Maga az Ördög - 3. rész
Látogatók száma: 21
És eljutottunk a befejezéshez, kíváncsi vagyok, összeáll-e a kép :)
Hirtelen úgy éreztem, a koponyájába látok. Ha megkapja az igazoló tikettet, megöl, aztán a Szabadkikötőhöz repülve megmenti Kollárt. Nem elég a megdicsőülés, amiért leleplezett, utólag a nyereményre is ráteszi a kezét.
– A szelvény? – kérdeztem vissza, hogy időt nyerjek.
– Ja – vágta rá. – Gondolom, haza kell ugranod érte, hogy bemutathassuk.
– Nem – feleltem habozás nélkül. – Ott van a kesztyűtartóban.
Ekkor már tudtam, hogy végeznem kell vele, különben ő nyír ki engem. Rossz érzés volt. Egy embert elárulni, akit kedvelünk, mindig fájdalmasabb, mint sokat. Csakhogy nem hagyott választási lehetőséget – ismertem, mint a tenyeremet.
Amikor kinyitotta a kesztyűtartót, a derékszíjamba tűzött Szigor agya a kezembe siklott. Elkerekedett a szeme, ahogy szembesült az üres fiók látványával, feje úgy fordult felém, mintha zsinóron rángatták volna.
─ Mi a fenét csinálsz? ─ kérdezte elmélyülő hangon.
Arcvonásain árnyék futott át, homlokából ördögszarv tört elő.
„Nem hagyhatom átváltozni!” ─ dübörgött agyamban.
Összeszorított ökle már sötétedni kezdett, amikor a Szigor eldörrent. Fülem bedugult a lövéstől, a csend légbuborékként vett körül.
Egy végtelennek tűnő pillanatra megdermedt az idő, aztán a bénult valóság újra mozgásba lendült, a fájdalom mázsás pörölyként zúdult rám.
A gyötrelemtől nekizuhantam a műszerfalnak, miközben a Zombin végbemenő változást bámultam. Alakja elszíntelenedett és áttetszővé vált, mintha a szemem láttára fantommá olvadna. Mielőtt felfoghattam volna, mi történik, elillant, mint egy szellem.
A fájdalom hálót terített az idegeimre. Felsikoltottam, miközben a gyomromon tátongó lyukat bámultam.
A valóság egyetlen pillanat alatt rémítő metamorfózison esett át, mialatt gravóm zuhanórepülésben közeledett a Szabadkikötő betonja felé. Remegő kézzel bekapcsoltam a robotpilótát, aztán görcsös erőlködéssel kihúztam a gyomromból a Szigor tűzforró csövét. Kiömlő vérem tócsába gyűlt a pilótaülésen.
A tükörből koravén, ráncok szabdalta arc bámult vissza rám. Az utca mocska mélyen belerágta magát a meghatározhatatlan korú figura pórusaiba, piszkosfehér haja zabolátlanul seperte vállát. Tekintete üresen és élettelenül csillogott, mint egy üveggolyó, homlokán króm ördögszarv meredezett.
„Ez nem lehet” – dadogta bennem egy kétségbeesett hang. – „Én a rendőrség ügynöke vagyok!”
A gravo döccenve megérkezett, a felcsapódó fedélzeti nyílást MP-7-es sugárvetőt szorongató rohamosztagos alakja töltötte ki.
– Kollár Bálint, adja meg magát!
Éreztem, sötétülő öklöm súlyos ólomgolyóvá változik, ahogy a metamorfózis befejeződött. Neki ugorhattam volna a rendőrnek, de a problémát nem oldotta volna meg.
A megvilágosodás jobban fájt, mint a haslövés.
– Joga van hallgatni… – kezdte kötelességszerű mondókáját a kommandós.
Lebiggyedő szájjal hallgattam a törvény által előírt szöveget.
– Kapd be! – javasoltam barátságosan a kopónak.
Amikor előre nyújtottam a csuklómat, hogy rákattintsa a bilincset, minden elsötétült, és hirtelen zuhanni kezdtem…
Tegnap éjjel valami furcsát álmodtam: nyertem a lottón, aztán hasba lőttem magam. Zombit mindez hidegen hagyta, szokás szerint nem bírt magával; reggel fél kilencet mutatott az óra, de máris a legdurvább jégnanókat injektáltatta velem a karjába, amiket a feketepiacon kapni lehetett. Szerette, ha én adtam be az adagját, szerinte bensőségesebbé tette a viszonyunkat. Az apró gépezetek az agyban található szabad gyökökkel csináltak valamit, amitől a fogyasztó három napon át boldogságban úszott.
Időnként, persze balesetek is történtek.
Akadt felhasználó, akinek személyisége mindörökre meghasadt, tudatában alternatív egók vették át az irányítást, miután megtöltötték hamis emlékekkel a kiszolgáltatott idegrendszert. Ilyesmi, akkor adódott, ha a mikrorobotok lefagytak, ezért nevezték őket jégnanóknak. Az sem volt kellemesebb, amikor a megvilágosodást követően újra indultak, mert átalakították zárt láncú rendszerré a szinapszisok hálózatát, míg a memóriát saját farkába harapó kígyóvá változtatták...
A cikket írta: Maggoth
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem akarom lelőni mások elől a poént, ezért e-mailben megírom, hogy én hogy értelmeztem.