újabb események régebbi események további események
11:08
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

A szerelem, mely pillanatok alatt porba hullott (Mondatos)

2015. január 23. - Látogatók száma: 62

Szikrázó napsütés fogadott és minden madárcsicsergéssel volt tele.

Rózsika az óra csörgése előtt felébredt, olyan régen jár dolgozni, hogy már a tudatalattijában beivódott, mikor kel felkelni. Hamarosan vége ennek a megszokott tevékenységnek, három hónap múlva nyugdíjba megy, arra azért gondolni sem mer, onnan hogyan tovább. A munkába járás egyre nehezebb számára. Az ízületi gyulladás fájdalmassá teszi minden mozdulatát. Kiül az ágy szélére, lassan átmozgatja minden fájó részét, onnan már valamivel könnyebb lesz a felállás az ágyról. Lefőzi az este bekészített kávét, előtte megreggelizik, a munkahelyen ne kelljen azzal is vesződnie. Már abba elfárad, amíg az utat a munkahelyéig megteszi, pár évvel ezelőtt tizenhárom perc alatt oda ért, most már általában fél óra kell. Iparkodik minél hamarabb elindulni - egy-két perc is sokat számít -, útközben pedig van idő gondolkodni, míg gondolkodik, az út hosszáról elterelődik a figyelme.

* Milyen érdekes, az ember minden újdonsággal képes megbarátkozni még idősebb korában is. Mennyire háborogtunk, amikor három irodát egybe nyitottak, a technológia, a szerkesztés és az én szobám egy légtérbe került. Eleinte már-már elviselhetetlen volt, hogy egy levegőt szívunk annyian. Hallottuk, ahogy valaki rágcsálja az ennivalót, a másik szürcsöli a kávét, de Géza szipogása maga volt a borzalom. Mára mindez, szinte természetes, mindennapjainkhoz hozzátartozik.
Ők is megszokták, hogy nehezen mozgok, időnként leverek az asztalról ezt-azt, de rájöttek, hogy ha nem ugrálnak segíteni, sokkal jobb nekem. Összeszedegetem a levert papírjaim, feltörlöm a pohár kiömlött tartalmát és úgy teszek, mintha nem történt volna semmi.

Hányan is vagyunk?
Géza agglegény, sosem volt nős, lehet, hogy barátnője sincs, legalábbis nem beszél róla. Az anyukájával él egy kertes kis házban a város szélén.

Pista, aki későn nősült és bármi baja van, csapkodja az ajtót, majd kiszakad a tokjából, ezt nem tudtam megszokni több évtized alatt sem.

Olivér, ő nem a sármosságáról híres, de jó fej, a feleségével a cégnél ismerkedtek meg, aki kedves asszony.

Tibor is nős, ő csak van, végzi a munkáját, nem beszél, hallgatag ember, lehet, hogy otthon megszokta, kár beszélni, úgy sem az ő szava az utolsó.

Marikának alkoholista a férje, mindenki tudja, de sosem panaszkodik, pedig látszik rajta, amikor az ura miatt nem alszik egész éjszaka, szegényke olyankor nagyon megtört arccal, csak jár-kel, igaz amúgy sem beszédes, de, sajnos, kicsit pletykás.

Katinka egy rátarti nő, nem mondom, hogy nem szép, de azért még nem kellene a föld felett járnia, amúgy meg nem egy észlény, tehát nincs is mire felvágnia, a papírokat ide-oda hordani az irodák között nem egy komoly munka.

Éva a főnöknő, mérnök létére igen kedves ember és nagyon egyszerű. Ő sosem morgolódik, még ha csúszás van a munkában, akkor is mosolyogva, higgadtan mondja, „iparkodjon a kedves munkatárs, mert így nem leszünk jóban”.

Gyuri a normás is hozzánk került, ki tudja miért: nem szeretem a hadarós beszédét, alig lehet érteni, elfogyasztott pár asszonyt, de szerinte egyik se jó semmire, szerintem vele lehet a hiba, de ugye lakva ismerszik meg az ember.

Retró Józsi, így hívjuk a háta mögött, ő is nyugdíj előtt áll, de nagyon ki van magával, napközben többször csak úgy elsétál a tükör előtt, szemre vételezi magát, mi meg összemosolygunk a háta mögött, de ha reggel nem a szokásos illatfelhő lengi körül, tudjuk munka után vadászni megy, vagy halászni a zavarosba. Megfigyeltük a zakója két zsebében tartja a mini parfümöket, amiből egy csipetnyit pöttyent a füle tövére indulás előtt. A jobb zsebében lévőből, ha a zavarosba halászni indul, azaz a házban van a kiszemelt, a bal zsebében lévőből, ha új vadat szemelt ki magának. Házasságban él, felnőtt gyerekei vannak, de a csoda érti, döglenek a nők a kegyeiért, mit esznek rajta érthetetlen, lassan a cég majd minden asszonyát megkapta, azért az furcsa, hogy még dicsekszenek is vele.

Isti új fiú huszonkilenc éves, akinek szőke haja a válláig ér, és csoda szép kék szeme olyan, mintha mindig valamin csodálkozna. Izmos testéért sokat dolgozhat az edzőteremben, amint végig rohan lobogó hajjal a folyosón, a lányok szeme elkalandozik pólóján kirajzolódó izmain, nem is tudják palástolni, mi fordul meg a buksijukba.

Picurka ő is új, huszonkét évesnek mondja magát, de nem néz ki többnek, tizenhatnál. Vaságyastól lehet negyven kiló, balerina cipőbe bujtatott kicsi lába, talán harmincnégyes lehet. Mint minden fiatal, felhőtlenül tud nevetni mindenen.

Na, meg itt vagyok én, régen úgy mondták a gépíró lány, ma már nem helyén való ez a megnevezés, de valójában, azt csinálom, amit negyven évvel ezelőtt, csak a technika más. Így a billentyűzetet már nem kell verni, hál’ Istennek, mert nem is tudnám.

Mire ide ér a számvetésbe, éppen a munkahely kapujához ér. A biztonsági őr kinyitja előtte a kaput, kedves ember, biztos otthon is előzékeny és udvarias.

Rózsika elsőnek érkezett, mint mindig, így még van ideje pár percet pihenni. Lassan szállingóznak a többiek is, szidják a forgalmat, az esőt, kinek éppen mi nem tetszik. Utolsónak érkezik Retró Józsi, így az aznapi piszkálódás sem marad el a többiek részéről, feltételezve, hogy az asszony ráfeküdt a pizsama nadrág szárára, vagy még az asszonyt kellett megszeretgetni indulás előtt. Ezeket a csipkelődéseket, látszik, nem szereti, de sosem válaszol.

Éva a főnöknő kijön az irodájából, hozza magával a székét, hogy a reggeli eligazítást megtartsa, mindenki fogja és viszi a saját székét, körülülik, igazi családias röpgyűlés. Nem tart sokáig, szétszélednek, mindenki megy a munkáját végezni. A normás és a technológusok elindulnak a műhelybe, a szerkesztők a rajzasztalok elé állnak, ülnek. Rózsika hozzáfog, hogy a rajzokat, technológiai leírásokat bevigye a rendszerbe, rutinosan csinálja, már oda sem kell figyelnie. Közben Éva letesz egy csomó levelet az asztalára, amit meg kell írnia, és aláírás után, iktatni és mehet is a címzetthez.

Ránéz a mobiljára, hamarosan vége a munkaidőnek.

- Szeretem, ha sok munka van, akkor gyorsabban telik az idő – szól át a másik asztalhoz, ahol Picurka éppen az elkészült rajzot készül bevinni a főnöknek jóváhagyásra: mindig így tesz, mielőtt a technológus ráadná az áldását, és a dolgozó kezébe kerülne.

Szinte egyszerre állnak fel az íróasztaloktól, indulnak az ajtó felé, közben Retró Józsi felé sanda pillantások irányulnak, bízva benne, nem veszi észre.
Megáll a tükör előtt, arcán izgatottság látszik. Készül a vadászatra, vagy a halászatra, melyikre, még nem lehet tudni, attól függ, melyik zsebéből veszi elő a csoda illatot. Lassan belenyúl a bal zsebébe; mintha gondolkodna, nem lenne biztos a döntésében. Szemek kereszttüzében áll, mindenki azon gondolkodik, ki lehet az új kiszemelt. Tétova léptekkel elindul az iroda ajtaja felé, a kollégák félre állnak, hogy elengedjék.

A kollégáknál megáll.

Marika, akinek alkoholista a férje, ő lenne a kiszemelt, vagy Tibor, aki nős, viccnek is rossz lenne, vagy Katinka, ő nem szívleli a szaga miatt, elég utálatos vele, tehát ő számításba se jöhet.

Oda lép Istihez, aki neki háttal áll: egyik kezével finoman, éppen csak érintve, megfogja a fiú fenekét, a másik kezével a vállát segítve, maga felé fordítja érzékien megcsókolja a száját .

Síri csend, a légy zümmögését is hallani.

Picurka váratlanul, combjait csapkodva felvisít, előtör belőle a nevetés, alig érthető, amit mond: - Istenem nem bírom –lábait összeszorítja -, Retró Józsi mindenre rázizzen, ami mozog.

Picurka, addig visított a nevetéstől: tényleg bepisilt.

Valójában senkit nem érdekelt, a jelenlévők képtelenek voltak megszólalni, egyedül Istin látszott, az ájulás környékezi.

Rózsika volt az első, aki halálsápadtan elhagyta az irodát. Észre sem vette a biztonsági őrt, aki most is kinyitotta az ajtót előtte, és még utána szólt, vigyázzon az úton hazafelé.

Nem is tudta mi az, amit érez, utálatot, iszonyatot vagy megvetést, rakta a lábait automatikusan, még azt sem érezte, hogy fáj, csak az járt a fejében, szeretne minél előbb haza érni.

- Istenem: negyven éve, emiatt az ember miatt felbontottam az eljegyzésemet, Laci a vőlegényem belebetegedett, sosem nősült meg, haláláig rám várt. Én meg erre a lehetetlen, kit tudja kire, vártam: annyira hittem benne, egyszer észreveszi, meglátja, mennyire szeretem. – motyogta maga elé.

- Jól van a néni, minden rendben? – kérdezte valaki mellette, amitől visszatért a valós életbe.

- Igen, köszönöm, minden rendben van. Ó, csak azon gondolkodtam, amikor kiléptem a munkahelyem kapuján, olyan jó volt érezni, hogy szikrázó napsütés fogadott és minden madárcsicsergéssel volt tele.

saját fotó

A cikket írta: D Klári

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. január 23. 21:10

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2015. január 23. 20:47

Tetszett ez a kis elbeszélésed, a ki, kicsoda társasjátékot én is kedvelem, gyakran eljátszadozom a gondolattal magam is..., aztán a végén fura dolgokra jövünk rá, ami egy pillanat alatt lelepleződik.. Nem csoda, ha barátokat nem mindig a közvetlen környezetünkből szerzünk, bár akadnak jó tét lelkek... Ezért valóban kár volt annyit szenvednie Rózsikának... bár az is lehet, csak fikció, de az élet néha tartogat nem kis meglepetést... :-)

Köszönöm Évi!
Retró Józsi valami olyannal rendelkezett, aminek a nők nem tudtak ellen állni, ő meg nem akart ellen állni. Másságát lehet, h tudta palástolni a munkahelyen, az is lehet h egyszeri eset volt, Istinek nem tudott ellenállni ...

Rózsikát viszont elvesztette ...
2015. január 23. 21:00

megtekintés Válasz erre: damm.zsuzsanna - 2015. január 23. 20:21

Nagyon jó írás, remek jellemrajzok. Rózsika reakciója nagyon érthető, régen nem dicsekedtek az emberek a másságukkal. Így kellett megtudnia, hogyaz az ember akit fiatalkorában szeretett az Ő számára elfogadhatatlan

Rózsika kötődését szerettem volna megmutatni, talán ki is bonthattam volna jobban, hogy a nyugdíjba vonulásuk után mégis beteljesedhetett volna a szerelem, ha nem jön közbe valami ...
2015. január 23. 20:52

megtekintés Válasz erre: Sanda - 2015. január 23. 20:31

Középtájon kissé homályos,ami az után következik,hogy minden szem Retró Józsi felé szegeződik.
Az utána következő mondatban nincs megnevezve az alany,továbbá Tibort itt nem kellett volna emliteni,előre lelőve a poént.

Amikor én a nemi szerepek változásáról irtam,nem ilyesmire gondoltam,hanem arra,hogy úgy a férfi,mind a nő érzelmileg,szellemileg fejlődjön,hogy ösztönözzék és inspirálják egymást.

Sanda én nem találom homályosnak, jó párszor átrágtam rajta magam, részemről új próbálkozás volt.

Tibor azért lett megnevezve, hogy legyen választási lehetőség - gondolatban a többieknek.


Köszönöm a figyelmed és a véleményed.
2015. január 23. 20:47
Tetszett ez a kis elbeszélésed, a ki, kicsoda társasjátékot én is kedvelem, gyakran eljátszadozom a gondolattal magam is..., aztán a végén fura dolgokra jövünk rá, ami egy pillanat alatt lelepleződik.. Nem csoda, ha barátokat nem mindig a közvetlen környezetünkből szerzünk, bár akadnak jó tét lelkek... Ezért valóban kár volt annyit szenvednie Rózsikának... bár az is lehet, csak fikció, de az élet néha tartogat nem kis meglepetést... :-)
2015. január 23. 20:31
Középtájon kissé homályos,ami az után következik,hogy minden szem Retró Józsi felé szegeződik.
Az utána következő mondatban nincs megnevezve az alany,továbbá Tibort itt nem kellett volna emliteni,előre lelőve a poént.

Amikor én a nemi szerepek változásáról irtam,nem ilyesmire gondoltam,hanem arra,hogy úgy a férfi,mind a nő érzelmileg,szellemileg fejlődjön,hogy ösztönözzék és inspirálják egymást.
2015. január 23. 20:21
Nagyon jó írás, remek jellemrajzok. Rózsika reakciója nagyon érthető, régen nem dicsekedtek az emberek a másságukkal. Így kellett megtudnia, hogyaz az ember akit fiatalkorában szeretett az Ő számára elfogadhatatlan
2015. január 23. 20:01
Mi van????

Lehet,hogy nagyon fáradt az agyam,de mi történt a végén?
Ki csókolt meg kit?
És miért?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: