Gyerekjáték a főzés
Látogatók száma: 88
Mikor kezdjük?
Amikor vendéglátós tanfolyamra jártam, volt egy szakácsnő, aki igen jól főzött. Kérdeztem is, hogy mikor kezdte a főzést?
Azt mondta, hogy már kislány korában.
Anyósom mesélte, hogy az anyukáját gyerekkorában bizony felkeltették, hogy álljon neki kenyeret dagasztani,és egyebeknek. Persze az még más világ volt. Ezt negatívan élte meg.
A mai lányok, tisztelet a kivételnek, nem jeleskednek a főzés területén. Elég, ha csak szétnézek a közvetlen környezetemben. Talán változtak az idők, azért nem lettek tanítva? Ezt nem tudhatom, még fiatal vagyok hozzá.
Anyu nem tanult meg főzni egészen addig, amíg férjhez nem ment. Addig Mama főzött, az Ő dolguk a tanulás volt. Nagynénim a mai napig nem főz. A lányai közül a kisebbik, most 17 éves, elkezdett főzni, mert mint mondta, nem szereti a "páncélos kaját". Tudjátok, hogy mi az? Konzerv pörkölt, stb.
Én is 17 évesen kezdtem főzni. Anyu dolgozott, Én pedig nyári szünetben nagyon éhes voltam. Nem bírtam kivárni, amíg hazaér. Türelmetlenségemben nekiálltam valaminek. Palacsintát, pudingot, tojást, ilyen egyszerűbb dolgokat már azelőtt is főztem, de azt nem nevezném főzésnek.
Akkor pörköltet akartam főzni, nokedlivel. A pörkölt hagyján, nem nagy kunszt. Zsír, hagyma, paprika, hús, gyerekjáték. De a nokedli, na az aztán fogas kérdés volt! Mama csak öt háznyira lakott tőlünk, előre mentem és megkérdeztem, hogy:
-Mennyi liszt kell a nokedlibe?
-Hát valamennyi -volt erre a válasz.
-De mennyi az a valamennyi? -értetlenkedtem.
-Hát amennyit felvesz -mondta tapasztaltan.
Na, ezzel nem sokra mentem, de azért összehoztam. Ma már Én is így főzök, mérleg nélkül, érzéssel, "amennyi kell bele" alapon.
Érdekes, hogy a főzési hajlam talán genetikailag öröklődik, néha átugrik egy nemzedéket, néha nem.
Vivienem, Öcsém 5 éves kislánya, ha hozzánk jön, akkor már rendszeresen Ő keveri ki a palacsinta tésztát.
Ma reggel, amikor jött hozzám, azt kérdezte:
-Sütünk palacsintát?
Hogy is mondhattam volna nemet?
De ma, a kis Vivi még engem is meglepett!
Azt mondta, hogy Ő feltöri a tojást! 5 évesen. Ejha, gondoltam ez a gyerek engem is hamarosan túlszárnyal, na jó, nézzük, hogy mit tud:
Odaütötte a tojást a tál széléhez, kettéválasztotta a héját és a tojás belepottyant a tálba. Kis szakértő! Akár csak egy profi. Közben kérdeztem is, hogy mi leszel, ha nagy leszel, szakács?
-Hát persze -válaszolta, majd miután feltöltöttem a tálat vízzel szakártő módon adagolni és keverni kezdte a tésztát.
Marad a kérdés, mikor kezdjen az ember lánya a főzésnek? És akkor a fiúkról, férfiakról még nem is beszéltünk. "Jobb, ha megtanulsz főzni fiam, hogy ne légy kiszolgáltatva egy nő kénye-kedvének" - olvastam valahol régebben.
Talán nem is csak az a lényeg, hogy mikor, hanem az, hogy hogyan? Kényszerből? Türelmetlenségből? Örömmel?
Mit gondoltok?
Hozzászólások
időrendi sorrend
Imádok főzni . 14 éves koromtól főzök.
Mindig ott legyeskedtem anyám szoknyájánál :)
Viszont mama szerint én főzök a legjobban a családból. :)
Mindig ott legyeskedtem anyám szoknyájánál :)
nagyon tetszett az írásod!!!
eszembe juttatta, mikor a lányom egyszer magától megsütötte első palacsintáit, amit saját maga kevert be!
fincsi volt
nagyon
:)
jó írás
Nagyon szeretem, amikor gyerekeket taníthatok főzni. Olyan kis készségesek és ügyesek! :)
eszembe juttatta, mikor a lányom egyszer magától megsütötte első palacsintáit, amit saját maga kevert be!
fincsi volt
nagyon
:)
jó írás
Gratulálok!! ha már ugy tudsz főzni, hogy nem kell méricskélni, akkor tényleg megtanultad.
Én még az általános iskolába tanultam meg. Mert minden héten volt olyan óránk ahol a lányok és a fiúk is főztek egyik héten a másikon meg fúrtunk faragtunk. De az óra nevére már nem emlékszem....sajnos
Végül csak a sütiket szoktam mérni, de azt is sokszor csak "kanalazni". :)
Köszönöm szépen a hozzászólást!
Én még az általános iskolába tanultam meg. Mert minden héten volt olyan óránk ahol a lányok és a fiúk is főztek egyik héten a másikon meg fúrtunk faragtunk. De az óra nevére már nem emlékszem....sajnos