Naivnak néznek
Látogatók száma: 46
Szórakozásból néztem a Tv tehetség kutató műsorát. Felnőtt vagyok és nem gyerek, mégis úgy érzem naivnak néznek.
Mindössze arról van szó, hogy azt hiszik nem tudok gondolkodni. Elhiszem, hogy egy jó hangú, jó kiállású énekes, aki szíveket tipor a színpadon szingli. Miért lenne az, ha jó kiállású és jól énekel, valószínűnek tartom senki nem vak, s a közelében már van egy madár, aki rászállt. Mindenki megtalálja a párját, vagy így, vagy úgy. Ezek az emberek szimpatikusak, és ugyanolyanok, mint bárki más, és nincsenek fából. Nekik is vannak érzéseik, melyek befolyásolják. Miért gondolja bárki, hogy elhisszük szingli,,mikor jól néznek ki. Nem tartoznak a visszahúzódó kategóriába, és a háttérben valószínű támogatja Őket valaki. Aztán mikor kiderül, hát tálalja a sajtó mint meglepetés. Engem nem lep meg, mert reális gondolkodású ember vagyok a leadott vagy nem elküldött szimpátiámat nem befolyásolja a partner léte, vagy nem léte, mert a tudást és a teljesítményt nézem, nem a hátteret. Az ember abba az állatfajba tartozik, amely társas életmódot fojtat, így nem lep meg, hogy ezen emberekhez tartozik valaki. Számomra Ők a teljesítményük alapján jelentenek valamit, vagy Valakit, s nem párkapcsolatuk alapján. Koromat tekintve egyikre sem pályázom. A szimpátiámat élvezhetik mindösszesen.
Egyébként nem csak ezzel vagyok így, de sok mindenben nem szeretem, ha butának, vagy balgának néznek. Idősebb ember és nem bugyuta vagyok.
Tudok sok mindent és tapasztaltam már sokat, ahhoz, hogy a dolgokat időben és fejben a helyére tudjam tenni.
A naivitást kinőttem tizenévesen. Hamar kellett érnem és ez megtörtént, így soha nem éltem magam bele olyan dolgokba amik félre vittek volna.
A realitás talaján állok és két lábbal.
Tudom egy szomorú szempár nem feltétlen nekem szól ha rám tekint egy lap címoldaláról.
Azt is tudom az élet nekem tartogat még csodákat, de türelmesnek kell lennem, hogy elém tárja. Nem rohanok, és nem kapkodok.
A korommal és helyzetemmel maximálisan tisztában vagyok. Egy félre küldött sms, vagy üzenet nem zaklat fel, és nem hoz lázba, mert tudom nem nekem szól.
Minap éjjel felhívtak hogy megszületett a gyerek, én gratuláltam, de mondtam valószínűleg izgalmában félre tárcsázott, és hívja a megfelelő személyt újra.
A következő hívás is hozzám jött, megkérdeztem a jó számot, és kicsit várva én hívtam a megfelelő személyt minden morgás és szitok nélkül,hogy elmondjam megvan az unoka.
A hölgy megköszönte és hívta a vejét. Később, másnap felhívtak, hogy elnézést kérjenek a kellemetlenségért, de mondtam semmi nem történt. Nem zavartak. Aztán behívtak a kórházba is, hogy nézzem meg a babát.
Gyönyörű kisfiú volt és örültem, hogy láthattam.
Kérdezték nem haragudtam, hogy éjjel zavartak és kétszer is?
Nem mondtam, mert ez nem olyan helyzet, amiért lehetne haragudni.
Érdekelte őket miért nem zsörtölődtem, mint mások
-Mert én más vagyok mint mások!.-válaszoltam.
Nem haragszom, mert a telefon félre kapcsolt, vagy izgalmában az apuka rossz sorban ütötte be a számokat. Segítettem, hogy eljusson a hír, mert ez gyorsabbnak tűnt, mint várni egy újabb hívást.
Én ilyen vagyok. Nem óhajtok változni. Én tudok örülni a mások örömének, és azt hiszem ez nagy adottság, mert kevesebb gond áraszt így el.
Én ilyen vagyok, vagy ilyennek neveltek. Embernek és emberségesnek.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
grat.
:)
Az utolsó mondatodat tanusíthatom! :-)
A sok maszlagot pedig nem vesszük be!
Én is kapok sok felesleges telefonhívást, amikor pároknak ajánlanak welnes pihit. Ilyenkor csak mosolygok, megvárom, míg elmondják, amit akarnak, majd röviden közlöm, - én egyedülálló vagyok. :-)
Ezt csak neked mondom. Nekem a kikapcs. ti vagytok, te és a többiek!
Pussz,
Éva