Öregedésben

Látogatók száma: 42

Bánatos, múltba révedő tekintettel nézed a borús télvégi szürkébe csomagolt eget,

szemed kutakodva keresi a nap fényét, elmúltak az ünnepek- unokák, dédunokák egy ideig nem jönnek.

Főztél, sütöttél, ablakod ragyog, s a kamra polcai az eltett lekvároktól, befőttektől roskadoz.

Számvetést teszel - uborka, csalamádé, szilva meg eperdzsem...

Tudom, a hazai a legjobb, szívesebben is eszi azt mindenki- gyümölcs van benne meg törődés, ennivalóan finom szeretet.

Azonban megnézted- e már, a kamra mélyén hány üveg birsalma, meggylekvár mi hosszú- hosszú évek óta, csak kinyitásra- a múló idő miatt az enyészet borította penésszel- kidobásra vár.

Kidobásra váró, porlepte üvegek, szavak és cselekedetek- minden héten sóhajtozva áttörölgeted, csak pótcselekvés- ha ízük is pont oly savanyú mint te magad vagy, s csak arra jó hogy még élő lelkedet- szívedet elaltassa, s félrevezesse - jó hogy vagyok, hasznos vagyok, kellek nekik.

Lehet hogy az elmúlt elnyűtté tett, s a jövőt nem látod másnak csak sötétnek.

Morcos vagy és tüskés, nyelved csípős, s másokat ítélsz meg.

Templomba jársz, pálcát törsz mások felett, ki más, kirekeszted.

Mi lenne ha imád szívből, mindenkiért szólna- egy ember tanítása az elfogadásra, a jóra.

Így a jövő jobbá tételéhez is tehetsz.

Ám az is lehet hogy te nem tartod magad annyira hogy megváltás nélkül érezd a szeretetet.

Ez azt jelenti nekem - nem hiszel se önmagadban, se bennük.

Adni jó, öröm utána az ember- önmagadat igazán, ki tényleg te vagy.

Hány éves vagy? - ötven, hatvan, hetven vagy épp felette? Lényegtelen minden esetben - kivétel a csikorduló csontok- nyikorgó ízületek számát, vagy az itt fáj- ott fáj-t nézve.

Tényleg lényegtelen a korod, befőttjeid s morgolódásaid száma. A lényeg hogy itt vagy, itt vagy még most s élsz.

Igen, a múlttal együtt vagy te, de a jelen, az hogy élsz, itt és most, sose megismételten, s csak egyszeri alkalom hogy jól éld.

Vigyázz, ha fiatalt mérsz meg, s ócsárlással fejezed ki nemtetszésed- a fiatalokat az előzőek nevelték, mutattak nekik utat.

Gazdag és szegény- rossz és jó, tudom sokszor igazságtalan, sok rossz is van, olyan hogy szívünk is megszakad, azért valahol mindenki a maga sorsának kovácsa (még ha ez közhely is, még ha a külső körülményeknek is van befolyásoló hatásuk)

Akkor? - miért nem éled az életed, ami ajándék.

Akkor? - miért nem élsz, félsz?

Önmagadtól félsz, vagy a szeretteidtől, vagy attól mit szólnak mások, vagy attól hogy nem az vagy akinek tartod magad.

Nem azt mondom, hogy hatvanasan- hetvenesen- nyolcvan fele kapaszkodj ész nélkül a harmincba- negyvenbe, nem azt mondom hogy légy olyan mint a béres csepp reklám, férfit táncba hívó gusztustalan kokottja, vagy tüntetések ordibáló oda is csapó mérges öregúrja.

Légy önmagad, légy boldog, éld az életet, örülj, nevess, sokszor nevess- jó ízűt, szívből, szeress és szeress, és bolondul, őrülten, élettel- halállal nagyon szeress, engedd hogy szeressenek, de ne csak úgy szőrmentén simán, hanem, akard s engedd hogy úgy szeressen, hogy ég és föld legyen egyszerre otthonod, szárnyad legyen, repülj vele, lábad se vesszen el, kell az földet érve, mezők virágtengerét hogy érintsd, s hogy tenger vizébe merítsd- s ha majd véget ér ez a szívfájdítóan de mégis vadítóan- boldogítóan érzéki hol értelmes hol egész érthetetlen, bolondos őrült tánc, ez a csupa dal, csupa vágy, és ritmus, öröm- sírás, fájdalom és gyönyör, kihívás, könnyekben nevetős, nevetésben könnyek élet, hát ha asszony vagy fejfádra ne azt írják- jó asszony volt, hanem azt- Igen, ez az Asszony volt, s ha férfi vagy, ne azt írják- rendes férfi volt, hanem azt- Igen, ez a Férfi volt.

Miskolc, 2020.01.30.