újabb események régebbi események további események
17:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
21:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:35
Nfejdekofhofjwdoe jirekdwjfreohogjkerwkrj rekwlrkfekjgoperrkfoek ...

Rövid lett...

Látogatók száma: 216

Ezzel az írással unokatestvéremre szeretnék emlékezni. Fiatal volt, csupán harminckét évet élt. Talán érezte, hogy nem lesz hosszú életű. Habzsolta az életet, mint aki tudja, hogy nincs sok ideje. Gyorsan, és sokat kell élnie.

Már eltelt négy év, mégsem felejtem el azt a napot. Mintha ma lett volna. Emlékeimben élénken él. Talán a fájdalom miatt, amit akkor éreztem.

Egy szeptember végi nap volt. Pontosabban szeptember 29-e. Álltam a butik előtt. Ott dolgoztam. Alig volt vásárló, így ráértem. Az iskolásoknak futóverseny volt. Lányom is részt vett rajta, ezért messziről figyeltem az eseményeket.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Egy kétségbe esett női hang volt. Az egyik rokonom.
- Ráérsz? Lacit baleset érte. Most telefonáltak. Nem adnak telefonon felvilágosítást. Be kell menni a kórházba. - mondta szinte sírva.
Laci az unokája volt. Az egyetlen. Szülei már nem éltek. Korán meghalt az apukája is, aki az unokabátyám volt.
Bezártam a butikot, és férjemmel elmentünk a néniért.
Nagyon féltem, hogy valami komoly baj történt. A nagymamának is rossz előérzete volt. Elindultunk. Egy órán belül a kórházban voltunk.
A portán elmondtam, miért jöttünk. Továbbküldtek.
Útközben megláttam négy jó nagydarab kopasz férfit. Sírtak. Csorogtak a könnyeik.
- Szegények! - gondoltam - Biztos közeli ismerőst, vagy barátot veszítettek el.
A recepcióra értünk. Elmondtuk, mi járatban vagyunk. Az orvos behívta egyikünket. Férjem ment be. Könnyes szemmel jött ki. Az orvos utána. Odajött hozzánk. Már láttam, hogy nagy a baj. A doktor felénk fordult, s így szólt:
- Sajnálom asszonyom! Az unokáját baleset érte. Hátulról motorral nekiszaladt egy kőszállító autónak. A bukósisak nem volt bekapcsolva. Az ütközés következtében lerepült a fejéről. Olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy nem tudtuk megmenteni az életét. Kétszer sikerült újraéleszteni. Mindent elkövettünk, de sajnos meghalt.
Hirtelen a néni fel sem fogta az orvos szavait.
- És bemehetünk hozzá? Beszélhetünk vele? - kérdezte sírva.
- Ángyi! Laci meghalt! - mondtam el neki újra.
Ekkor már megértette. Szinte összeroppant.
Az előzőleg látott fiatal férfiak elindultak felénk. Sírtak. Laci barátai voltak. Felnőtt, kőkeménynek látszó férfiak zokogtak, mint a gyerekek. Őket is nagyon megrázta barátjuk elvesztése. Őt mindenki szerette. Kedves, segítőkész volt. Egy igazi jó barát.
Részvétet nyilvánítottak. Együtt sírtunk. Telefonszámot cseréltünk, azután ők elmentek.
Mi még átvettük a ruhákat és tárgyakat, amik leltár szerint Lacinál voltak.
Szívünkben elmondhatatlan fájdalommal mentünk haza.
Útközben rokonom elmesélte, mikor Laci utoljára ment el tőle, mi volt az utolsó, amit mondtak egymásnak.
- Laca! Vigyázz magadra! - kérte imádott unokáját a nagymama.
- Ne félj! Csalánba nem csap a ménkő! - válaszolta nevetve Laci.
Belecsapott!
Az egész temetést nekem kellett intézni.
Sírva készítettem össze a ruhákat, amiben eltemették. Rettenetes érzés volt.
A barátokkal is én tartottam a kapcsolatot. Sokan voltak. Egyet közülük megörököltem tőle. A legjobb barátját, akit szinte testvérének tekintett. Ő a nagymamát is látogatja. Mintha az unokája lenne.

Elvesztettem egy kedves rokonomat, de nyertem helyette egy barátot. Mintha a testvérem lenne.
Sokat beszélünk, és könnyes szemmel emlékezünk Lacira, aki csupán harminckét évet élt.

"Az Ő szíve meghalt, a miénk vérzik.
A halál fájdalmát, csak az élők érzik!"

NYUGODJON BÉKÉBEN!

A cikket írta: KiralyCsilla1965

16 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: D Klári

Szia Csilla!

Fájdalmas történet. Nekem tetszett az írás, és átjött a fájdalom, a veszteség.
Amikor elvesztünk valakit, borzasztó érzés, ami nem múlik el sosem. Írásodat olvasva, megelevenedett öt évvel ezelőtt elment édesanyám utolsó napjai.
Köszönöm, hogy elolvashattam.

pussz: Klári

Szia Klári!
Sajnos a mai napig nem múlt el a fájdalom. A hiányérzet is megmaradt. Kimegyek a temetőbe, egyre több rokon, barát...és férjem is ott nyugszik már. Sajnos egy másik kedves unokatesómat is elveszítettem, aki a támaszom volt, mikor a férjem is meghalt.
Köszönöm, hogy olvastad az írásomat!
Pussz!
Csilla
Szia Csilla!

Fájdalmas történet. Nekem tetszett az írás, és átjött a fájdalom, a veszteség.
Amikor elvesztünk valakit, borzasztó érzés, ami nem múlik el sosem. Írásodat olvasva, megelevenedett öt évvel ezelőtt elment édesanyám utolsó napjai.
Köszönöm, hogy elolvashattam.

pussz: Klári

megtekintés Válasz erre: branner

Köszönöm,hogy megosztottad-e fájdalmat,velem, velünk.
Inkább soha ne kellett volna, ezt megírnod!
Meg könnyeztem. :(

-Nincsenek rá szavak!

Üdv: Branner

Kedves Branner!
Én köszönöm, hogy elolvastad!

pussz

Csilla
Köszönöm,hogy megosztottad-e fájdalmat,velem, velünk.
Inkább soha ne kellett volna, ezt megírnod!
Meg könnyeztem. :(

-Nincsenek rá szavak!

Üdv: Branner

megtekintés Válasz erre: Black Angel

Nagyon szép!!! .....!!nincsenek szavak...

Köszönöm :) :/

megtekintés Válasz erre: Black Angel

Nagyon szép!!! .....!!nincsenek szavak...

Szép, de fájdalmas! :'((

megtekintés Válasz erre: miryna

Ha nem dobog a szív, nem beszél egy száj, könnyeink nincsenek, csak érezzük, hogy fáj.
Miért az ment el, aki a legszebben élt?
Válaszolj hát Istenem!!
Miért?

Nagyon szép!!! .....!!nincsenek szavak...

megtekintés Válasz erre: miryna

Ha nem dobog a szív, nem beszél egy száj, könnyeink nincsenek, csak érezzük, hogy fáj.
Miért az ment el, aki a legszebben élt?
Válaszolj hát Istenem!!
Miért?

Igen!
Már emlékszem! Ez volt az!
Köszönöm!
Puszi

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Szia Csilla !

Talán azért mert jó magam is sok rokont, barátot, vesztettem el az utóbbi időben sőt ma temettük fiam barátjának édesanyját is, így még mélyebben átérzem a dolgot. Részvétem, bár ez nem segít tudom, de az élet tesz ilyet velünk sajnos sokszor, pedig már elég lehetne. Az öcsémet vesztettem el, úgy, hogy 42 éves volt, és csak rosszul lett bevitték a kórházba, s mire megállapították mi a baja, már vége volt. Így egyre csonkább a családom. Utolsó két sorod nagyon igaz. Mindig az élőnek a maradó a nehezebb . Azért a barát az megmutatja ki az igazi jó barát, mert az továbbra is látogat és nem felejt el. Üdvözlettel Éva.

Szia Éva!
Szomorú dolgok ezek! :'((
Köszönöm, hogy olvastál!
Pussz
Csilla

megtekintés Válasz erre: KiralyCsilla1965

Igen, igaz!
Azt hiszem Te is találtál valami hasonló szépet!
Emlékszel rá?
Leírnád?

Ha nem dobog a szív, nem beszél egy száj, könnyeink nincsenek, csak érezzük, hogy fáj.
Miért az ment el, aki a legszebben élt?
Válaszolj hát Istenem!!
Miért?

megtekintés Válasz erre: miryna

az idézet milyen igaz :/

Igen, igaz!
Azt hiszem Te is találtál valami hasonló szépet!
Emlékszel rá?
Leírnád?
az idézet milyen igaz :/
Szia Csilla!
Tudom, mit éltél át akkor, és azt is, hogy most is mennyire fáj!
Próbálj kicsit megnyugodni, ezen sajnos nem tudsz változtatni.
Puszi
Katica

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Mint írás szép és jó, mint történet szomorú. Megkönnyeztem ismeretlenül is.

Köszönöm, hogy olvastad!
Pussz
Csilla

megtekintés Válasz erre:

Együtt érzek veled.
Borzalmas érzés elveszíteni azt, aki közel áll hozzánk.

Köszönöm Elina!
Ez így igaz!
Köszönöm, hogy elolvastad!

Pussz

Csilla
Mint írás szép és jó, mint történet szomorú. Megkönnyeztem ismeretlenül is.
 
Együtt érzek veled.
Borzalmas érzés elveszíteni azt, aki közel áll hozzánk.

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Szia Csilla !

Talán azért mert jó magam is sok rokont, barátot, vesztettem el az utóbbi időben sőt ma temettük fiam barátjának édesanyját is, így még mélyebben átérzem a dolgot. Részvétem, bár ez nem segít tudom, de az élet tesz ilyet velünk sajnos sokszor, pedig már elég lehetne. Az öcsémet vesztettem el, úgy, hogy 42 éves volt, és csak rosszul lett bevitték a kórházba, s mire megállapították mi a baja, már vége volt. Így egyre csonkább a családom. Utolsó két sorod nagyon igaz. Mindig az élőnek a maradó a nehezebb . Azért a barát az megmutatja ki az igazi jó barát, mert az továbbra is látogat és nem felejt el. Üdvözlettel Éva.

Szia Éva!
Igen, kegyetlen az élet!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Pussz
Csilla
Szia Csilla !

Talán azért mert jó magam is sok rokont, barátot, vesztettem el az utóbbi időben sőt ma temettük fiam barátjának édesanyját is, így még mélyebben átérzem a dolgot. Részvétem, bár ez nem segít tudom, de az élet tesz ilyet velünk sajnos sokszor, pedig már elég lehetne. Az öcsémet vesztettem el, úgy, hogy 42 éves volt, és csak rosszul lett bevitték a kórházba, s mire megállapították mi a baja, már vége volt. Így egyre csonkább a családom. Utolsó két sorod nagyon igaz. Mindig az élőnek a maradó a nehezebb . Azért a barát az megmutatja ki az igazi jó barát, mert az továbbra is látogat és nem felejt el. Üdvözlettel Éva.

megtekintés Válasz erre: Bianka

Részvétem.

Köszönöm!
Láttam pontoztál is! Azt is köszönöm...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: