Rakottasok (2)
Látogatók száma: 44
Tehát ott tartottunk, hogy eljött a nyugdíj napja, tizenkettedike. Neked írom Dildaln, hogy ez egy fontos dátum az életemben, - visszatekintve vagy tíz év óta - ezért sem felejtem el és sok egyéb mást sem, ami ehhez a naphoz kötődik.
Szinte beleborsózik a bőröm, ha arra a lépcsőház fordulóra gondolok, ahol összetalálkoztam Mari nénivel.. A szokás nagyúr, az ígéret szép szó.
(Eszembe jutott, hogy egyszer régen csak annyit kérdeztem Mari nénitől egy hasonló fontos napon, hogy
- Nem akarsz valamit mondani nekem?
- NEM. - válaszolta röviden és velősen.
Miután még emlékeztem rá, hogy ez a válasza nem igazán volt részemre túl meggyőző és akkor sem volt számomra megnyugtató, sőt, egyenesen felháborított, ezt akkor nyomatékosítottam is felé. Észrevette. Akkor is elfogott valami bizonytalanság-féle, igen kellemetlen érzés… Az akkori húsbavágó beszélgetést folytattuk, de már a Mari néni férjével, aki valamiért igen dühös lehetett, ugyan ki húzhatta fel annyira az agyát?..mert kevésbé visszafogottan, mint jómagam, csak ennyit kérdezett a türelmetlenségemet érzékelve:
- Mit görcsölsz? Nincs pénzed?
Hát ez aztán felülmúlta minden elképzelésemet és kilátásba helyeztem a jövőt illetően a „Soha többet!”. Nem tudom azóta sem, hogy neki mije állt fel, de hogy nekem az összes hajam az égnek, az egyszer biztos.
Ez ominózus eset egyszeri és megismételhetetlen után a feszültség közöttünk hol erősebben jelen volt, de hónapról hónapra mindig a „Damoklész kardja” ott lebegett a fejem felett, hol meg oldódni látszott. Hát Istenem! Az élet nem állhatott meg akkor és ott azon a napon. Nem vagyok haragtartó. De ettől kezdve valahányszor kopogtatott az ajtón bebocsátást kérve egyszer sem mulasztottam el megkérdezni tőle:
- Most mi van? Mit görcsölsz? Nincs pénzed? (Hiába! Nagy a szívem és mindig lesznek, akik ezt kihasználják.)
Oda se neki, csak nyomult nagyokat röhögve a régi saját „hülyeségét” visszahallva tőlem újra és újra, hónapról hónapra. Vicces egy pasi amúgy, de nem az esetem. Házinyúlra nem lövünk!)
Ezt a kérdést most másként tettem volna fel, de Mari néni megelőzött, látva, hogy kérdésre nyitom a szám.
- Majd délután, ha megjött a férjem a munkából, átviszi hozzád. Egy pillanatra várakozással néztem kissé bizonytalan léptei után. Felötlött bennem ugyanis, egyáltalán tudja-e mennyiről van szó? Tudta.
- Meg amennyivel több - mondta az összeg hallatán és igaza volt. Nem erőltettem tovább, amúgy is nekem jelenésem volt a tak.szövnél.
- A dolog addig ráér, bár nem erről volt szó - feleltem.
Igen ám, de eljött az este, meg a másnap és én igen rosszul kezdtem magam érezni…
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Puszillak: Radmila
Én maradok a réginél, még időben megélesíttettem a köszörűssel. Jobb, mint újkorában. Nekem az ágvágó hiányzik, amit a tolvaj népsége úgy semmibe vett, csak tönkretette, de nagyon. :-)
Bocsi!
Nagyon leköt, h a Lidlben újfajta metszőollót lehet majd kapni...
:D
Amúgy az ilyet jobb kiírni...
Csak ennyi a szavad? Hiszen tele vagyok frusztrációval... dühvel és az idő is sanyargat, a tavasz meg késik...
Azért nem vagyok én emberevő, félretettem minden sérelmemet, csak hangot adtam minden eddigi sérelmemnek és nem álltam meg az értésére adni a bebocsájtást kérőnek, hogy mennyire elegem van belőlük. Köszönje az asszonynak! Mari néninek...
és külön-külön valamennyiüknek...
Nagyon leköt, h a Lidlben újfajta metszőollót lehet majd kapni...
:D
Amúgy az ilyet jobb kiírni...
Hajrá! :)
Azért nem vagyok én emberevő, félretettem minden sérelmemet, csak hangot adtam minden eddigi sérelmemnek és nem álltam meg az értésére adni a bebocsájtást kérőnek, hogy mennyire elegem van belőlük. Köszönje az asszonynak! Mari néninek...
és külön-külön valamennyiüknek...
Arany Virág!
Hát akkor fejezzem is be, azt, amit elkezdtem nagy elánnal, éppen a legjobb kedvemben vagyok, hogy megfogalmazzam a sorokat, ugyanis "megint jönnek, kopogtatnak, szinte reng belé az ablak". És én már nem tudom, hogy sírjak-e ezen, vagy nevessek? Mi vagyok én? Kocsmárosné?...
Puszi!
Jó kis valóságsó Éva. :)
puszi
Hát akkor fejezzem is be, azt, amit elkezdtem nagy elánnal, éppen a legjobb kedvemben vagyok, hogy megfogalmazzam a sorokat, ugyanis "megint jönnek, kopogtatnak, szinte reng belé az ablak". És én már nem tudom, hogy sírjak-e ezen, vagy nevessek? Mi vagyok én? Kocsmárosné?...
Puszi!
Itt hiába várod. Ez itt kérem másról szól.
Neked külön főztem, íme itt van. Csak egy szavadba került. :-)
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/feledekenyseg_10513
Puszi!
Koszonom!
Puszi!
puszi
Kedves Éva!
Jó kis betekintés a hétköznapi valóságba!
Pussz, Tündér
Egyelőre nem sok sikerrel. Tőlem most csak ennyi telik.
Az idő sem kedvez, azt hiszem senkinek. Annak tudom be az érdektelenséget, de kihozzuk belőle, amit lehet. :-)
Egy következő résszel ezt a sorozatot be is fejezem. Igyekeztem úgy leírni egy hétköznapi valóságot, hogy ezzel ne sérüljön senki, bár ez kissé megerőltető, ha a befejező részre gondolok.
Puszi! Éva
Jó kis betekintés a hétköznapi valóságba!
Pussz, Tündér
Hm. En meg csak varom a rakottas receptjet, es csak varom... :D Valamit szerintem nagyon benezhettem. :)
Puszik!
Neked külön főztem, íme itt van. Csak egy szavadba került. :-)
http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/feledekenyseg_10513
Puszi!
Puszik!