Elvesztett álmok...
Látogatók száma: 32
Ez a francos tudomány, és ezek a hidegfejű tudósok elvesznek tőlem mindent...az érzelmeimet, az álmaimat...talán lassan még a lelkemet is....
Olyan jó álmodozni, nem? hogy mi lenne akkor, ha... és milyen jó érzelmeket táplálni, kedves, mély, szép vonzalmat, szeretetet, szerelmet.... Erre bevág a ménkű, hogy ácsi, nem úgy van ám az..... Olvasom egy tudományosnak nevezhető szaklapban, hogy valahol az óceán partján néhány elvetemült tudós megmérte az emberi lélek súlyát....na neeeee.... ez már sok ! Elég volt nekem feldolgozni a Mikulást, meg a Jézuskát....és amikor kiderült, hogy Zrínyi, Dobó, Petőfi hősi szíve és csuda tettei szimplán neuronkémiai folyamatok láncolatából állt....,hát akkor az nagyon megrázott ! Most gondoljatok bele..., hogy amikor majd meghaltam az olthatatlan szerelemtől,amit a kis szöszi Kovács Ilonka iránt éreztem, az nem is szerelem volt, hanem a testem méregkonyhájában mindenféle enzimeket kotyvasztottak bizonyos erre funkcionáló szerveim, és a fejemben lévő alig több mint egy kilós zselés izé kavarja a dolgokat.... és amikor könnyek szöknek a szemembe a boldogságtól, ha hozzám cicáskodik a lányom, azt csupán bizonyos lebenyek, neuronok,axonok, dendritek,neurotranszmitterek boszorkányos hálózata generálja... szégyen...rühellem a tudományt... múltkoriban meglehetősen fájt a vállam, erre egyik kedves rokonom felajánlotta, hogy készít rólam aurafotót, és abból játszi könnyedséggel kiókumlálható, hol a hiba...onnét pedig gyerekjáték a gyógyítás... kötélnek álltam...mutatott egy képet, ami leginkább egy hőkamerás képre emlékeztetett, mindenféle színekkel, homályos körvonalakkal... na látod, itt a gond, mutatja...Én meg nem látom. Ugyanúgy, mint az első ultrahangról kijőve jobbik felem lelkesen mutatta a babánkról készített fotót...itt a kezecskéje, itt meg a pocakja...Én pedig bizonytalanul bólogattam, pedig néhány fehér meg fekete pacán kívül nem láttam Én semmit...ennyi erővel akár Pajtás fényképezőgéppel lekaphatta volna az Androméda-ködöt is, abból sem vettem volna ki többet... de nagyon büszke voltam ám ! És éreztem a büszkeséget, hiába hadoválnak nekem ezek a tudósok... a lelkemben éreztem.... a lelkemben, amit most már állítólag meg is tudnak latolni... na de Én nem hagyom ám... egy frászt ! Méricskéljék csak szépen az atommagot, meg számolgassák a parszekeket, meg hogy hány mázsa a Nap... de el a kezekkel a lelkemtől... és különben is, akkora mérleg nincs is ahol megmérhetnék a lelkemet... vagy a tiéteket...igaz ? Mondjátok, hogy így van......kérlek....
Ne vegyétek ám komolyan ezt az írást, csak egy kis infantilis játszadozás volt részemről.... de azért hozzászólhattok ám.. jót tenne a lelkemnek.....
A cikket írta: vdodi7
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz,
Tündér:-)
És mi van azzal, akinek nagy-nagy lelke van, csak mindenki kihasználja!Lehet, hogy ha már látta, jobban vigyázna rá?? Baráti üdvözlettel Magdi