A játéknak még nincs vége(mondatos)
Látogatók száma: 57
Borzasztóan érzelmes, szeretetre vágyó természettel vert meg a sors. A pszichiáterem szerint a nehéz gyerekkorom az oka, de ez olyan elcsépelt, fogjuk inkább a sorsra.
Szinte gyerekként mentem férjhez, azóta sem sikerült felnőni. Még a válás után sem, pedig mindennek nevezhető csak békésnek nem.
Szentül hittem, hogy az eljön az én hercegem, felkap a lovára,elvágtatunk a naplementébe és élünk boldogan amíg meg nem halunk.
Amikor új szerelmem lett elégedetten nyugtáztam: Na lám, én megmondtam..
Csakhogy hamarosan csalfa, mégis betegesen féltékeny békává változott. Minél többet csókolgattam, annál inkább. Elvágtatott a naplementébe. Egy másik nővel. Sokáig kémleltem a látóhatárt hátha rájön tévedett, de mire így lett, már a szememben lepottyant a lováról.
Jöttek újak, mindig kiderült lehet, hogy herceg az illető, de nem az enyém.
Sokat hallgattam, térjek észhez, adjam lentebb az igényeim. Csalódottságomban bőszen hajtogattam: Igaz, menjen a herceg a fenébe..Nem is létezik. Majdnem magam is elhittem, hogy komolyan gondolom amikor belenéztem a barátnőm szemébe aki úgy ismer, mint a tenyerét. Azt láttam benne: A játéknak még nincs vége!
A cikket írta: klau81
Hozzászólások
időrendi sorrend
Éretlenül, tapasztalat nélkül fogadtuk el a lehetőséget, a felénk kinyújtott kezet,
hogy sorsunkat vele, akit arra érdemesnek találtunk, a kiválasztottal megosszuk.
Ez az első katartikus élmény - mint kiderült - nem volt tartós, hittük, mégsem egy életre szólóan.
A sorsunkért csak részben vagyunk, voltunk felelősek, de egyszer megpecsételtük.
Gyerek ésszel, még nem is igazán felnőtten.
Ebből még jó is származhatott volna, ha a másik is úgy akarja.
A kedvezőtlent épeszű ember nem keresi, nem akarja, ha nem tud változtatni rajta...
Nem tud sorsával megelégedni, mit kezdeni, szabadulna, ha engednék és tudna.
csakhogy ez nem is olyan egyszerű, ha a másik meg másként gondolja...
Első döbbenet, amikor rájövünk, hogy "a játéknak még nincs vége!"