Black Ice : Aranyszívű Anna
Látogatók száma: 47
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren túl, élt egy szegény asszony egyetlen lányával. Édesapja favágó volt az előző télen távozott el örök nyugalomra. Becsületesen nevelték mindig szerény körülményeik közt, igazi értékekre tanítva gyermekük. Arra sétált egy nap az ördög, és nagyon dühítette a jóság jelenléte, ezért elhatározta próbára teszi az asszonyt és gyermekét Annát. Emberi alakot váltva bekopogott az omladozó kunyhó ajtaján:
- Figyelj rám te szegény asszony! Van nekem egy aranyrózsakertem, ami a világ és a pokol kútja közt található. Mivel tudom mennyire becsületes vagy, és nekem kell egy kertész szeretném ha egy évig lányod beállna szolgálni hozzám. Ezért te most kapsz egy zsák aranyat és gyermeked egy év múlva hazatérhet.
A félelemtől és gyermekét való szülői féltéstől, potyogtak a szegény asszony könnyei. Leánya odalépett hozzá és átölelte édesanyját és megcsókolta a homlokán. Összeszedte bátorságát és az ördög felé fordult:
- Szüleim szegénységben, betegségben, óvtak és nevelt fel. Én ezt nekik meg akarom hálálni, hiszen szeretem tiszta szívemből őket és nem akarom hogy többé nélkülöznie keljen édesanyámnak. Egy életem egy halálom, ha megkapom az áldását anyámtól, az egy évet elvállalom.
Az ördög elővett egy zsákot a fekete palástja alól, amit a kemencéhez rakott. Hatalmas tűz lobbant, hőség árasztotta el a rozoga házikót. Hideg szúrós szemeivel a gyermekre tekintve, hangosan szigorúan megszólalt, mire még a varjak is riadtan repültek messzire.
- Jöjj akkor velem gyermek! Próbára teszlek egy évig neveled a színarany rózsáim! Látom becsületes neveltetést kaptál. Viszont ha egyszer is lopsz rózsáimból, haragomra irgalmat nem találsz, édesanyáddal a pokolban fogtok szolgálni amíg világ a világ és három nappal tovább! - szólt az ördög.
Ebben a pillanatban megfogta a kezét átölelte palástjával és köddé váltak, mintha nem is lettek volna ott. Édesanyja hangos zokogásban imádkozott gyerekéért, és szomorú szemmel a kemencét nézte félve aggódva Annácskáért.
Hatalmas porfelleg lett a pokol kútjánál amikor a semmiből ott termet az ördög a gyermekkel. Megszámlálhatatlan aranyrózsa ragyogta be nappali fény illúzióját ébresztve, de ez szükséges a pokol közelsége miatt ahova nem jut el a napsugár. Gyémánteső áztatja a földet ami az elkárhozottak vérévvel táplálja a rózsakertet. Anna csodálva tekint körbe, hiszen életében még csak egy gramm aranyat sem láthatott soha.
- Mostantól a te neved Aranyszív Anna lesz! Ha megbecsülöd magad és leszolgálod az évet megjutalmazlak külön. Vigyázz a rózsáimra, soha egy szálat se merj leszakítani, vagy megismered mi is az igazi pokol. - mondta gúnyos mosollyal az ördög és egyedül hagyta a lányt.
Teltek a napok Aranyszív Anna gondozta a virágokat kapálva, gyomlálva szeretettel. Ám egy napon egy távoli énekre lett figyelmes az aranyrózsakertben.
- Gyémánteső táplál minket, Aranyszív ki ápol minket. Lelkek voltunk rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk! - hangzott egyre hangosabban és fájdalommal telt szomorúságban.
Aranyszív Anna rájött hogy ez a rózsák éneke és megtalálta a legfényesebb rózsát aki a dalt kezdte, de emlékezett a ígéretére és szavát állva nem tett semmit. Mégis szívében mardosó fájdalom költőzőt mert megszerette a rózsákat.
Minden hónapban a leghosszabb napon énekelni kezdtek ismét az aranyrózsák Aranyszív Annának ami őt nagyon megérintet a tiszta lelkében.
- Gyémánteső táplál minket, Aranyszív ki ápol minket. Lelkek voltunk rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk! - éneklik a mai napon is a rózsák a leghangosabban pedig a legfényesebb aranyrózsa.
Anna bármennyire szeretet volna segíteni, az adott szava és édesanyja féltése visszatartotta, csak a szomorúságot és a rózsák fájdalmát tudta egyre jobban érezni önmagában. Így telt el az év, persze az ördög minden egyes nap megszámolta a rózsáit, addig sem gonoszkodott az emberekkel a világban. Nagyon bosszantotta hogy Aranyszív semmi hatásra nem cselekedett rosszat. Letelt az egy év szolgálat és megjelent Anna előtt.
- Gratulálok neked Aranyszív Anna! Leszolgáltad az időt nálam, mivel szerződés köt én is kénytelen vagyok állni feléd az adott szavamat. Mivel megígértem megjutalmazlak téged, választhatsz a kertemből egy aranyrózsát. A rózsáimon három tüske van. Minden tüske teljesít egy kívánságot ha megszúrod vele a kezed és a földre hull egy csepp véred. Viszont vigyázz! Minden alkalommal amikor kívánsz valamit egy darab a szívedből arannyá fog változni, és a harmadik kívánságod után meghalsz és te is egy rózsa leszel a kertemben! Válasz hát egy rózsát! - mondta elégedetten az ördög akinek nevetését csak a rózsák éneke harsogott túl.
- Gyémánteső táplál minket, Aranyszív ki ápolt minket. Lelkek voltunk rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk! - énekelték a rózsák búcsúzóul. A legszívbemarkolóbban pedig a legfényesebb aranyrózsa. Anna őt választotta és elindult a hosszú úton, haza édesanyjához.
Ment mendegélt erdőkön, mezőkön keresztül, ahol talált egy kastélyt és rengeteg embert akik gyengén járványoktól, éhezéstől várták a lassú pusztulást, már beszélni sem volt erejük. Percekig nézte és átérezte a tehetetlenséget, a nincstelenséget amiben neki is része volt. Elhatározta segít rajtuk ha már lehetőséget kapott rá.
- Az első kívánságom! Ne szenvedjen senki ezen a világon. - miközben ezt kimondta letört egy tüskét az aranyrózsáról és megszúrta újacskáját.
Megremegett minden szerte a világon, ég elsötétült, szétnyíltak a hegyek. Csodák csodájára egy forrás alakult ki, ami minden betegségre gyógyír. A folyókat halak árasztották el, a föld fekete lett és termékeny, azonnali termésekkel ajándékozva meg az embereket. Éljenzéssel boldogan köszönték meg a csodás áldást az égre tekintve. Aranyszív nem árulta el a tettét senkinek, csak egy könnycseppet ejtett. Örömteli mosollyal csendesen, hiszen egy darab a szívéből arannyá változott. Összeszedte erejét tudva hosszú az út hazáig, elindult az ismeretlenbe tovább.
Telt-múlt az idő, ment mendegélt és egyszer csak egy tisztásra ért ahol talált egy vérző szarvast, akinek egy nyíl állt ki a hátából. Aranyszív Anna megsajnálta melléguggolt és simogatni kezdte a kiszolgáltatott, magatehetetlen, ártatlan állatot. A szarvas szemeiben meglátta önmagát, és bár tisztában volt a kívánsága árával megszólalt.
- Ez a szarvas ismét járjon, egészségben a világon!- szavai majdnem elcsuklottak amint a második tövist is a kezébe szúrta. Szívét elárasztotta a égető fájdalom ahogy egy darab ismét arannyá változott belőle. A szarvas felpattant körbeugrálta Aranyszívet, és hálálkodva boldogan, elszaladt az erdő rejtekébe.
Anna folytatta az útját, közeledett otthonához amit nagyon várt hogy végre magához ölelhesse édesanyját. Ekkor vette észre hogy az aranyrózsa elkezdett hervadni. Nagyon megijedt mire énekelni kezdet neki a rózsa.
- Gyémánteső nem táplál már, rám már nem vár!Lélek voltam rózsa lettem, Aranyszívet megszerettem! - ezután a legfényesebb aranyrózsa nem szólt többé.
A leány letette a házuk közelében a rózsát, és elgondolkozott. Tudta már csak egy kívánsága van, de nem akart soha mások kárán előnyt szerezni, nem is így nevelték szülei. Tisztában volt vele őszintén senkinek a szemébe nem tudna nézni ha lehetősége szerint nem segít. Pláne édesanyjának és önmagának ha tükörbe néz. Eltekintett a házunk felé és megszólalt csengő ártatlan hangján.
- A harmadik kívánságom! Legyen szabad szép virágom, életemet felajánlom.-mondta elcsukló hangon Aranyszív Anna az utolsó tövis szúrásától szíve arannyá változott. Sorsa beteljesült ahogy a harmatos fűbe zuhant.
Erőteljes fényesség vakította el ekkor a világot. A rózsa felemelkedve ragyogás közepette, egy délceg királyfivá változott. Elsőként letérdelt és szorosan átölelte Aranyszívet, csókolgatva arcát könnyek által áztatva az elvesztését siratva szívből. Ekkor megjelent az ördög is kárörvendő vigyorral az arcát, ugrálva táncolva. Nem sokáig lehetett ilyen fene-nagy a sötétség öröme. Isten végigkísérte és figyelte mindenki cselekedetét most is, mint mindig, minden egyes létezést amit teremtet.
- Aranyszív Anna! Önnön érdekek nélkül segítettél másoknak az életed árán is önzetlenül. Szíved mostantól ne aranyból legyen. Döntésem az továbbra is a minden értéket túlragyogó szeretetted erejével élj boldogan. A neved mostantól Aranyszívű Anna, amíg világ a világ és három nappal tovább.- mondta a Jóisten.
Az ördög megszégyenülten visszasomfordált a pokolba ahol büntetésből, soha többe nem lehetett aranyrózsája. Aranyszívű Anna boldogan hazatért igaz párjával édesanyjához. Ma is élnek ha meg nem haltak, de tiszta szívvel és lélekkel.
A cikket írta: Black Ice
Hozzászólások
időrendi sorrend
Aranyszív Anna
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren túl, élt egy szegény asszony egyetlen lányával.
Édesapja favágó volt, ki az előző télen tért örök nyugovóra.
A lánykát becsületesen nevelték bár szerény körülményeik közt éltek, igaz értékekre tanítva gyermekük.
Egy nap mikor az ördög arra sétált, és, mert nagyon dühítette a jóság jelenléte, elhatározta, hogy próbára teszi az asszonyt és gyermekét kit Annának hívták.
Emberi alakot felöltve bekopogott az omladozó kunyhó ajtaján.
- Figyelj rám te szegény asszony! Van nekem egy arany rózsakertem, ami a világ, és a pokol kútja közt található. Mivel tudom mennyire becsületesek vagytok és mert nekem szükségem lenne egy kertészre, szeretném, ha egy évre lányod beállna hozzám szolgálni. Ezért te most kapsz egy zsák aranyat.
A félelemtől és a szülői féltéstől, potyogtak az asszonyy könnyei. Leánya odalépett hozzá és megölelte az édesanyját majd megcsókolta a homlokán.
- Egyet se búsuljon édesanyám, hamar letelik az az egy év!
Összeszedte bátorságát és az ördög felé fordult.
- Szüleim szegénységben, betegségtől, óvva neveltek fel. Én ezt nekik meg akarom hálálni, hiszen szeretem tiszta szívemből őket, és nem akarom, hogy eztán is nélkülözni keljen édesanyámnak. Egy életem egy halálom, ha anyám áldását adja rám, azt az egy évet elvállalom.
Az ördög elővett egy zsákot a fekete palástja alól, amit a kemencéhez rakott. Hatalmas tűz lobbant, hőség árasztotta el a rozoga házikót. Hideg szúrós szemeivel a gyermekre tekintve, érces hangon megszólalt, amire még a varjak is riadtan repültek messzire.
- Jöjj akkor velem gyermek! Próbára teszlek.
Egy évig neveled a színarany rózsáim! Viszont ha egyszer is lopsz rózsáimból, haragomra irgalmat nem találsz, édesanyáddal a pokolban fogtok szolgálni, amíg világ a világ. - szólt az ördög
fogta a kezét, ráborította a palástját és köddé váltak, mintha sose lettek volna ott. Az édesanya hangos zokogással imádkozott gyermekéért, és könnyes szemmel a kemencét nézte, ahol Annácska eltűnt.
Hatalmas porfelleg lett a pokol kútjánál, amikor a semmiből ott termet az ördög a lánykával.
A kertet megszámlálhatatlan aranyrózsa ragyogta Be.
Anna ámulva tekintett körbe, hiszen még soha életében ilyen csodát nem látott.
- A mai naptól Aranyszív Annának hívlak.
Ha megbecsülöd magad, és leszolgálod az évet, külön is megjutalmazlak.
Nagyon vigyázz a rózsáimra!
- Soha egy szálat se merészelj leszakítani, vagy megismered mi az igazi pokol! - mondta gúnyos hahotával az ördög, és magára hagyta a lányt.
Teltek, múltak a napok. Anna serényen gondozta a virágokat. Mígnem egy napon, távoli énekre lett figyelmes.
- „Gyémánteső táplál minket, Aranyszív, ki ápol minket.
- Lelkek voltunk, rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk!”
Hangzott egyre hangosabban, mély fájdalmas szomorúsággal.
Aranyszív Anna tudta, hogy csak a gyönyörű rózsák énekelhetnek ily szépen. Bár a szíve sajgott, hisz megszerette a rózsákat., de nem tett semmit.
Minden letelt hónap utolsó napján énekelni kezdtek a rózsák Aranyszív Annának, ez mindig könnyet csalt a szemébe.
- „Gyémánteső táplál minket, Aranyszív ki ápol minket.
- Lelkek voltunk, rózsák lettünk, kárhozatban mind elveszünk!”
Anna bármennyire szeretett volna segíteni, az adott szava és édesanyja féltése visszatartotta, csak a szomorúságot és a rózsák fájdalmát érezte egyre jobban bensőjében.
Így telt hónapról-hónapra a szolgálata.,
Az ördög nap, mint nap megszámolta a rózsáit. Bár nagyon bosszantotta, hogy Aranyszív ellent tudott állni a csábításnak
Amikor letelt az egy év megjelent Anna előtt.
- Gratulálok neked Aranyszív Anna! Leszolgáltad az idődet, és mivel szerződés engem is köt, állnom kell a szavamat. Megígértem, hogy megjutalmazlak téged, a béred mellé választhatsz egy aranyrózsát a kertemből.
A rózsáimon három tüske van. Minden tüske teljesít egy kívánságodat, ám vigyázz, mert ha megszúrod vele a kezed földre, hull egy csepp véred.
De, amikor kívánsz valamit egy darab a szívedből arannyá fog változni, és a harmadik kívánságod után meghalsz, és egy rózsa leszel a kertemben! Válassz hát egy rózsát! - mondta dölyfösen az ördög, akinek a gúnyos kacaját, csak a rózsák éneke harsogta túl.
- „Gyémánteső táplál minket, Aranyszív ki ápolt minket.
- Lelkek voltunk rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk!”
- hallatszott búcsúzóul.
Anna a legfényesebb rózsát választotta, és elindult haza
Útja során számtalan szenvedő emberrel találkozott.
Elhatározta, hogy segít rajtuk, ha már három kívánsága lehet.
- Az első kívánságom! Ne szenvedjen senki ezen a világon!
Miközben ezt kimondta letört egy tüskét az aranyrózsáról, ami megszúrta az ujját. Az ég elsötétült, a Föld megnyílt, egy csodás forrás termékennyé tette a földeket, és minden betegséget meggyógyított.
Aranyszív boldog mosollyal ment tovább, bár tudta, a szíve egy része arannyá dermedt.
Telt-múlt az idő, ment mendegélt, amikor egyszer csak egy tisztásra érve talált egy vérző szarvast, akinek egy nyíl állt ki a hátából.
Aranyszív Anna melléguggolt és simogatni kezdte a halódó állatot.
Majd gondolt egyet, és azt kívánta:
- Ez a szarvas ismét járjon, egészségben a világon!
Szívébe belenyilallt, amint megint egy része arannyá dermedt.
A szarvas gyógyultan bújt el az erdő rejtekében Anna folytatta az útját, közeledett otthonához, hogy végre magához ölelhesse édesanyját. Ekkor vette észre, hogy az aranyrózsa elkezdett hervadni. Nagyon megijedt mire a rózsa énekelni kezdet neki.
- „Gyémánteső nem táplál már! Lélek voltam rózsa lettem,
Aranyszívet megszerettem!”
De, eztán már a legfényesebb aranyrózsa nem szólt többé.
A leány letette a házuk közelében a rózsát, és elgondolkodott. Tudta már csak egy kívánsága van. Érezte, hogy nem teheti meg, hogy ne segítsen, mikor még van egy kívánsága.
Eltekintett a házunk felé és megszólalt csengő ártatlan hangján.
- A harmadik kívánságom! Legyen szabad a szép virágom, életemet felajánlom. Ebben a pillanatban az utolsó tövis szúrásától szíve arannyá változott, és aléltan rogyott a fűre.
Ekkor ragyogó fényesség vakította el a világot, és csodák csodájára a rózsa délceg királyfivá változott. A királyfi karjaiba emelte Aranyszívet, könnyivel áztatva csókolgatta.
Ekkor ugrálva, táncolva előpattant a gonosz ördög kárörvendő vigyorral az arcán.,
De, nem sokáig tartott az öröme. Rémülettel látta, ahogy a királyfi forró könnye megolvasztja Anna szíve aranyát, és a lány magához tér. Anna párjával kézen fogva elindult a királyfival rég nem látott édesanyja házához.
Még mai is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Jeles lenne a válasz, de csak négyes. Sok volt a gondolkodás. :)
De gustibus (et coloribus) non est disputandum.
Ne pukkadozz"! De gustibus..." (lefordítsam?)
Nem ájuldoztam, nekem tetszett. Nehogy megmondd nekem, hogy nekem mi tetszik.
Lacó barátom! Ez a mese, nem mese.Tudod a gyerekek ezt soha nem fogják tudni követni.Az emelkedett érzésekre, még nem fogékonyak a kicsik. Ez egy felnőtt mese, bár szerintem túlságosan bő lére eresztve.Viszont örömmel megszerkeszteném neked. Mindjárt kapsz is belőle egy részt.
(Yolla ájuldozásával nem értek egyet.)
Mint te is gondolom szereted a népmeséket mint én is ez alap persze.
Akkor most leírom miért is jó ha kidolgozott kritikát kapok ez több irányból röviden összesítve:
1. "Túlságosan felnőtt tartalomrendszer."
2. "Magyar népmesés görcsös ragaszkodás."
3. "Szerkezeti stabilitásra koncentrálás közben, teljes kibontakozás helyet, nagyon visszafogott lett most az írói egyéniséged."
Röviden ilyeneket kaptam és ez nekem segítség.
Lacó barátom! Ez a mese, nem mese.Tudod a gyerekek ezt soha nem fogják tudni követni.Az emelkedett érzésekre, még nem fogékonyak a kicsik. Ez egy felnőtt mese, bár szerintem túlságosan bő lére eresztve.Viszont örömmel megszerkeszteném neked. Mindjárt kapsz is belőle egy részt.
(Yolla ájuldozásával nem értek egyet.)
"A szarvas felpattant körbeugrálta Aranyszívet, boldogan megnyalta az arcát és hálálkodva boldogan, megnyalta az arcát."
Na ezért jó a kidolgozott kritika másképpen nem tanulok belőle. Azt többen mondták felnőtt mese lett. A bő lé ha nem lesz rajta, megmarad a fantázia tolóerő, vagy sablonos lesz nem tudom. Rendben várom érdekel persze.
Édesapja favágó volt. Az előző télen tért örök nyugalomra. A lánykát becsületesen nevelték bár szerény körülményeik közt éltek, igaz értékekre tanítva gyermekük. Egy nap arra sétált az ördög, és nagyon dühítette a jóság jelenléte, ezért elhatározta próbára teszi az asszonyt és gyermekét kit Annának hívták.
Emberi alakot felöltve bekopogott az omladozó kunyhó ajtaján.
- Figyelj rám te szegény asszony! Van nekem egy arany rózsakertem, ami a világ, és a pokol kútja közt található. Mivel tudom mennyire becsületeeks vagytok, és mert kell nekem egy kertész szeretném ha egy évig lányod beállna szolgálni hozzám. Ezért te most kapsz egy zsák aranyat és gyermekednek egy év múlva letelik a szolgálata..
A félelemtől és a szülői féltéstől, potyogtak az asszony könnyei. Leánya odalépett hozzá és megölelte az édesanyját majd megcsókolta a homlokán. Összeszedte bátorságát és az ördög felé fordult.
- Szüleim szegénységben, betegségtől, óvva neveltek fel. Én ezt nekik meg akarom hálálni, hiszen szeretem tiszta szívemből őket és nem szeretném, hogy eztán is nélkülözni keljen édesanyámnak. Egy életem egy halálom, ha anyám áldását adja rám, azt az egy évet elvállalom.
Az ördög elővett egy zsákot a fekete palástja alól, amit a kemencéhez rakott. Hatalmas tűz lobbant, hőség árasztotta el a rozoga házikót. Hideg szúrós szemeivel a gyermekre tekintve, érces hangon megszólalt, amire még a varjak is riadtan repültek messzire.
- Jöjj akkor velem gyermek! Próbára teszlek.
Egy évig neveled a színarany rózsáim! Látom becsületes neveltetést kaptál. Viszont ha egyszer is lopsz rózsáimból, haragomra irgalmat nem találsz, édesanyáddal a pokolban fogtok szolgálni, amíg világ a világ és három nappal tovább! - szólt az ördög.
Ekkor megfogta a kezét ráborította a palástját és köddé váltak, mintha ott sem lettek . Az édesanya hangos zokogással imádkozott gyermekéért, és könnyes szemmel a kemencét nézte ahol Annácskaa eltünt.
Hatalmas porfelleg lett a pokol kútjánál amikor a semmiből ott termet az ördög a gyermekkel. Megszámlálhatatlan aranyrózsa ragyogta, be nappali fény illúzióját ébresztve. Gyémánteső áztatja a földet ami az elkárhozottak vérévvel táplálja a rózsakertet.
Anna ámúlva tekintett körbe, hiszen életében még egy gramm aranyat sem látott.
- Mostantól a te neved Aranyszív Anna lesz! Ha megbecsülöd magad és leszolgálod az évet, külön is megjutalmazlak. Vigyázz a rózsáimra!
- Soha egy szálat se merj leszakítani, vagy megismered mi az igazi pokol. - mondta gúnyos mosollyal az ördög és egyedül hagyta a lányt.
Teltek a napok Aranyszív Anna gondozta a virágokat serényen kapálva, gyomlálva szeretettel. Ám egy napon távoli énekre lett figyelmes.
- Gyémánteső táplál minket, Aranyszív ki ápol minket.
- Lelkek voltunk rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk! Hangzott egyre hangosabban, és fájdalommal telt szomorúságban.
Aranyszív Anna ráismert a rózsák énekére, és amikor megtalálta a legfényesebb rózsát aki a dalt kezdte, bár emlékezett a ígéretére, de szavát állta. Bár a szíve sajgott, hisz megszerette a rózsákat., de nem tett semmit.
Minden hónapban a leghosszabb napon újra énekelni kezdtek az aranyrózsák Aranyszív Annának, ami mindig megérintette a tiszta szívét.
- Gyémánteső táplál minket, Aranyszív ki ápol minket.
- Lelkek voltunk rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk! - éneklik a mai napon is a rózsák a leghangosabban, pedig a legfényesebb aranyrózsa.
Anna bármennyire szeretet volna segíteni, az adott szava és édesanyja féltése visszatartotta, csak a szomorúságot és a rózsák fájdalmát tudta egyre jobban érezni bensőjében.
Így telt el az év, persze az ördög minden egyes nap megszámolta a rózsáit, addig sem gonoszkodott az emberekkel a világban. Bár nagyon bosszantotta hogy Aranyszív ellent tudott állni a csábításnak
.Letelt az egy év szolgálat, és megjelent Anna előtt.
- Gratulálok neked Aranyszív Anna! Leszolgáltad az időt nálam, mivel szerződés köt én is kénytelen nekem is állnom kell a szavamat. És. mivel megígértem megjutalmazlak téged, választhatsz a kertemből egy aranyrózsát.
A rózsáimon három tüske van. Minden tüske teljesít egy kívánságod ám ha megszúrod vele a kezed földre hull egy csepp véred.
Vigyázz!
Minden alkalommal, amikor kívánsz valamit egy darab a szívedből arannyá fog változni, és a harmadik kívánságod után meghalsz, és te is egy rózsa leszel a kertemben!
Válassz hát egy rózsát! - mondta dölyfösen az ördög akinek a gúnyos kacáját, csak a rózsák éneke harsogott túl.
- Gyémánteső táplál minket,
- Aranyszív ki ápolt minket.
- .Lelkek voltunk rózsák lettünk, kárhozatban mind elvesztünk! - énekelték a rózsák búcsúzóul.
- A legszívbemarkolóbban pedig a legfényesebb aranyrózsa.
- Anna őt választotta, és elindult a hosszú úton, haza édesanyjához.
Útja során számtalan szenvedő emberrel találkozott.
.
- Elhatározta, hogy segít rajtuk, ha már három kívánsága lehet..
-Az első kívánságom!
- Ne szenvedjen senki ezen a világon. - miközben ezt kimondta letört egy tüskét az aranyrózsáról és megszúrta az ujját.
Az ég elsötétült, a Föld megnyílt, egy csodás forrás termékennyé tette a földeket., és minden betegséget meggyógyított.
-
-
- Aranyszív boldog mosollyal ment tovább, bár tudta, a szíve egy része arannyá dermedt..
Telt-múlt az idő, ment mendegélt és egyszer csak egy tisztásra ért ahol talált egy vérző szarvast, akinek egy nyíl állt ki a hátából.
- Aranyszív Anna megsajnálta melléguggolt és simogatni kezdte a halódó állatot.
Majd gondolt egyet és kívánta.
- -Ez a szarvas ismét járjon, egészségben a világon!
- Szívébe belenyilallt, amint megint egy része arannyá dermedt.
A szarvas gyógyultan bújt el az erdő rejtekében
Anna folytatta az útját, közeledett otthonához amit nagyon várt hogy végre magához ölelhesse édesanyját. Ekkor vette észre hogy az aranyrózsa elkezdett hervadni. Nagyon megijedt mire énekelni kezdet neki a rózsa.
-Gyémánteső nem táplál már, rám már nem vár!
- Lélek voltam rózsa lettem,
- - Aranyszívet megszerettem!
De eztán már a legfényesebb aranyrózsa nem szólt többé.
stb...stb...stb...
(Yolla ájuldozásával nem értek egyet.)
Kedves Lacikám!
Kiváló! Gratulálok!
Puszi: Yolla
Nagyon szépen köszönöm neked.
Kiváló! Gratulálok!
Puszi: Yolla