Élményfürdő
Látogatók száma: 39
Kikapcsolódás. Amikor más is kikapcsolódik. :))
Pár éve, az akkor még csak udvaroló fiam és a menyjelöltem rábeszéltek bennünket az élményfürdőre.
Mondtam az öregemnek, úgysem jártunk még ilyen helyen, menjünk. Kicsit morgott, de engedelmesen jött velem. A belépő kicsit borsos volt, de hát istenem, úgysem jövünk mindennap. Apusom halkan morgott.
- Zamárdiban a strandon nem kell fizetni!
Igazából nem is figyeltem rá, megszoktam őkelmét. Odabent aztán más terelte el a figyelmét. Nem győzte a fejét kapkodni a sok sok parányi bikini láttán. :)))
A csúszdát figyeltem és valahogy pezsgett a vérem, hogy nekem ezt ki kellene próbálni. De akkor még visszatartott egy kis egészséges félelem. Később láttam, hogy magam korabeli emberek is milyen bátran csúsznak lefelé, nekiduráltam magam! A fiam kísért fel az emelvény tetejére. Apusom is felállt és odajött a medence széléhez. Gondolta, ezt a cunamival kísért csobbanást ő is megnézi.
- Jól meggondoltad Anyu? - tette fel a fiam kérdést.
- Meg hát! Persze hogy meggondoltam! - füstölögtem magamban. - Mit gondolnak ezek? Nem merek lecsúszni??
Nem mondom, ahogy belenéztem a kék derengésben fürdő csőalagútba, egy kicsit megremegett a torkom. Megigazítottam a fürdőruhám pántját és nekiduráltam magam. A felvigyázó fiatalember mintha mondani akart volna valamit, de én nem hagytam neki rá időt. Belecsusszantam az alagútba.
Nos, hát mit mondjak? Az első pár méteren háton csúsztam, de utána már hason, aztán megint hanyatt,. majd orral előre, majd lábbal előre, majd megint fordultam, a fejem vezetett a hátamon, és nem tudom hogyan sikerült ott megfordulnom! Volt egy kis káosz ott körülöttem. Nem tudtam melyik az elejem és melyik a végem. Ahogy kiszáguldottam a csőből és belemerültem a vízbe, na, ott kapott el a pánik! Egy gyerekkori emlékem miatt nem kerülhet a fejem a víz alá, mert akkor végem van. Zsibongó halk szavak jutottak el a tudatomig, majd süket csönd, ahogy a víz alá merültem. Kétségbeesetten kapálóztam, hogy talpra álljak és legalább a fejem kerüljön a víz fölé. A hajam az arcomban,( de jó is a hosszú haj) nem láttam semmit. Majd Apus hangját hallottam.
- Az a melltartó hogyan került a derekadra?
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
de még így is
:)
nincs annál jobb, mikor önfeledten együtt tudunk lenni!
Köszönöm.
Nagy bátorság kellett hozzá, mondhatom. Én is fiatal koromtól tudok úszni, de magam tanultam, nem szabályosan, hogy víz alá is lehet kerülni... Arra mindig vigyáztam, hogy ne is merüljön a fejem víz alá. Ezért én bizony, meg nem próbáltam volna. Köszönöm, ilyen "élményből" nem kérek! Gondolom, a történtek után Te sem!
Nagy bátorság kellett hozzá, mondhatom. Én is fiatal koromtól tudok úszni, de magam tanultam, nem szabályosan, hogy víz alá is lehet kerülni... Arra mindig vigyáztam, hogy ne is merüljön a fejem víz alá. Ezért én bizony, meg nem próbáltam volna. Köszönöm, ilyen "élményből" nem kérek! Gondolom, a történtek után Te sem!