Üldözési mánia
Látogatók száma: 54
Az utóbbi pár napban észrevettem a fiúkon, hogy furcsán méregetnek, mintha nem tudnának hová tenni engem. Olyan pillanatot is volt szerencsétlenségem elkapni, amikor amint kimentem hozzájuk cigizni, elhallgattak. Nem értettem a bizalmatlanságukat, de letudtam annyival, hogy biztos már megint belemagyarázok valamit a semmibe. DD-ből sem tudtam kiszedni, mi a probléma, amitől picit megnyugodtam, mert ő úgyis elmondaná - de aztán az ő viselkedése is érdekes lett. Főnökbalázs nem vett rajtuk észre semmi változást, bár az ő szenzorai kevésbé érzékenyek az én problémáimra, mint a sajátjaim.
Aztán ma a kollégák közölték velem, hogy besúgó vagyok, és a főnök azért vett fel engem, hogy őket ellenőrizgessem.
Történt ugyanis, hogy nemrég szert tettem egy okostelefonra, két év hűséggel és a régi butatelefonom elleni hűtlenséggel. Mivel Balázs él-hal az almás kütyükért, lelkesen mutogatta nekem, milyen alkalmazásokat érdemes telepítenem, és külön felhívta a figyelmemet a helyzetkövetőre, amelyen mindig láthatom, éppen merre járnak a felvett partnereim. Mivel ezt a programot a fiúk is használják, ártatlanul felkértem őket követésre. Ők pedig ebből a megkérdezésem nélkül levonták a következtetést, miszerint felsőbb utasításra a teljes munkaidőben őket csekkolom. Megköszöntem nekik - DD-nek külön is - a belém vetett bizalmat, aztán végül mindent tisztáztunk. Mindenesetre kiderült, hogy fiúk között sem mindig könnyű a munkásélet.
A cikket írta: Bigyóka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend