Magyar virtus

Látogatók száma: 28

4. rész: Keménykedik a Puhatestű

Téglássy Andor is Boncza Bélával nyittatta ki az irodája ajtaját, és amikor megtudta, hogy a vezérigazgató letiltatta a titkárnője belépőkártyáját, valósággal dührohamot kapott. Csapkodott az irodájában, és bőszült oroszlánként fel, s alá járkált, és képtelen volt eldönteni, mikor tesz jót, ha kerüli Mr. Wittmannt, vagy a legnagyobb természetesességgel bemegy hozzá, hazudik valamilyen fontos megbeszélést és kész.

Végül átmegy Zentay doktorhoz, akitől értesül a cégen belüli eseményekről és úgy meghökken, hogy levegőt is alig tud venni, amikor megtudja, hogy a Puhatestű, azaz a vezérigazgató, az este Dobai üzemében részt vett a termelési tanácskozáson, és ebben Boncza Béla vastagon benne volt, mert tolmácsolta az ott elhangzottakat. Különösebben nem érdekli Zentay fejtegetése Pentele elbocsátásáról és az abban való dicstelen szereplésükről, meg a melldöngetése, mely szerint bevitte Mr. Wittmannt a sűrű erdőbe, és a Pentele ügyben kimosta magukat.

Szívesebben megtárgyalná a dolgokat Boncza Bélával, ám az nem tágít a rendőrök mellől, erre jó okot szolgáltat az a tény, hogy a nyomozást végző századossal iskolatársak voltak. Legalább Kittikével tudna négyszemközt beszélni, azzal a jó alakú, szép arcú lánnyal, akivel időnként összebújnak, amikor mindketten facérok. Legtöbbször apósa nyaralójába mennek, itt van nem messze, és a családtagok egyáltalán nem használják, ám megszabadulni sem akarnak tőle, majd csak akkor, ha megugrik az ára. Ugyan, mitől szaladna fel, de nem érdekli, csak annyiban, hogy hallgatólagosan megegyezett a két sógorával abban, hogy használhatja a házikót, amennyiben gondoskodik a kert rendben tartásáról.
Zuhog az eső, mintha dézsából öntenék, ugrik a mai randevúja Kittikével, mert azt mégsem hazudhatja a feleségének, hogy kimegy a nyaralóba füvet nyírni, egyébként sem szeret esőben vezetni, attól meg Isten óvja, hogy átadja barátnőjének a volánt, és infarktust kapjon, amikor látja, vezetés közben hogyan szerencsétlenkedik a tíz centis sarkú körömcipőjében.
- Jól van Zentay, tartogasd az ékesszólásodat a Puhatestűnek!

A vezérigazgató gúnynevét oly kéjjel ejti ki, mintha szeretkezés közben Kittiké nevét. Hogyan tehettek a magyarországi leányvállalat élére egy ilyen embert?

Azt már látja, mennyire tele a nadrágja a jogásznak, nem csoda, hiszen elméletileg felelős a törvényesség fenntartásáért, bár inkább figyeli a fiatal nők hosszú combját, mintsem a dolgát végezné.
No, jó, reá sem lehetne csak jót mondani, miután hetente kétszer tíz órára ér be, ellenben a másik három napon délután kettőkor kigördül kocsijával a kapun és aznap már nem is tér vissza. Mi az a rongyos hárommilliós bruttó fizetés? Ennyiért nem tölti a gyártelepen a nap harmadrészét! Ennyit nem ér az egész, mert minek a pénz, ha nem tudja elkölteni, ha robotból áll az élete, nincs benne semmi izgalom? Sok nő megirigyelhetné a puha, manikűrözött kezét, amely kézzel fogható munkát az eddigi negyvenhat éve alatt nem végzett, és Téglássy Andor a fejét sem akarja használni, arra ott van a helyettese, az a bolond Katus Kató, aki kiváló koponya és jó szervezőkészséggel rendelkezik, de botrányos a megjelenése és képtelen szót érteni az emberekkel. Őt is mindig belső feljegyzésekkel bombázza, amelyeket már évek óta olvasatlanul kitöröl az e-mailjei közül, vele ne okoskodjon egy jelentéktelen megjelenésű öreglány.

Elmúlik ez a vihar is, ahogyan az előzőek is elmúltak. Lopnak a dolgozók? Na és? Arra való a káló, ha nem fér bele, majd szállítás során megsérült anyagként elszámolják a hiányt, ahogyan szokták és kész.

Ma a fenét akar Joachim? A gazdasági igazgatóban semmi rugalmasság sincs, képes minden eseményt lefordítani a számok világára. Nem lepődne meg azon sem, ha vacsorára számokat fogyasztana, reggelire meg képleteket, melyeket összekeverve delente grafikonokat, és statisztikai jelentéseket öklendezne fel.

- Szervusz, Joachim, kerestél?
- Köszönöm, hogy visszahívtál. Meghívhatlak egy ebédre? Kimennénk a Kockásba. Már foglaltam asztalt.
Meggyötört Szénásy arca, délben elküldte Mr. Wittmann e-mail címére az előző napon kért kimutatást és maga is meglepődött azon, mennyi az anyagkészlet hiánya, ennyit csak szervezett módon lehet kilopni a gyártelepről, ráadásul nem kevésbé jelentős tétel a szállítás közben sérült alkatrészek értéke és darabszáma is. Retteg attól, hogy bűnszövetkezet működik a gyárban és felelőssé tehetik amiatt, hogy nem vette észre, és nem tette szóvá a hiányokat.
Kétségeit megosztja a termelési igazgatóval, ám Andor barátját hidegen hagyja a kimutatás adathalmaza.
- Ne aggódj, Joachim, ismered a mondást, hogyan fokozzák a statisztika szót? Kis hazugság, nagy hazugság, statisztika! Megoldjuk! Van egy ötletem! Nézzük meg, hogy az elmúlt két évben az üzemi dolgozók körül kik mentek el saját felmondással vagy közös megegyezéssel, és közülük kik férhettek a raktárkészlethez, és egyszerűen rájuk fogjuk a lopásokat, az üzemvezetők ellen fegyelmit indítunk, kirúgjuk őket és megcselekedtük, mit megkövetelt a beosztásunk.
- De mi lesz a rendőrségi vizsgálattal?
- Ugyan, Boncza Bélának megvan a magához való esze! Nem érdeke, hogy nagy lopásokra derüljön fény, mert akkor neki is megszűnik az állása, sőt az egész csapatát, szőröstül, bőröstül szélnek eresztik. Ezt én garantálom neked! Nyugodj meg, öregem, majd én kezelem a Puhatestűt! Hanem, drága barátom legközelebb előbb velem beszéld meg, mielőtt elküldöd neki az anyagokat! Tudod, a szó elszáll, a betű megmarad!
Mr. Wittmann az éjszaka átküldte a recepteket a Zürichben élő másod unokatestvérének, aki megígérte, hogy ma este hozza a futár Dobai gyógyszereit. Eiride olyan tündéri módon viselkedett az este, lefoglalta a gyerekeket arra az időre, amíg Mr. Müllerrel megbeszélte, hogy mire lenne szüksége a lemezek helyreállítása kapcsán, s kicsit furcsán nézett rá a fickó, amikor megkérte, hogy kezelje diszkréten a munkát és számlázza le a cégnek, de az eredményt személyesen neki adja át.
Déltől mást sem csinál, mintsem a gazdasági igazgató anyagát tanulmányozza, összeveti azok számadatait az előző két év mérlegbeszámolójának adataival, és kiderült, hogy azok köszönő viszonyban sem állnak egymással. Sokkal nagyobb a baj, mintsem azt gondolta. Ráadásul a mérlegeket neves nemzetközi cég auditálta!
Előveszi fiókjából a névjegykártya gyűjteményét és negyedóráig lapozgatja, mire végre megtalálja annak a vele egykorú fiatalembernek az elérhetőségét, aki cégük nevében sokat lobbizott az akkori pénzügyminiszternél, hogy idetelepíthessenek egy autógyárat. Felhívja és segítségét kéri, egy rutinos, megfelelő referenciával rendelkező vállalkozásra lenne szüksége, amely a cég átvilágítását gyorsan, hatékonyan és diszkréten elvégezné. Egy óra gondolkodási időt kér a fiatalember, ám húsz perc múlva megküldi a nevet és telefonszámot. Mr. Wittmann utána keres az interneten, és kiderül, hogy az ő könyvvizsgáló cégük konkurense, legalább ugyanakkora gyakorlattal és szaktudással. Kér egy árajánlatot, lealkudja a hatvan százalékára és máris küldi a megbízást, mégpedig külső futárral. Miért engednek ennyit? Hátha sikerül a konkurenciát kiszorítani és a helyükbe léphetnek, és akkor bizony zsíros megbízási szerződést köthetnek. Kár, hogy nem ismerik Mr. Wittmannt, akinek esze ágában sincs megszabadulni a mostani auditáló cégtől, tervei szerint a tiszteletdíjukat lefaragja a felére és elejt a vezetőjüknek egy félmondatot, mely szerint hasonló hanyagságuk esetén a konszern az angliai anyacégüktől visszavonja a megbízásait, s ennek a változásnak hangot adnak a nemzetközi szaksajtóban is.
Eiride büszke lenne rá, mert végre vezérigazgatóként intézkedik.
Reggel Komócsin úrral kezdte a napot, én Bonczát kérte meg a tolmácsolásra. Elég érdekes információkhoz jutott, és úgy döntött, hogy Dobai helyettesítésével megbízza az öreget, ennél rosszabb helyzet már nem lehet. Csakhogy ez nem az ó kompetenciája, ezért kiszól Kittikének, hogy hívja ide Mr. Téglássyt, és lőn, egy perc múlva kopogtat és belép a termelési igazgató.
- Üdvözlöm, foglaljon helyet. Kitteke, hozzon, kérem két kávét és fél óra múlva várom a gazdasági igazgatót, a jogi iroda vezetőjét, a munkaügyest és a belsőellenőrzés főnökét. Ja, igen és Boncza urat. Tíz perc múlva itt legyen Komócsin úr a festő üzemből. Ha közben futár jönne, azonnal engedje be hozzám, akkor is, ha még tart a megbeszélés. Foglaljon helyet, Mr. Téglássy. Ma rendhagyó értekezlet lesz, én tartok beszámolót a munkámról. Azért kértem, hogy fáradjon ide, mert szeretném megbeszélni önnel Dobai időszakos helyettesítését.
Elsápad Téglássy, erről abszolút megfeledkezett.
- Nincs semmi gond, tudja, lementem a termelési értekezletre, megismerkedtem ott egy lelkes öregúrral és úgy döntöttem, hogy Komócsin urat megbízzuk az üzemvezetői feladatok ideiglenes ellátásával, kap 30 % fizetési pótlékot. Vagy adjunk többet? Velem lehet beszélni!
Dehogy lehet, állapítja meg Téglássy, de hangosan csak annyit mond, hogy holnap intézkedik.
- Ne várjunk addig, itt a megbízó levél, csak alá kell írnia! Adjak egy tollat?
Mi az ördög történt Puhatestűvel, hogy önállóan mer döntést hozni? A klíma jóvoltából állandóan huszonhat fokos az iroda hőmérséklete, Téglássyt mégis rázza a hideg.
- Megjött Komócsin – közli Kittike.
- Magának, Kittike, Komócsin úr, ha kérhetem. Tudja, ha ő nem dolgozik, magára nincs szükség.
Kényelmetlen az e szituáció az öregnek. Érzi, hogy kés áll a levegőben, és amint meglátja a termelési igazgatót, már sejtése is van arról, hogy miért.
- Jöjjön közelebb, Komócsin úr! A mai nappal ideiglenesen magát bízom meg a festőüzem vezetésével, Dobai Ákos felépülésének időtartamára. Javasoltam Téglássy úrnak, hogy a bérét erre az időszakra 30 %-kal emeljük, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy megduplázzuk! Elfogadtam. Gratulálok! Parancsoljon, ez a megbízólevele! Az igazgató úr reggel hatkor, a műszakváltáskor bejelenti az üzemben a változást. Sok sikert a munkájához és jó egészséget!
Komócsin úr kezet fog a vezérigazgatóval, utána a termelési igazgatóval is, úgy illik, megköszöni a bizalmat és gyorsan elmegy. Ma műszak után bemegy a kórházba, megnézi a barátját, csak remélni tudja, hogy beszélhet is vele.
- Kittike, engedje be a kollégákat és utána gondosan húzza be maga után az ajtót. Várja meg az értekezlet végét, mert lesz néhány fontos iktatandó irat. Elsőnek mindjárt itt van Komócsin úr megbízólevele.
Lógó orral bevonulnak a kollégák, leülnek a tárgyalóasztalhoz, a megszokott sorrendben és nem mernek sem egymásra, sem a vezérigazgatóra nézni.
Mr. Wittmann az egyetlen derűs ember, mint akinek semmi gondja, sőt, számos jó hírrel akarná megörvendeztetni a cég vezetését.
- A helyzet súlyos, de nem reménytelen! Ma kivételesen megfordítjuk az értekezlet menetét, én fogok beszámolni önöknek! Lássuk csak! Pentele József, a festőüzem dolgozó rendszeresen dézsmálta a festék készletet, és Dobai Ákos elődjét ezért nyugdíjazták. Dobai úr megtalálta a tettest, jelezte az illetékes feletteseinek, akik lebeszélték arról, hogy rendőrségi feljelentést tegyen és fegyelmivel elbocsássa Pentelét. Jól mondtam, Zentay doktor? Hiszen maga mondta az üzemvezetőnek, hogy a rendőrségi feljelentés árthat a cégünk jó hírének. Dobai a lopásról készült felvételt megőrizte, de rábeszélésüknek engedve közös megegyezéssel megváltak Pentelétől, aki két hónap múlva bírósági keresetet nyújtott be a cég ellen, kártérítést követelve. Engem még ekkor sem tájékoztattak a történtekről. Egyedül Dobai Ákos vállalta a felelősséget, és elvinni a balhét a felettesei helyett is. Bejött hozzám és elmondta a történetet. Mindezt annak tudatában tette, hogy felmondom a munkaviszonyát. Bekértem a biztonsági rendszerünk bizonyos felvételeit és mondhatom, nagyon tanulságos volt, bár a hangot letörölték a lemezekről. Pontosan tudom, Boncza úr? Honnan jöttem rá? Megnéztem a számítógépes rendszerben beszerzéssel kapcsolatos dokumentációt. Aznap este termelési értekezletet tartott Dobai úr, neki sikerült, nekem nem, mert önök, kedves kollégák, képtelenek voltak teljes létszámban megjelenni. Dobai úr tájékoztatta a munkatársakat, hogy másfél évre visszamenőleg átvizsgálja az anyagkészlet felhasználását. Részt vettem magam is az értekezletén, Boncza úr tolmácsolt. Nem vagyok büszke magamra, mert ebben az évben a cég vezetéséből egyedül én léptem át az üzem küszöbét. Valaki menekülőre fogta a dolgot, leütötte Dobai urat, és összetörte a számítógépét. Szegény, nem lehet sok ésszel megáldva, mert ennél sokkal pontosabb kimutatást készíttettem Szénásy úrral,aki – ha nem tévedek – a tényleges könyvelési adatokból dolgozott. Jól mondom? Kár, hogy összevetettem az elmúlt két év mérleg adataival és lássanak csodát, az auditált mérlegben más adatokat találtam. Revideáltam álláspontomat, mely szerint egy átfogó belső ellenőrzéssel megtaláljuk a hibákat és kiküszöböljük azokat. Önök, kedves kollégák, átvertek engem. Ki-ki a maga módján. Dobai úr életveszélyes állapota miatt a rendőrség nyomozni kezdett, véletlenül Boncza úr osztálytársa vezeti a nyomozást. Hölgyeim és uraim, önök nem bíztak bennem és most én sem bízom önökben.
Kittike kopogtat az ajtón, megérkezett a két futár.
- Köszönöm, Kittike, hozza be a küldeményeket és kérje meg az urakat, hogy várjanak két percet, mert tovább küldjük, amiket hoztak.
A belsőellenőrzés vezetőnője asztma rohamot kap.
- Ejnye, kollegina, ne legyen ilyen ideges. Látja, az urak milyen nyugodtak. A csomag, amit itt látnak, Németországból érkezett, itt nem kapható gyógyszert tartalmaz, amit Dobai úr gyógyulása érdekében vettünk. Szénásy úr, kérem, holnap egyenlítse ki a számlát. Ezt tovább küldjük Szabó doktornak. A másik egy céggel kötendő szerződést tartalmaz, melyet most azonnal ünnepélyesen aláírok, és három példányt visszaküldök a feladónak. Egy példányt Szénásy Joachim úrnak adok, mert neki lesz dolga vele, a másikat meg Galambosné dr. Vári Borbála kapja, mint a belsőellenőrzés vezetője, mert e megállapodás alapján átvilágítják cégünket és néhány pillantást vetnek a mérleg adatokra is. Kittike, viheti vissza a futároknak az anyagokat. Kérem, fizesse ki őket a házipénztárból.
Zentay úr, a törvényesség védőszentje, fészkelődik, mintha az adna bátorságot ahhoz, hogy felszólaljon.
- Mr. Wittmann, bocsásson meg, de a jogi iroda ellenjegyzése nélkül senki sem köthet szerződést.
- Köszönöm a figyelmeztetést, de nem ez az egyetlen szerződés, amit az ön jóváhagyása nélkül már aláírtam. Igazságügyi számítógépes szakértővel megpróbálom visszaállíttatni a nálam lévő biztonsági felvételeken a hangot. Nagyon érdekes felvételeket találtam a biztonsági központban. Erre is megkötöttem a szerződést. Megtehettem, mert az igazgatótanács elnöke mindezen szerződések megkötésére írásbeli felhatalmazást adott. Ahogyan arra is, hogy a mai naptól felfüggesszem az önök munkaviszonyát az átvilágítás időtartamára. Kérem, hogy az értekezlet után Szénásy úr és Galambosné asszony kivételével, valamennyien hozzák ide a céges telefonjukat és a belépő kártyájukat. És most megkérem Kittikét, iktassa a leveleket, kérem, utána vegyék át tőle, a másolati példány leszignálását követően, mert azzal bizonyítom, hogy időben átadtam azokat. Ez a válaszom Zentay úr kérdésére.
Boncza idegei felmondják a szolgálatot, nagyot üt öklével az asztalra és ordít:
- Mit képzel maga, Mr. Wittmann? Nélkülem már szétlopták volna a céget!
- Nyugodjon meg, Boncza úr! A maga asszisztálása mellett is majdnem megtörtént a dolog! Ráadásul életveszélyesen megsebesítették az egyik üzemvezetőt, miközben a maga biztonsági őrei kávéztak a pihenőben. Kinek van még aggálya az intézkedésemmel kapcsolatban?
Kittike sírva iktatja a felfüggesztésekről szóló leveleket.
- Ne sírjon, Kittike, a legutolsó levél a magáé!

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

támogatóink