Laca és a sokk hatás (4. rész)
Látogatók száma: 66
Puszilgatott, de éreztem, hogy meg fogja gondolni magát. - Nem fog menni, nem vagyok ráhangolódva - mondta kisvártatva. Egyik pillanatról a másikra összeomlottam.
Negatív gondolatok kavarogtak a fejemben: „Vajon velem van baj? Nem kíván eléggé! Nem vagyok elég jó neki! Képtelen vagyok egy férfi vágyait felkorbácsolni.”
Már szétpattantam az idegtől, folyton ez a mondat visszhangzott bennem: „nem vagyok ráhangolódva, nem vagyok ráhangolódva.”, mégis kedvesen búgtam:
- Segítek, és ráhangolódsz.
Ekkor Laca váratlanul, minden átmenet nélkül felpattant az ágyról, fel-alá járkált a szobában, és üvöltözni kezdett:
- Mi vagyok én, tenyészcsődör? Nem érted, hogy ez nem megy csak úgy?!
Zaklatottan, felpaprikázottan visszakiabáltam:
- Micsoda? Két hete nem voltunk együtt! Ha két ember szereti egymást, akkor természetes, hogy szeretkeznek, vagy nem?
A feszültséget vágni lehetett a levegőben, Lacának szinte habzott a szája, úgy ordított:
- Már a bordó kanapé látványától rosszul vagyok, legszívesebben kihajítanám az ablakon!
Ekkor szakadt el nálam a cérna. Ingerültem felálltam, és lezártam a vitát:
- Tudod mit!? Le vagy szarva!
Ezen a kijelentésemen magam is megdöbbentem, de gondolkodás nélkül, egy határozott mozdulattal becsaptam az ajtót, és átmentem a lányom szobájába aludni.
Azon az éjszakán sírni akartam, de nem ment. Csak a düh, és a harag fojtogatott: „Basszus! Mi történhetett? Még csak pár hónapja ismerem, és nem akar szexelni! Sőt! Még ordibál is velem! Mit képzel magáról ez a fickó? Holnap elküldöm.”
Másnap reggel szokásomhoz híven, ébredés után félálomban kicsoszogtam a konyhába, hogy megfőzzem a kávét, amitől magamhoz térek. Annak örültem volna, ha Laca még éjszaka hazamegy, de tudtam, hogy nem teszi meg, mert ittunk egy kis bort.
Már az ablaknál álltam, és a feketémet kortyolgattam, amikor Laca kijött a hálószobából, és bűnbánó arckifejezéssel közeledett felém.
- Bocsáss meg. Nem akartalak megbántani. Most elmegyek, és majd legközelebb mindent megbeszélünk.
- Nem lesz legközelebb - mondtam halk, hideg hangon - nem akarlak többé látni.
Fogta a cókmókját, és lehorgasztott fejjel elhagyta a lakást. Mielőtt kilépett átölelt, és alig hallhatóan kipréselt magából egy sziát búcsúzóul.
Kitöröltem a telefonszámát.
Mindig ezt teszem, amikor végleg meg akarok egy kapcsolatot szakítani valakivel. De mivel ismerem magam, és tudom, hogy hetek, hónapok múlva, amikor lehiggadok szívesen váltanék pár szót az ex-el, ezért sohasem tüntetek el egy telefonszámot sem végérvényesen. Leírom a számot egy papír fecnire, és elsüllyesztem a fiókom legmélyebb zugába. Az a lényeg, hogy semmiképpen se legyen a kezem ügyében, nehogy egy gyenge pillanatomban felhívjam az illetőt, vagy esemest írjak neki.
Lassan kezdtem megnyugodni, és látszólag minden visszazökkent az eredeti kerékvágásba, mégsem ugyanabban a mederben folyt tovább az életem, mert iszonyúan hiányzott Laca.
A csetepaténk után körülbelül két héttel, egy csendes hétköznap délután otthon olvasgattam, amikor csörgött a mobilom, egy ismeretlen telefonszámot villogtatva a kijelzőn. Gyanútlanul felvettem.
- Szia! Én vagyok - köszöntött egy ismerős hang.
folyt. köv.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Líz!
Szegény pasas, szegény te! Szegény pasas?!
Mi lesz itt még?!
Üdv,
Pinokkió
L.
Szegény pasas, szegény te! Szegény pasas?!
Mi lesz itt még?!
Üdv,
Pinokkió
Hát, ha lehet? Ha van ilyen? Ha létezik? Miért ne. :-) De ne add fel magad a kedvemért!
Kedves Éva!
Általában türelmes vagyok, de ha elszakad a cérna akkor marhára be tudok gurulni!
A két hét alatt őrlődtem és próbáltam lekötni magam valamivel, hogy minél kevesebbet gondoljak rá.
Happy end-et vársz? :) (ha már magadra ismertél:))
Puszi,
L.
Hát ez nem igaz! Te, én vagyok? Lestél? :-)
Ezek a reakciók, olyan ismerősek és tudod még a telefonszámtól való végleges megszabadulás is... olyan hasonló. A végleg, az egy visszavonhatatlan... szeretjük elodázni, ki tudja?
Ez nagyon jó volt, mintha csak magamat hallottam volna, amikor kiborulok... te is tudsz kiabálni? De jó!
Mit csináltál a két hét alatt, az olyan hosszú! :-) Szenvedtél? Döhöngtél? Örlődtél?...
Jöhet a következő... rész!
Pussz,
Éva
Általában türelmes vagyok, de ha elszakad a cérna akkor marhára be tudok gurulni!
A két hét alatt őrlődtem és próbáltam lekötni magam valamivel, hogy minél kevesebbet gondoljak rá.
Happy end-et vársz? :) (ha már magadra ismertél:))
Puszi,
L.
Ezek a reakciók, olyan ismerősek és tudod még a telefonszámtól való végleges megszabadulás is... olyan hasonló. A végleg, az egy visszavonhatatlan... szeretjük elodázni, ki tudja?
Ez nagyon jó volt, mintha csak magamat hallottam volna, amikor kiborulok... te is tudsz kiabálni? De jó!
Mit csináltál a két hét alatt, az olyan hosszú! :-) Szenvedtél? Döhöngtél? Örlődtél?...
Jöhet a következő... rész!
Pussz,
Éva
Nem bírom már ezeket a reklámszüneteket!!! :D:D
Pusz,
L.