újabb események régebbi események további események
17:08
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
17:00
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:47
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Őrző angyal...

2010. június 14. - Látogatók száma: 41

Az asszony mozdulatlanul feküdt, mezítelenül, mint egy letörött virág. Idegesen, remegő kézzel a telefonért nyúlt, és hívta a mentőket.

Gyönyörű reggelre ébredt kipihenve, nagyot nyújtózott, és élvezte, hogy a felkelő nap csiklandozza az arcát. Szombat reggel van, és milyen jó, nem kell dolgozni menni, élvezheti a lustálkodás örömeit. Félig lehunyt szemmel még átadta magát az ébredésnek, s karját oldalra nyújtva kereste a testet, mert nem érezte közelségét, a bőre melegét.
Vágyott az érintésre, de nem akarta felébreszteni, csak nézte a szeme sarkából, hátha a pillantása felcsiklandozza mellette alvó kedvesét.
Elnézte, barna bőrét, izmos hátát, s a félrecsúszott takaró alól kivillanó formás csípőjét. Vágyai már türelmetlenül várták az ébredését, de átadta magát a szem gyönyörének, inkább csak pillantásaival simogatta, ébresztgette.

Belebújt selyem köntösébe csak úgy, be sem kötve derekát, melyből kivillantak dús keblei, csendben kiment, és egy hűs zuhannyal frissítette testét, hogy visszatérve frissnek, kívánatosnak lássa kedvese.
A fürdőben aprólékosan átmasszírozta bőrét, majd egyre sebesebben itatta fel bőréről a vízcseppeket.
Mire lefőzte a kávét és tálcán bevitte, - hogy a kényeztetés teljes legyen -, kedvese már ébredezett. Gyorsan letette a tálcát, és egy "Jó reggelt" csókkal odabújt, belebújt a karjaiba, a fülének minden apró kis részletét puszilgatta, de különösen azt a kicsi fülcimpát, amit annyira szeretett.
Dorombolt, mint egy cica, aki cirógatásra vágyott.

A férfi testét borzongás járta át, mert nagyon kedvelte ezt a fajta szeretgetést. Erős karjaival megragadta, magához vonta, nyakán azt a kicsi gödröcskét mindig megkereste, majd centinként fedezte fel az üde női test gömbölyded bájait.
Elkezdődött a vad csókok csatája, amit oly nagyon szerettek. Az ajkaikat dagadtra csókolták, falták egymást, szenvedéllyel, fulladásig.
Ekkor hirtelen a férfi azt érezte, hogy megremeg a gyenge asszonyi test.
Csak birkóztak, próbálták egymást birtokolni, az asszony haja kócosan, homlokába omolva cirógatta a férfi mellét, arcát. Ringtak a vágyban, de hirtelen egy fájdalmas, "Jaj" kiáltás hagyta el a nő ajkát.
Mintha jeges vízzel öntötték volna le a férfit, az alélt test reá borult. Nem értette, mi történt....
Kedvesét hiába kérdezte remegő hangon

- Mi a baj szívem.

Választ nem kapott, csak fájdalmas nyöszörgést, teste erőtlenül feküdt a mellkasán.
Bajt gyanított... de mi történhetett, s valahogy az ájult test alól kiszabadította magát, és egy gyors pillantással felmérte, hogy orvos kell, de gyorsan.

Az asszony mozdulatlanul feküdt... mezítelenül, mint egy letörött virág a pamlagon, halványan, szinte élettelenül.
Idegesen, remegő kézzel a telefonért nyúlt, és hívta a mentőket.

- Jöjjenek gyorsan, mert baj van... nagy baj.

Nehezen ráadta köntösét, de a test nem akart engedelmeskedni, tehetetlenül lógtak karjai, himbálóztak a semmiben. Próbálta élesztgetni, csókolgatta, simította a haját az arcából, hogy jobban lássa, hátha valami apró kis rezdülést észlel, azon a drága arcon.

Jaj istenem, mit tegyek. mit tettem veled...

Kétségbeesésében azt sem tudta mit beszél, mert ő csak szerette, adni szeretett volna, szerelmet, gyönyört ennek a drága nőnek.

Talán meg sem érdemlem, hogy az enyém legyen, ne vedd el tőlem istenem zokogta.
Magába roskadva kuporgott a halovány asszony mellett, s közben tekingetett az ablak felé, hogy a mentő mikor érkezik. Tíz perc, egy örökkévalóság. Miért nem jönnek már, mi tart ennyi ideig.

Ezek a gondolatok hol hangosan, vagy csak az agyában fogalmazódtak meg, s közben folyt az arcán a veríték, csak ölelte a drága testet, mint aki óvni akarná minden bajtól. Nem vigyázott rá eléggé, sok volt az utóbbi időben a gond... töprengett.
A szerelmes együttlétek mindig frissülést, enyhülést hoztak, feledtették a bajt, ami az utóbbi időben gyakori vendég volt náluk.

Megszólalt a csengő... éles, fület bántó hangja, máskor csendes, dallamnak tűnt. Most minden más volt. A félelem tette, az elvesztés lehetőségét látta, szeméből a könnyek patakokban hullottak. Gyorsan kiment, ajtót nyitott, majd futó léptekkel kedveséhez irányította az orvost, ki vizsgálódás közben kikérdezte, hogy történt a rosszullét, de válaszolni is alig tudott, mert csak őt látta, nem akart semmi mást csak őt, egy mosolyát, hogy felüljön, és azt mondja, „No jól van, látom szeretsz, csak próbára tettelek." Hiába, rá kellett döbbennie, hogy talán elveszítheti.

A mentő fület bántó hangjával elvitte... aki számára a legdrágább, és nem tudni, mit hoz a holnap.
A kórház folyósólyán le-föl sétálva várta a vizsgálat eredményét, azt a tényt, hogy él.., hogy élni fog.
Nyílt a csapóajtó, megjelent a vizsgáló orvos, s közölte szűkszavúan

- Műteni kell.

Szédülten egy székre rogyott.

- Értem

Rebegte halkan, a kérdések ott ültek a szemében, mire az orvos válaszolt.

- Élet, vagy halál, mindkettőre számíthat uram, de bízzunk... mi mindent megteszünk.

Megfordult vele a világ, nem is értette, még egy órával ezelőtt a karjaiban tartotta, szerette, érezhette bőrének finom illatát. Most nincs más, csak a puszta tény, élet vagy halál.
Imádkozni kezdett, pedig sosem tette, csak azt tudta zokogni, segíts Istenem... kérlek segíts.

Percek múlva kitoltak a folyosóra egy betakart beteget, s akkor látja, hogy kedvese az. Fürtjei ott himbálóznak az ágyról leomolva.
Az elsuhanó ágyon, ott van mindene, a múlt, a jelen, a jövő. Fölé hajolt - egy pillanatra engedélyt kapott -, s arra a halovány telt ajkakra egy búcsú, és visszaváró csókot lehelt. Könnyein keresztül, csak homályosan láthatta a számára oly kedves arcot. Nem rezdült... semmi jelet nem adott, ő nem búcsúzott, ő élni akart, így fogta fel.

Több óra telt el idegtépő várakozásban, mire végre kinyílt az ajtó, és a sebész mosolyogva, kezét széttárva ölelte magához az összetört férfit.

- Kedves uram, nagyon szeretheti az őrző angyala a kedvesét, mert élni fog.

Fáradtan, de boldogan hazament, lerogyott a karosszékbe... tétován körülnézett, majd megpillantotta az érintetlen reggeli kávét az asztalon.
Ajkához emelte... és különös boldogsággal belekortyolt a jéghideg kávéba.

A cikket írta: Helena

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 14. 10:17
Köszönöm kedves Maya.
2010. augusztus 12. 20:17
Csodaszép ! Jó volt olvasni tőled:)
Gratulálok a cikkedhez .
Üdvőzölek : MAYA
2010. június 15. 17:28
Kedves Ginesz! A történet nagyon is valós.
2010. június 15. 14:36
Kimondottan tetszett a cikk. A valós történeteket jobban kedvelem....bár ez is megtörténhetett.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: