újabb események régebbi események további események
17:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
06:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Sóska...

Látogatók száma: 56

Anyukám írása(dr.L.M.1947)

Tél volt. Napok óta szakadt a hó. Minden fehér volt, a hókotrók nem győzték a sok munkát.
A közlekedés is akadozott. Álltam az ablaknál és néztem az utcát. Autót szinte nem is láttam, emberek bukdácsoltak, nem látszott hol a járda, hol kezdődik az úttest.
Nekem nem kellett dolgozni menni, a 4 hónapos Ildikóval voltam otthon.
Már 4 hónapos! Aranyos kisbaba, már mosolyos, megismer ha fölé hajolok.
Nem túl nehéz szegénynek arcokat megjegyezni, mi ketten vagyunk..
Ketten a nappalokon, ketten az éjszakákon, ketten egészségben, ketten betegségben és persze egy fizetésből.
Nemcsak tél volt, nemcsak hó, hanem hónap vége is és ilyenkor már meg kellett gondolni mit veszek és mennyit.
Szépen beosztottam a pénzt, de dőzsölni nem tudtunk..
Csak álltam az ablaknál, még mindig havazott. Le kell menni vásárolni, egy kis friss főzeléknek valót vennék Ildikónak, a sóskát nagyon szereti.
Tíz tizenöt deka elég lesz, erre talán még futja..
Közel volt volt a zöldséges, Rozi nagydarab, ehhez képest nagyon barátságtalan asszonyság volt, de gyönyörű árút kínált.
Minden vevőjéről tudott mindent, bennünket is ismert. Jaj,csak legyen egy kis sóskája, ebben az időben, ki tudja ... gondoltam már az utcán.
Rozi nyitva volt, ez már jó jel. A bolt előtt nylonnal letakart alma,
répa, banán, nehogy elázzanak a hótól.
Egy lépcső vezetett az üzletbe, könnyen be tudtam menni a babakocsival, főleg ezért szerettem ide járni.
Jaj de édes ez a baba! - próbált Rozi kedves lenni hozzám, mert azért fontos neki, hogy a vevői legyenek, és milyen szépen fejlődik - tette hozzá.
Mit kér aranyom? - fordult hozzám. Már ettől a megszólítástól libabőrös lettem, de nyeltem egy nagyon és elengedtem a fülem mellett.
- Sóskát szeretnék - mondtam félénken.
-Van aranyom, nálam ilyen időben is van primőr áru - majd kis szünetet tartott, kihúzta magát, ott tornyosult előttem, még nagyobbnak láttam, - legalább 150 kg - gondoltam... és akkor megszólalt.
-Hát aranyom - mért végig - nagyon drága .
Ott álltam megsemmisülten, az öt éves télikabátomban, hajam a kendő alól csapzottan hullt az arcomba, csak markoltam a babakocsi rúdját. Te jó ég, ez a nő nem néz ki belőlem még tíz deka sóskát sem... És akkor megszólalt bennem a kisördög. Volt nálam 200 Forint, az összes vagyonunk még egy hétig. Nem baj, gondoltam, engem senki se sajnáljon, és kihúztam magam.
-Adjon édes Rozikám egy kilogrammot!
-Mennyit? - szörnyülködött Rozi.
-Egy kilogrammot - nyomtam meg a szavakat.
Rozi lassan kezdte mérni a sóskát, végül megtelt a zacskó, én elvettem, kiszámoltam neki utolsó forintjaimat, és úgy vonultam ki az üzletből üres zsebbel mint egy győztes hadvezér. Nem tudom mit eszünk még egy hétig, nem tudom miből fizetjük ki a lakbért, de én győztem, legyőztem Rozit, és az egész nyomorult életemet.
Mentem a hóesésben, toltam a babakocsit, vittem a temérdek sóskát és hosszú idő óta először boldog voltam!

A cikket írta: ildiko1974

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Ez tényleg szép cikk és megható történet.
Puszilak : Lili.
Szép, és tanulságos történet, gratulálok.
Akkor is, ha én utálom a sóskát:-)

Üdv: Judit

megtekintés Válasz erre: Nurse

Húúú, Te!
Holnap is szeretném javítani! :-) Ez nagyon szép :-)

Szívesen :-))

megtekintés Válasz erre: ildiko1974

Köszönöm.Egy linkkel hálálom meg:
http://www.youtube.com/watch?v=XiUVT4RvWuw

Húúú, Te!
Holnap is szeretném javítani! :-) Ez nagyon szép :-)
Szia Ildikó!
Teljes mértékben azonosulni tudok az írással. Ismerem az érem ezen oldalát. Tudom mit jelent a nélkülözés. Nemegyeszer éltem át hasonló érzéseket. Ezért csak azt tudom mondani. Le a kalappal azok előtt az emberek előtt, akik az ilyen nehéz időket le tudják kűzdeni, a maguk módján, úgy, ahogy az édesanyád is tette. Büszkén vállalva a sorscsapást, mert ez az, nem más. De mi, akik ezeket átéltük túl tudjuk magunkat tenni a nehézségeken, valamiért, mindegy miért. Ettől vagyunk többek, jobbak, erősebbek. No persze és szegényebbek. Mert a büszkeség nem mindig válik előnyünkre.

megtekintés Válasz erre: Nurse

Írtam üzit! :-)

Köszönöm.Egy linkkel hálálom meg:
http://www.youtube.com/watch?v=XiUVT4RvWuw

megtekintés Válasz erre: ildiko1974

Remélem már ok.köszi :)

Írtam üzit! :-)

megtekintés Válasz erre: Nurse

Aranyos történet. Azzal nincs gond, csak javítsd légy szíves az írásjeleknél a szóközöket!
Szép napot: Nurse

Remélem már ok.köszi :)
Aranyos történet. Azzal nincs gond, csak javítsd légy szíves az írásjeleknél a szóközöket!
Szép napot: Nurse
Szia ildikó! Érdekes a sóskát Én is szeretem, de például a spenótot nem! Szép napot Orsolya
Büszke vagyok anyukámra és 35 év után is szeretem a sóskát :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: