újabb események régebbi események további események
11:08
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Megkésett szerelem...

2010. június 2. - Látogatók száma: 29

A szerelem nincs korhoz kötve, mert ha szeretsz, kortalanná válik az ember.....

Megkésett szerelem
Helena


Szorosan mentek… egymáshoz simulva a fák között. Karjaik tétován himbálóztak, csak biztatásra vártak, hogy engedelmeskedjenek annak a kényszerítő erőnek, hogy megérinthessék végre egymást. ...
Ősz hajukat a szél vadul kócolta, de mit sem törődtek azzal, hogy esik az eső, s megkopott, kifényesedett kabátjuk elázik. Oly régen vártak erre a találkozásra. Szívük, mint egykor ifjú korukban, a torkukban dobogott.
Így andalogtak szótlanul… csak ziháló lélegzetük zavarta meg a csendet.
Kezükben a megkopott hegedűtokban, hegedűjüket vitték, s kézfejük vágyódva időnként összeért.

Zenekari próba után ejtették meg a találkozót, titokban…
Mindketten tartoztak valakihez, de szívük rég óta lázadt, most ennyi év után új, járatlan útra tévedtek. Ügyetlen, apró kis csókok hagyták el sápadt ajkaikat, de ez mégis erőt adott mindig, a holnaphoz…
Megroggyant életükben csak a másik létezése jelentett boldogságot. Heti két nap... Ennyi volt boldogságuk, amit elcsenhettek maguknak. Egy zenekarban hegedültek, az együtt muzsikálás, és az azt követő andalgások, ez volt a sors ajándéka számukra.
Összefonódott kezekkel órákat sétáltak, beszélgettek, s gondolatban tervezgették közös jövőjüket. Kimondani egyikük se merte, mire vágynak.
Elképzelhetetlen volt, hogy valóra váljon ez a szép álom. A férfinek ágyhoz kötött beteg asszonya nehezítette sorsát, a hölgynek, féltékeny, rossz életű párja.
Külön ünnep volt, ha vasárnap a zenekar fellépet, mert ilyenkor együtt lehettek, s a közös muzsikálás erősítette szerelmük. Olykor összenéztek játék közben, s gondolatban megsimogatták egymást. A simogató tekintetek táncra keltek a dallamokkal, táncolt a lelkük

Így ment ez hosszú évekig, míg az asszony kórházba nem került. Szerelmese szótlanul ült ágya mellett egy kopott széken… simogatta.
Időnként fátyolos tekintetével felnézett rá az asszony, hisz számára oly kedves volt ez az arc, s szemében rég látott fények csillantak. Elgyengülve feküdt… lemondóan, mint aki várja a végső búcsút, s tudta már, hogy nincs sok hátra.
Titkolta, hogy mennyire fáradt, belefáradt küzdelmébe, amit a sors reá szabott.
Cserepes ajkát résnyire megnyitotta és halk suttogással mondta ki a régen várt szót: Szeretlek...
A férfi szemében örömkönnyek gyűltek, s gyengéden ráhajtotta ajkát arra a kis törődött, dolgos kézre, melynek minden simogatása felért egy vallomással. Felbátorodott… ismét kérte szerelmét, hogy gyógyulása után végre járják együtt az útjukat. Ez a végső lehetőség az élettől, hogy kicsit boldogok is legyenek.
Az asszony, csendesen lehunyta a szemét, mintha szeretné elképzelni amire oly nagyon vágyott.
Erőtlenül felemelte fejét, s nyakából utolsó kincsét, mit adni tudott kedvesének, egy vékonyka, megkopott kis láncot a férfi tenyerébe rejtette.…
Karja erőtlenül párnájára esett…sok volt neki, lelkének ez a fájdalom.
Másnap reggel a férfi üresen találta az ágyat. Megfordult vele a kórterem, gondolatok hadakoztak fejében – vége mindennek, vagy vizsgálatok miatt nincs a helyén….

Temetés után a hátra maradt iratokat rendezgettem, s megtaláltam a férfi szerelmes leveleit.
Akkor jöttem rá, hogy nemcsak megkésve jött a szerelem, de beteljesületlen is maradt.

Múltak az évek, s egy kora reggel munkámba igyekeztem megpillantottam a megárvult szeretőt.
Szemlesütve, félszegen közelített felém…
Karjára egy csinos hölgy támaszkodott, aki kérdően nézett hol reám, hol a párjára.
A megárvult férfi magához ölelt, és elcsukló hangon, szinte megroskadva annyit rebegett, nagyon szerettem…

A cikket írta: Helena

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 3. 10:23

megtekintés Válasz erre: Fiona - 2010. június 3. 09:11

Kedves Helena!
A videótárban már úgy látom, hogy vannak videóid, megnéztem őket és nagyon tetszettek.

Kedves Fiona, örülök, hogy meglelted és tetszettek.
2010. június 3. 09:11
Kedves Helena!
A videótárban már úgy látom, hogy vannak videóid, megnéztem őket és nagyon tetszettek.
2010. június 3. 08:45
Köszönöm, hogy olvastatok.

Nagyon sajnálom, hogy nincs itt lehetőség arra, hogy MP3 formátumban feltölthessen az ember hangos verseket.
Én sok, hangos verset is készítek zenei kísérettel saját előadásommal.

Ennek a történetnek a női szereplőjéről is írtam egy verset, zenés hangos változatban, el is mondom, vagyis mondanám Néktek is.
"Alszik a hegedű". c.
Nagyon sajnálom.......
2010. június 3. 00:30
Megható történet...és ez maga az élet.
2010. június 2. 21:52
Ez nagyon szívszorító történet.
Velünk is megtörténhet de még reménykedhetünk a beteljesülésben.
Köszönöm,hogy olvashattam!
2010. június 2. 20:00
Szép és szomorú történet:-(
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: