Az anya (2)
Látogatók száma: 67
Szonja fáradtan nyitotta az ajtót. Éjszakai műszakból, kemény virrasztás után tért haza. Csomagolt egész éjjel, már félálomban is csak járt a keze megszokott monotóniával, kikapcsolt aggyal szenderegve a munka felett. Alig várta a zuhanyból áradó frissítő, illatos ébredést, a kávét, a híreket. Még teríteni is megjött a kedve a reggelihez, mikor észrevette Mézi levelét.
- Nocsak - mosolyodott rá. Mézi levele. Neki. - No, mit szeretnél kicsi Mézem?
Felnyitotta, majd megfordította a lapot. Nem pár sor, pedig arra számított. Előbb enni szeretett volna, hiszen éjfél óta égett a gyomra.
A televíziót bekapcsolta és kent egy vajas kenyeret magának. A levél az asztalon feküdt, amíg evett. Csak a hírek érdekelték, figyelt, nézett, harapott.
Az egyetlen jó hír egy fiúról szólt, aki eszméletre tért hat hét után. Persze, discó-baleset. Még jó, hogy Mézi nem ezzel a fiúval jött. A többi hír csak bajt, gondot és rossz közérzetet adott. Kezébe vette a levelet, az ablakhoz állt és olvasni kezdte.
Anya!
Igazad volt. Te tudtad, hogy senki mástól nem kell féltened önmagamon kívül. Én nem hittem neked. Bizonyítani akartam, főleg mert megbíztál bennem és elengedtél. Bizonyítottam. Az igazadat.
Mert senki nem bántott, és bár új meg furcsa volt a discó fénye, csupa vidámság és nevetés, a társaság se volt riasztó, mégis idegen volt nekem. Te nem úgy neveltél engem, hogy igazán jól érezzem ott magam.Lármás, zajos tombolás… Látod, írom neked ezt a levelet, mert annyi bátorságom sincsen, hogy leüljek veled szemben és az arcodba mondjam. Pedig kell majd, fontos, hogy most is megérts!
Kicsi Mézim, csak nem történt mégis valami baj? – aggódott egyre erősebben Szonja. Homlokán ráncba futottak a redők, ahogy tovább olvasta a sorokat.
Anya, én nem tudom mi történt velem azon az éjjel. Keveset táncoltam, szinte vágytam haza, mikor jött az a fiú. Kedves volt, ahogy te mondanád „udvarias” és komoly. Beszélgetni kezdtünk, kimentünk a discóból, ő is unta. És csak dumáltunk, dumáltunk, annyira jó volt! Jó volt érezni, hogy mennyire egyet gondolunk dolgokról. Közelebb engedtem magamhoz, mint kellett volna. Anya, még csak nem is bánom, pedig szerinted biztosan kéne, hiszen még a nevét se tudom (pedig mondta). Emlékszel? Mikor hazahozott mennyire boldog voltam. Pedig féltem, hogy meglátod rajtam a változást és azt mondtam nem történt semmi. De nem volt igaz.
Hat hete már ennek és tudom, beszélnünk kell. Anya, én úgy hiszem állapotos vagyok.
Most, hogy ezt leírtam érzem is ennek a súlyát, és tudom azt is,mit érezhetsz te most.
- Istenem Mézi! – szólt halkan a levélhez.
Te igaz embernek neveltél, ez vagyok. Tudom, most megijedtél, hiszen előttem az érettségi vizsgák és a felvételik. De bízom benne, hogy megértesz. Én nem fogom megöletni azt a parányi életet, ami bennem elindult, ha igaz. Ahogyan te se ölettél meg engem. S az élet önmagában is egy ajándék annak akit szeretnek.
Emlékszel? A vemhes anyakutyára, Rózira akit hazahoztam kislányként neked? Hat apró új élet lett belőle. Mennyire szerettük és hogy örültünk neki! Anya! Én nem akarok ilyen levelet kapni a gyerekemtől, mégis kérlek, kérlek érts meg és segíts nekem.
Nagyon nagyon szeretlek téged!
Mézid
Percekig csak nézte a lapot kezében. A fáradtság óriásléptekkel távozott elgyötört tagjaiból, s az álom vágya is messze táncolt már puha talpacskáin, talán még várat is magára a mai napon. Nem tétovázott sokáig, azonnal nyúlt a telefonért. A nőorvosa kedélyes hangon nyugtatgatta, nehezen fogva fel, hogy nem abortusz miatt hívja. Délutánra már nem, de estére tudja majd fogadni. A kórházban várja, ügyeletes lesz és szívesen megnézi Mézit.
A délelőttöt átházimunkázta, főzött, mosott, porszívózott. Ha már ennyire friss lett, ne menjen pocsékba a nap. Majdnem kifutott az időből miatta, hiszen feltétlen menni akart lánya elé az iskolához. Ne rettegjen addig se amíg hazaér, s ő is már annyira várta.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Zsomwin!
Anyu mindig azt mondta, hogy a gyerek a legkisebb gond, ami érhet. Igaza volt…
Olvasom tovább…
Puszi! V.
Köszönöm a figyelmed.
Zs.
Anyu mindig azt mondta, hogy a gyerek a legkisebb gond, ami érhet. Igaza volt…
Olvasom tovább…
Puszi! V.
Kedves Zsomwin!
Hát igen, a szülő, aki szereti a gyermekét így gondolkodik. Nem pánikol, és az első ijedségen túljutva már a tettek mezejére lép...
Az élet olyan helyzetek elé állít bennünket, amire nem lehet idejekorán felkészülni. Így volt ezzel az én anyám, és én is így voltam az én lányommal. Helyzet volt, amit meg kellett oldani. És ahogy anyám annak-idején állt a dolgokhoz velem kapcsolatban, úgy álltam én is a helyzet magaslatán akkor, amikor ennek megelőzésére volt szükség a lányom esetében.
Egyik sem hasonlít ehhez a történethez a kimenetelét illetően, de mint lehetségest előrevetített és a fontos lépést a szülő támogatása mellett mégis csak a gyerek (lány) hozta meg. A lány azzal, hogy elmondta (megírta), az anya pedig, hogy segített.
Jó a cikked! :-)
Éva
Zsomwin
Hát igen, a szülő, aki szereti a gyermekét így gondolkodik. Nem pánikol, és az első ijedségen túljutva már a tettek mezejére lép...
Az élet olyan helyzetek elé állít bennünket, amire nem lehet idejekorán felkészülni. Így volt ezzel az én anyám, és én is így voltam az én lányommal. Helyzet volt, amit meg kellett oldani. És ahogy anyám annak-idején állt a dolgokhoz velem kapcsolatban, úgy álltam én is a helyzet magaslatán akkor, amikor ennek megelőzésére volt szükség a lányom esetében.
Egyik sem hasonlít ehhez a történethez a kimenetelét illetően, de mint lehetségest előrevetített és a fontos lépést a szülő támogatása mellett mégis csak a gyerek (lány) hozta meg. A lány azzal, hogy elmondta (megírta), az anya pedig, hogy segített.
Jó a cikked! :-)
Éva
Kedves Zsomwin!
Példás anya-lánya kapcsolat eddig. Nem vádaskodik az anya sem, hanem figyelembe veszi Mézit. Valóban ismerheti a lányát.
Pussz, Tündér
Zs.
Kíváncsian várom a folytatást.
Zs.
Példás anya-lánya kapcsolat eddig. Nem vádaskodik az anya sem, hanem figyelembe veszi Mézit. Valóban ismerheti a lányát.
Pussz, Tündér