újabb események régebbi események további események
10:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
10:15
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:48
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:02
Balázs Gyula új cikket töltött fel
11:08
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Albérleteim - Szonja I.

2011. december 7. - Látogatók száma: 72

A székem mögött, teljes életnagyságban ott állt Szonja. A híres, hírhedt NŐ, csupa nagybetűvel. Az a lány, akit mindenki irigyelt, mindenki csodált és mindenki lenézett egy kicsit.

Otthon persze nem szóltam a dologról. Gondoltam, addig jó, amíg anyám nem sejt semmit, minek izgassam olyan csekélységekkel, hogy már megint albérletet keresek! Elég lesz magyarázkodni majd akkor, ha találok valami normális helyet. Talán kisebb lesz a csete-paté. Mert, hogy lesz, az bizonyos. Addig is jártam haza, mint eddig, talán kicsit gyakrabban, hétvégére ugyanis nem tudtak belopni a kollégiumba, ahol az időm nagy részét töltöttem. Katonáékhoz csak tiszta ruháért jártam, csakis akkor, amikor biztos voltam benne, hogy van otthon valaki a főtörzsőrmester elvtárson kívül is. Eszembe sem volt hadgyakorlatot játszani, bár, azért azt sejtettem, hogy nem a harcvonalba osztott volna be, hanem vagy szanitécnek, vagy a gulyáságyú mellé hadtáposnak, de azokhoz sem nagyon fűlt a fogam.
Maradt tehát az albérletkeresés. Minden nappal egyre elkeseredettebben. Év közben albérletet találni egy egyetemi városban, felér egy misszióval a déli sarkon. Egyszóval lehetetlen próbálkozás. A jobb szobák már évekre előre le vannak foglalva, a rosszabbakhoz is csak protekcióval lehet hozzájutni, de ezt akkor még csak sejtettem. Bíztam a jó szerencsémben. Eddig mindig megsegített. Lám, a portás bácsi is félrenéz a kollégiumban, amikor belopakodok éjszakára! Édes pofa! A múltkor még a sálamat is utánam hozta. Meg kell hagyni, egy pillanatra elállt a szívverésem, amikor megjelent az ajtóban.
- Kisasszony! – mondta - Úgy emlékszem, ez az ön sála. Legalábbis ezelőtt mindig magán láttam, máskor jobban ügyeljen, nehogy legközelebb a Dékán vegye észre!
Ezzel, félig meddig hivatalossá vált az ottlétem, de persze tudtam, hogy ez csak átmeneti állapot. Így nyitva tartottam a szemem és a fülem, ha albérletekről esett szó.

Ha most azt mondanám, hogy a sors kegyeltje vagyok, úgysem hinne nekem senki. Pedig ez így igaz. Az történt ugyanis, hogy egy nap a menzán megállt valaki a hátam mögött. Hirtelen nagy lett a csönd az asztalnál, ahol néhány csoporttársammal ebédeltünk. A szemben ülő lánynak a kanala is megakadt félúton a szája felé. Én csak mondtam tovább a magamét, nem tudtam mire vélni a helyzetet, de amikor nem nevettek a poénomon, csak hátrafordultam, hogy megnézzem, mit néznek olyan kővé meredten. A székem mögött, teljes életnagyságban ott állt Szonja. A híres, hírhedt NŐ, csupa nagybetűvel. Az a lány, akit mindenki irigyelt, mindenki csodált és mindenki lenézett egy kicsit.
Nem jártunk közös társaságba. Én, mint afféle vidékről a nagyvárosba került kislány, kerültem minden feltűnést, a fiúk társaságát meg különösképpen. Első a tanulás, intett minden hétvégén anyám, és én szófogadó kislány voltam. Csak amolyan farmeros-pulóveres diák, még csak szépnek sem nagyon tartottam magam. És akkor megállt az asztalomnál Szonja, az igazi, nagyvilági nő, akinek csak a cipője többe került, mint az én egész éves zsebpénzem, akit körülzsongtak a fiúk, minden ujjára volt jelentkező, és mi tagadás, Szonja fogadta is ezeket a hódolatokat. Azt beszélték, hogy kapcsolata volt már az egész egyetemi focicsapattal, a kapustól a jobbhátvédig. A lányokkal viszont kimért és gőgös volt, elvárta, hogy csodálják és irigyeljék. Néha kegyet gyakorolt, és engedte, hogy valamelyik udvarhölgye randizzon egyik másik fiújával.
Már a neve is valami különlegeset sejtetett. Egy olyan közegben, ahol a lányokat Erzsébetnek, Zsuzsannának, Ildikónak, Teréznek, vagy éppen Jutkának hívták, nagy feltűnést keltett a Szonja név. Fel kellett rá figyelni, és bizony fel is figyelt rá mindenki. És ez a Szonja ott állt a hátam mögött.
- Azt mondják, albérletet keresel! – szólított meg köszönés helyett.
- Szia – hebegtem félénken, mert, hogy jövök én ahhoz, hogy a Szonja csak úgy szóra méltasson?
- Na, keresel, vagy nem? Mert én tudok egy helyet!
- Igen, keresek, de nem túl drága? – néztem végig a királykék kiskosztümjén.
- Nyugi, megegyezünk! Holnap várlak kettőkor itt a menza előtt.
- Ott leszek! – válaszoltam még mindig hitetlenkedve.

folyt.köv.

A cikket írta: Nurse

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 11. 17:49

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2011. december 11. 15:16

Köszönöm Orsolyám!
Hamarosan jelentkezem a konyhából :-)

Mindig öröm olvasni soraidat, várom további soraidat tolladból :)))

Millió pusz Orsolya
2011. december 11. 16:18
Tisztelt Nurse!
Összekavart. Ez a rész tökéletes. Azt hittem az utolsó részénél reagálok. Mindegy,úgy gondolom érti. A hibákat a harmadikra írtam. Ez a rész tetszett, amit ide írtam, azok megállják a helyüket!
Bokor
2011. december 11. 15:47

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2011. december 11. 15:22

Tanár úr!
Kicsi ellentmondást érzek a hozzászólásában. Nem az a jó, ha semmi sem zökkent ki a nyugalomból egy mű olvasása közben? Én azt szeretem, ha szinte folyik a cselekmény, gördülnek a szavak egymás után, semmi sem zavar, semmi sem gátol a mű olvasása közben.
Az epizódok is azért vannak, hogy a figyelmet még jobban ébren tartsák, nem igaz?
A kliséket sem értem. A múltkor azt nehezményezte, hogy nincs stílusom, most meg kliséket emleget, amiket tőlem szokott meg. Nem ellentmondás ez?

Tényleg szeretném tudni, hogy van ez :-)

Nurse

Tisztelt Nurse!
Az utolsó részben kapkodást érzek. Nem gördülékeny az írás, hanem kapkodó. A munkát hiányoltam belőle!
Az epizódjai jók voltak, amíg fenn kellett tartani a figyelmet, de amikor el kellett volna érni a hatást, az összecsapottnak éreztem.
A klisék, nem egyenlők a stílus. Ugye ezt Ön is tudja? Azt, hogy nincs stílusa, ezt Ön írta nekem magánlevélben... "keresem azt a valamit". Valamit nagyon félreértett!
Akkor ugye mindent megmagyaráztam?
Bokor

"Nem az a jó, ha semmi sem zökkent ki a nyugalomból egy mű olvasása közben?" Válaszom lemaradt, pótolom: Nem!
2011. december 11. 15:22

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 10. 11:15

Tisztelt Nurse!
Ez tetszett. Szépen felépített írás. Nem csupán az Öntől megszokott remek kliséket kaptam. Volt amikor kizökkentett az olvasás nyugalmából, megtörte a mondanivalót (a portás rész tetszett, kellett oda). És az írás végén Szonja ábrázolása is eltért a finom lányos Nurse-től, ami kifejezetten jót tett az írásnak. Ezek után várom a második részt!
Bokor

Tanár úr!
Kicsi ellentmondást érzek a hozzászólásában. Nem az a jó, ha semmi sem zökkent ki a nyugalomból egy mű olvasása közben? Én azt szeretem, ha szinte folyik a cselekmény, gördülnek a szavak egymás után, semmi sem zavar, semmi sem gátol a mű olvasása közben.
Az epizódok is azért vannak, hogy a figyelmet még jobban ébren tartsák, nem igaz?
A kliséket sem értem. A múltkor azt nehezményezte, hogy nincs stílusom, most meg kliséket emleget, amiket tőlem szokott meg. Nem ellentmondás ez?

Tényleg szeretném tudni, hogy van ez :-)

Nurse
2011. december 11. 15:22

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 10. 11:15

Tisztelt Nurse!
Ez tetszett. Szépen felépített írás. Nem csupán az Öntől megszokott remek kliséket kaptam. Volt amikor kizökkentett az olvasás nyugalmából, megtörte a mondanivalót (a portás rész tetszett, kellett oda). És az írás végén Szonja ábrázolása is eltért a finom lányos Nurse-től, ami kifejezetten jót tett az írásnak. Ezek után várom a második részt!
Bokor

Tanár úr!
Kicsi ellentmondást érzek a hozzászólásában. Nem az a jó, ha semmi sem zökkent ki a nyugalomból egy mű olvasása közben? Én azt szeretem, ha szinte folyik a cselekmény, gördülnek a szavak egymás után, semmi sem zavar, semmi sem gátol a mű olvasása közben.
Az epizódok is azért vannak, hogy a figyelmet még jobban ébren tartsák, nem igaz?
A kliséket sem értem. A múltkor azt nehezményezte, hogy nincs stílusom, most meg kliséket emleget, amiket tőlem szokott meg. Nem ellentmondás ez?

Tényleg szeretném tudni, hogy van ez :-)

Nurse
2011. december 11. 15:16

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. december 8. 10:41

Szia Nurs! Kedvenc írómért ugrottam be elolvasni és bizony nem csalódtam 100% mint mindig kitűnő:))))) már értékeltem és legközelebb mert látom fenn van olvasom tovább 5 csillag simán, de szívem szerinte ha lehetne tripláznám:)))

Nagy ölcsi Orsolya

Köszönöm Orsolyám!
Hamarosan jelentkezem a konyhából :-)
2011. december 11. 15:16

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. december 7. 13:42

Szeretem a történeteidet, most sem csalódtam.
Várom, hogy mi sül ki belőle!

Üdv: Petra

Köszönöm Petra a kedvességedet. Igyekszem, hogy ne okozzak túl nagy csalódást. :-)
2011. december 11. 15:15

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. december 7. 10:50

Szia Nurse!

Kíváncsi vagyok mit rejt Szonja álarca... :) na és persze a további kalandjaidra is! :)

Üdv:Ailet

Kicsit megkésve, de köszönöm, hogy olvasol és szóra méltatsz.
Gondolom, azóta már ismered a történet végét :-)
2011. december 10. 11:15
Tisztelt Nurse!
Ez tetszett. Szépen felépített írás. Nem csupán az Öntől megszokott remek kliséket kaptam. Volt amikor kizökkentett az olvasás nyugalmából, megtörte a mondanivalót (a portás rész tetszett, kellett oda). És az írás végén Szonja ábrázolása is eltért a finom lányos Nurse-től, ami kifejezetten jót tett az írásnak. Ezek után várom a második részt!
Bokor
2011. december 8. 10:41
Szia Nurs! Kedvenc írómért ugrottam be elolvasni és bizony nem csalódtam 100% mint mindig kitűnő:))))) már értékeltem és legközelebb mert látom fenn van olvasom tovább 5 csillag simán, de szívem szerinte ha lehetne tripláznám:)))

Nagy ölcsi Orsolya
2011. december 7. 13:42
Szeretem a történeteidet, most sem csalódtam.
Várom, hogy mi sül ki belőle!

Üdv: Petra
2011. december 7. 10:50
Szia Nurse!

Kíváncsi vagyok mit rejt Szonja álarca... :) na és persze a további kalandjaidra is! :)

Üdv:Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: