A mű

Látogatók száma: 31

Átütő sikerre készült. Hatalmasra, amivel aztán bekerül a köztudatba. Ami után ujjal, lopva mutogatnak utána az emberek. Súgva kérdezgetik egymástól: - Láttad? Ő az Író! Tudod, akinek az a jó kis könyve megjelent, amit elkapkodtak mind egy szálig.

Nem sok hiányzott hozzá. Csupán csak a Mű.
Igen ám, de pont a Mű váratott magára. Lapozgatta az üres füzetet, rágcsálta a toll végét, és a múzsát várta előbb szelíd nyugalommal, majd tajtékozva, idegesen. Határidő van! Jönnie kellene valami gondolatnak. Valami történet kellene. Valami egészen különleges, valami szép, valami szerelmes, valami igaz, valami ... Valami.
Az első nap csak mosolygott. Leült a gép elé és elkezdte volna írni a Művet, de csak az jutott eszébe, hogy a nagyok már úgyis megírtak minden megírásra érdemes gondolatot. Különben is hamarosan itt a karácsony. Ki kellene találni, kit milyen ajándékkal lepjen meg. Hány embernek is kell valamit beszerezni? Valami egészen különlegeset, egyedit, valami átütőt, mint ez a Mű is, ami nem akar megszületni.
Ujjai kopogtatták a billentyűzetet, maga sem tudta, mit ír, csak azt látta, hogy fekete-fehér sorminta rajzolódik ki a leütött karakterek nyomán. Mi ez? Elolvasta. Egy régi karácsony képei néztek vissza a sorminta lyukkártyái mögül.

A második nap újult erővel vonszolta magát a monitor elé. Írni kell. Valahol zene szól, egy kutya nyüszít. Mi ez a sok zaj, ez a hangözön? Nem lehet így írni! Hallgattassa el valaki azt a kutyát! Most meg mi ez a csönd? A falióra kattanása megőrjítette. Egyre csak azt ütötte az inga, hogy nincs-nincs. Nincs Mű, nincs gondolat, nincs egy leütött betű. Nincs, nincs, nincs Mű. Minden idegesítette, különösen a határidő. Ennyire szűkre szabni!
Harmadik nap. Előtte kikészítve az óra, hogy tudja, mettől meddig. Nem gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz. Máskor csak úgy jöttek a gondolatok. Amikor nem kellett írni, csak lehetett. Amikor nem várta senki a Művet. Azok voltak a szép idők! Ez az egész olyan, mint egy ős, öreg, fekete-fehér film. Néhány kocka annyira megkopott már a sok használatban, hogy villanásnyi szünetekkel, alig élvezhetően látszik csak az igazi történet. A lényeg benn van, de kicsit nyögvenyelős, helyenként élvezhetetlen. Mint jelenlegi stádiumában a Mű.
Itt tart most. Néhány kocka már kész, néhány gondolat már a helyén. Jobbára a fejében. Talán egyszer minden adott lesz, minden betűt leír, minden mondatot befejez. Talán. Talán elkészül a Mű. Addig meg türelem, kedves Olvasó, türelem!

A cikket írta: Nurse

előző cikk következő cikk

5 szavazat