Áprilisi fagyok

Látogatók száma: 49

11.

Bori bekapcsolta a fűtést a kocsiban, mert vacogott Eszter foga, annyira fázott, de az is lehet, hogy az idegességtől rázta a hideg, elkékült a szája széle, és kissé kapkodva szedte a levegőt. Nem beszélgettek útközben, igaz, máskor sem torlódtak torkukon a szavak, ha kettesben voltak, ám ez a mostani hallgatás egyáltalán nem hasonlított a korábbiakra. A lelkiismeret-furdalás arra késztette őket, hogy magukba szálljanak, mikor, miben és hogyan hibáztak, amiért nem vették észre a férj és az apa betegségét, a férfi amiatti őrlődését, hogy megromlott egészségi állapotát elhallgassa, avagy bevallja szeretteinek, esetleg válassza a megszokott megoldást, és egyedül vívja meg harcát, mint mindig is tette, vállalva annak ódiumát, hogy modern Don Quijote módjára szélmalomharcot vív a betegségével.

A sok javítástól göcsörtös, egyenetlen az országút, a régi gödrük helyett újak keletkeztek, itt nem lehet nappal sem száguldozni, éjjel pedig még kevésbé, mert az őzek és a nyulak vonulási útvonala is erre a szakaszra esik, és egy hirtelen satufék, vagy a kormány elrántása azzal járna, hogy beleborulnának az árokba, márpedig erre éjjel a madár sem jár. Az autó lámpáin kívül az egyetlen fényforrás a sápadt holdvilág, melytől sejtelmessé válnak az út melletti fák és bokrok, árnyékukból bármikor kiugorhat egy állat, melynek szemét elvakítja a reflektor, megbénulva megáll az út közepén és kész a baj.

Bori homlokán gyöngyözik a veríték, melege van, szívesen lehúzná az ablakot, hátha a kinti zajok segítenének neki a vezetésben, a hideg levegő pedig éberen tartaná, de Eszter miatt nem teheti. Megkönnyebbülten felsóhajt, amint meglátja a távolban a település közvilágítását, végre megérkeznek.

A nagykapu tárva, nyitva, a mentő nem állt meg azért, hogy Eszter bezárja azt, hanem szirénázva rohant a kórházba. Bözsi néni, az özvegy szomszédasszony, első szóra azonnal átjött vigyázni Kira álmára, halkra vette a televízió hangját, annak reményében, hogy nem alszik el mellette, és meghallja, ha felébred a gyerek.

Beáll a kocsival az udvarra és a háziasszony azonnal kipattan, hogy bezárja a nagykaput, és megnézze, zárva-e a kiskapu is. mert nem szeretné, ha éjszakára nyitva maradna.
Bözsi néni belülről bezárta a bejárati ajtót, ami nagyon helye, csakhogy benne hagyta a kulcsot, és immár a kanapén elheveredve sajátos ütemezésben fújja a kását. Természetesen az ablakok is zárva vannak, vagy jó hangosan dörömbölnek az ajtón, ablakon, vagy megpróbálják felhívni a vonalas telefonon, hátha annak a csörgésére felébred. Nem, nem ébred fel a telefoncsörgésre, ellenben átfordulna a másik oldalára, csakhogy keskeny a kanapé, majdnem leesik róla, no, erre már észhez tér. Eszter halkan kopog az ajtón, fülel az öregasszony, hogy jól hallja-e, és kell neki némi idő, mire észbe kap, és megy ajtót nyitni.

Suttogva, pergő nyelven lamentál, hogy éppen csak pihentette kicsit a szemét, hogy van Gyula, kiderült-e mi a baja, mert, jaj, nagyon megijedt, amikor látta szegényt, ahogy a hordágyon kivitték a mentőhöz, mit csináljon, hozzon nekik enni, vagy inkább innának valami erőset az ijedelemre, egy kis pálinka jót tenne, ő is megiszik időnként egy kupicával az otthoniból, pedig az már négyéves főzésű, de jó erős, hoz belőle, ha kell.
Bori legszívesebben rákiáltana, hagyja már végre magukra, menjen haza, de nem teheti, mert tudja, hogy Eszter másnap is rászorul az öregasszony segítségére, nem vihetik magukkal Kirát a kórházba, nem gyereknek való az ottani légkör, egyébként is, még ők sem tudják, mi vár rájuk.
Eszter lerogy a fotelbe és rátör a zokogás, amely úgy rázza, mint viharos szél a kertben az éppen csak pendülő almafát, amit két éve ültettek a gyerekek kérésére.
Bori elővesz a pénztárcájából egy ötezres bankjegyet, Bözsi néni kezébe nyomja és megkéri, hogy másnap vigyázzon Kirára, mert reggeli után mennek Eszterrel a kórházba, adjon neki ebédet, de még ne mondja meg neki, hogy mi a baj, csak annyit, hogy nekik el kell menni hivatalos ügyben, édesapja meg Daniékkal maradt.
Az öregasszony egy pillanat eltünteti a pénzt, és megy hazafelé, kétszer is elmondja, hogy reggel majd átjön, hoz reggelit, nem is csenget ki a családot, a két kert közötti kiskapun keresztül közlekedik. Amit sohasem zárnak kulcsra, mióta a jó ura felment az égbe, mert odakerült, az biztos, a jó emberek mind odakerülnek.
Elköszön tőle Bori, hátha gyorsabban elmegy, ami meg az urát illeti, hát, nem volt minta férj, ha felöltött a garatra, mindig hozzájuk menekült előle az öregasszony.

Bezárja az ajtót, benne hagyja a kulcsot a zárban, nehogy hajnalban beállítson Bözsi néni egy tál étellel, mert képes rá.
- Eszter, menj szépen lefeküdni, hozok neked egy pohár meleg tejet, attól majd jól alszol és keresek egy nyugtatót, mert úgy látom, arra is szükséged lenne. Megvárom, míg elalszol, addig úgyis telefonálnom kell.

A jó gyerek ilyen szófogadó, mint Eszter, megy a fürdőszobába, nem időzik sokáig, öt perc múlva hálóingben megy lefeküdni. Valamiért most nagyon jól esik neki Bori gondoskodása, így az utóbbi tíz évben nem kényeztette senki. Az éjjeli szekrényen ott a pirulája, nem hezitál, bekapja és megissza rá a pohár langyos tejet.
Rossz állapotban lehet, állapítja meg Bori, mert elmulasztotta megnézni Kirát, így édesanyja helyett neki kell ránéznie az alvó kislányra.

Kikapcsolja a televíziót, kimegy a konyhába, iszik egy pohár tejet és úgy dönt, hogy a régi szobájában alszik, amely elköltözése óta vendégszobaként funkcionál. A nagyobb utcai szobát kettéválasztották, így lett belőle két félszoba, az egyik Danikáé, a másik meg az övé. A heverő ágyneműtartójában ott a friss huzatú ágynemű, csak megágyaz, és máris alhat.

A szobácska levegője meleg, mégis bukóra nyitja az ablakot, rágyújt, ott a hamutál is a dohányzó asztalon, majd előveszi a mobilját és Fótos Ferit hívja. Kicsöng, de nem veszi fel senki. Kinyomja, már bizonyára alszik, vagy még haza sem ért, a banketten nagy a zaj ahhoz, hogy meghallja a telefoncsörgést.

Rátör a fáradtság, úgy érzi, mázsás súly nyomja a vállát. A szekrényben talál tiszta fehérneműt, hálóinget, törülközőket, sőt, a régi papucsa is és az el nem vitt ruhaneműje is ott feszít a fogasokon, kimosva, kivasalva.
Cseng a telefonja, felkapja, női hang szól:
- Fótos Ferenc telefonja. Dr. Kardos Karolina vagyok. Miben segíthetek? Halló…
Kinyomja. Bebújik az ágyba, hűs az illatos ágynemű, majd felmelegszik. Nyakáig húzza a pehelypaplant, lehunyja a szemét, csakhogy a gondolatai nem hagyják elaludni.
Szerencsétlen volt az a nap. Apját műtik a kórházban, kedveséről kiderült, hogy gyűrűs menyasszonya van, Eszter a kiborulás határán áll, Danika is zaklatott, pedig két nap múlva írja a magyar érettségit, a féltestvére, Kira, semmit sem tud apjuk betegségéről.
A hold kékes fényében fenyegető árnyékot vetnek a bútorok.
Számolni kezd, hatvanötnél elaszik.

folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink