Ígéret szép szó!
Látogatók száma: 70
Betartják, úgy jó!
A fene a véremnek! Még mindig nem szoktam le a játékokról. Pedig veszélyes, tudom. Nem mindig az van, amit én szeretnék, vagy akarok. Az akarok, az nálam most már átmegy lassan egy kívánságba, szolidan, szerényen, óvatosan a „szeretném”-be. Mennyivel szebb ez így!
Változnak az idők! Változnak az emberek. Én is változom. Kicsit. Talán nem eléggé gyors a változás mikéntje.
Most is csak játszom a gondolattal. Mint mindig, amikor és mielőtt elindulok a nagy tettre készülve.
Mi lesz akkor, ha?
Nem akarok soha meglepetést, de olyan érdekes, olyan izgalmas, amikor csak úgy ártatlanul beállítok a „volt” kedves felségterületére, és elképzelem, mondjuk nem ő nyit nekem ajtót.
Szokni kell az ilyen helyzeteket, még ha eddig csak egyszer valósult is meg, de hatásos volt, az egyszer biztos! Mindketten tudjuk.
Játsszunk el a gondolattal, mi is történne, ha?
Nem a „volt” kedves nyitna ajtót nekem a „volt” kedvesnek, akkor egy pillanatra talán meglepődnék, de mivel (mivel azonban) én a „beígért” kakasért jöttem, nem esnék pánikba. Nem tágítanék, mert nekem arra a kakasra szükségem van. Azért jöttem.
Udvariasan közölném az illető másik felével, hogy én a „volt” kedvest keresem és ugyan már, szóljon neki!
Akkor játsszunk tovább!
Nem lesz bunkó a másik fele és valóban teljesíti a kérésemet és amúgy lazán hátraszól a „volt” kedvesnek, a másik felének.
- Józsi! – Keres az exed.
Józsi morcosan, vagy kissé meglepve, de felkap valami semmit, vagy amúgy meztelen, egy szál alsógatyában, amit soha nem szerettem, főleg, ha slicces, nem volt elég szexi, kidugja a fejét az ajtórésen, a másik fele mögötte figyel. - Én is ezt tenném.
Közben én még mindig ott toporgok az ajtó előtt, és már türelmetlenül várom azt a kakast, amit nekem ígért, mert eszembe jut a „bontott csirke” reklám!
Ott tartottunk, hogy Józsi kiles és meglát. Micsoda hatás! De én látom a meglepetés erejét, mínusz előjellel, a zavarodottságot az arcán. Erősen gondolkodik. Mit is ígért? Mikor? És egyszerre beugrik. (Nem tesz semmit, én ráérek, míg eszébe jut, nem tágítok, mert ha én valamit akarok?) Hadd törje a fejét!
Eljut végre a tudatáig és mivel jó ember - tudom, nem csinál majd segget a szájából. Hátraszól a másik felének:
- Vendégünk van!
- Gyújtsd be a gázt!
- Vizet forralunk.
- Kakast vágunk!
Végre kitárja az ajtót előttem, és kicsit bár megszeppenve, mi lesz most? Hangulata válogatja? – de felkap magára azért valamit, valami meleget, hiszen hideg van. Ő megszokta, én soha. Hirtelen azt se tudja hová kapjon. A fejéhez kap, az közel van.
Bírom az ilyet. Még ideje sem volt felfogni, hogy szaván fogták, de amilyen váratlan volt az ígéret, olyan váratlan a behajtása. :-)
Szeretem a kakast. Vagy a kakaspörköltet?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szavamon fogtam magam és elmentem a kakasért. Megmásztam azt a dombot, pedig ki nem állhatom, olyan meredek. Mindegy, gondoltam, én ráérek. Fél órával később megyek haza. Talán nem üres kézzel. Vasárnap már nagykanállal ehetem a levest...
Milyen kár, hogy nincs mindenkinél telepátia. Benne nem volt.
A kapu zárva, lakat mutatja merre az irány visszafelé.
Pechem volt! Vagy a "kakasnak" szerencséje! :-)