Baljós fellegek...
Látogatók száma: 51
"Cselekedj most, ma!" A tipp, az jó volt, csak a kivitelezésben volt némi bibi...
Így is tettem. Cselekedtem, még aznap délután, hogy beütöttem a google keresőbe, hogy mit tegyek lustaság ellen. Adott tippeket. Így nem is vesztegettem el egy napot sem és kimentem a kertbe, hogy levágjam a még visszalévő gazom. Iszonyatos fülledt meleg volt... és a felhők csak úgy jöttek.
Nemsokára feltámadt a szél, dörgött, villámlott, épphogy le nem csapott.
Hát nem örültem neki túlságosan..., mert az idő már megint ellenem dolgozott!
Elmentettem a fenyő alá a fűnyírót, fedezéket találva neki, majd magamnak. Bevonultam a bungiba, mintha az védelmet nyújthatna, mert addigra már a zivatar rendesen zúdult.
A feléig sem jutottam a fűnyírásnak és ezt tette velem? - dohogtam magamban.
Mint ilyenkor lenni szokott, minden rossz eszembe jutott a viharról... Azt feltételeztem, hogy a villám lecsap rám, vagy a fába, és én ott maradok alatta... magamban már a búcsú szavakat, mondatokat fogalmaztam, és beintettem a világnak, legalábbis mindenkinek..., mert pökhendire vettem a figurát. Aztán már fele sem volt tréfa! Pihenésről szó sem lehetett. Vártam a véget!
Közben azért kiszaladtam a piros hordómért, hogy felfogja az esővizet, miután a csatornám megint szétesett... Kalap a fejemen, jó helyen, hogy az eső ne azon kopogjon. A ruhámért nem volt kár, mert egy szál bugyi, semmiség. Úgy maradtam, ahogy hagytak. Mert ugye mondanom sem kell, hogy segítőm azért akad-akad...
Közben én szorgalmasan jegyzetelgettem, míg a vihar el nem halad felettem, hogy maradjon valami utánam az utókornak. Csodálatos gondolatok fogalmazódtak meg bennem az alatt a rövid idő alatt, a szeretetről, a boldogságról, a békéről, az egymásra találásról, egyszóval, az életről... Szinte mindenkit sorra vettem, ki-kit érdemei szerint, senkit nem kihagyva. Mindenkihez volt egy-két kedves, keresetlen szavam azt is elfelejtve, ha valaki megbántott.
Aztán ahogy jött, úgy vonult el a vihar és felsütött a nap, kiderült az ég, és a sok hűhó semmiért... eszembe juttatta mi az első dolgom. Hogy visszaállítsam a szétesett csatornát. A hordót ott hagytam. Biztos, ami biztos és folytattam a fűnyírást. Na még egy picit adjunk a pofájának!
Eszembe jutott, vajon jót teszek e, vagy itt maradok örökre. Nem kellett volna e még egy picit várnom, hiszen a fű nedves..., mondhatni vizes, és a távolban még javában dörgött és villámlott.
Már csak egy kicsi volt vissza, mégsem hagyhattam ott? És félretéve minden baljós gondolatot, igyekeztem a végére jutni annak, mit elkezdtem... nehogy egy napot elvesztegessek, miután már egy hetet így is sikerült kihagynom. Nem azt szajkózzák? "Amit megtehetsz ma...
Ebben az a jó, hogy sohasem tudjuk mikor csap belénk a mennykő. Megúsztam, mint mindig ezek szerint, de tanulsága ennek is van...
Ne halaszd későre, amit ma megtehetsz! "Cselekedj most, ma!" A tipp, az jó volt, csak a kivitelezésben volt némi bibi.
Végkövetkeztetés részemről...
Ne kövesd a példám, ha nem muszáj!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Anyu
Évikém!Van merszed!
Én az első dörgéskor masírozok be,viszem a fűnyírót a helyére nem reszkírozok.
Nem vagyok egy félős nőszemély,de azt nem szeretném,ha a villám sújtana agyon.Én sem szeretem félbehagyni a munkám,de az életem többet ér(legalábbis nekem).Jó ezzel óvatosnak lenni!
Puszi Anyu
Én az első dörgéskor masírozok be,viszem a fűnyírót a helyére nem reszkírozok.
Nem vagyok egy félős nőszemély,de azt nem szeretném,ha a villám sújtana agyon.Én sem szeretem félbehagyni a munkám,de az életem többet ér(legalábbis nekem).Jó ezzel óvatosnak lenni!
Puszi Anyu
Válasz erre: Ilona
Igen, Évi! Közvetlenül eső után sose vágj füvet(elektromos fűnyíróval)...Jobb a bajokat megelőzni,,
Puszi, Ilona
Puszi, Ilona
Válasz erre: emillio
Zséva drága!
Mikor invitáltalak én a stiglickertbe? Nem vagyok én
olyan rossz indulatú! Én max. a Zoo-ba vinnélek, és csak
arról viccelődtem! Hiszem, és vallom, hogy élj a mának!
Van erre egy latin mondás: Carpe diem! Ez azt jelenti,
hogy ragadd meg a napot... (meg a fűnyíró szarvát)
Az istennyilától meg ne aggódj, - hiszen csalánba nem üt
a mennykő! (:-D)
De hát én azt nem tudhattam, hogy hová invitálsz, és hol kaptak volna két kézzel utánam, hogy még marasztaltak volna is... hiszen a cseten egy szó annyi se hangzott el az elejéből..., amit ti ott egymás között szépen megbeszéltetek. Most akkor találtam volna ki? Ezt meg most találtam csak ki. :-)
Nem üt, igazad van. Abba nem! :-)
Mikor invitáltalak én a stiglickertbe? Nem vagyok én
olyan rossz indulatú! Én max. a Zoo-ba vinnélek, és csak
arról viccelődtem! Hiszem, és vallom, hogy élj a mának!
Van erre egy latin mondás: Carpe diem! Ez azt jelenti,
hogy ragadd meg a napot... (meg a fűnyíró szarvát)
Az istennyilától meg ne aggódj, - hiszen csalánba nem üt
a mennykő! (:-D)