Sajnos…
Otthon felvette a topánkát és villogott előttem, úgy forgott benne mint Marilyn Monroe…
S, utána órákig nézegette a táskáját a tükörben, különböző ruhakompozíciókkal.
Egy minimálbér volt a két dolog ára – még szerencse, hogy jól keresek -, de akkor is megérte.
Én magamtól egy üdítőt is sajnálok, de mindig örömmel - mely sokszor könnyeket csal a szemembe – nézem, ahogy boldogan és felszabadultan játszik új játékszereivel…

A cikket írta:

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 11. 19:55
Egy barátnőm jutott eszembe. :) Ha valami megtetszik neki, akkor a férje elmondja, hogy nincs pénzük, meg hiábavalóság, meg annyi van otthon minek egy harmincharmadik? Ő meg belenyugszik hogy nem lesz és kész. Egészen másnapig, vagy harmadnapig, attól függően hogy a férjnek mikor van ideje hazaállítani a napokkal előbb megcsodált valamivel. :)))
2010. június 11. 14:55
Jó ilyen férjről olvasni :).
2010. június 11. 12:02
Az én féjem ugyanilyen! Tetszett az írásod! üdv Orsolya
2010. június 11. 12:00
Azt kell mondjam, hogy nagyon türelmes és odaadó férj vagy, - legalábbi e cikkedből ítélve.:-)

Pussz,
Tündér:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: