újabb események régebbi események további események
11:08
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Apám megérezte… (1.)

2010. május 30. - Látogatók száma: 32

Húsvét előtti héten meglátogattam Balatonkenese-Üdülőtelepen élő szüleimet. Anyukám évek óta már a lakásban sem tudott segítség nélkül járni; kényelmes nyugszékben töltötte idejét.

...Tudtam, hogy egyre jobban törékeny és gyönge. A hétvégét azzal töltöttem, hogy rendbe tegyek körülötte mindent: megfürösztöttem, megmostam a haját és levágtam, igyekeztem neki csinos frizurát készíteni. Emlékszem, milyen jól esett neki gondoskodásom.
– Legközelebb, ha jössz, hozzál nekem töltött káposztát – kért. – Tudod, olyan töltött káposztára gondolok, amilyet mi (vagyis amilyet ő vagy én) készítünk, mert jó az, amit apuka főz – mégis más. Ebben maradtunk. Megígértem, hogy legközelebb hozok neki olyat, amilyet szeretne. Húsvét utáni héten készültem ismét hozzájuk.
Azonban ünnep után kedden délután az irodában megszólal a telefon. Veszprémi kórházból egy orvos hívott. A zavaros vonal miatt alig lehetett érteni, amit mond. Annyit értettem belőle, hogy anyukám a kórházba került, és nagyon rossz állapotban van; ha látni akarom, siessek meglátogatni. Megrémített a hír.
Azonnal tárcsáztam a bátyámat, hogy ő mit tud anyuka állapotáról? Többet tudtak róla, mint én, de jót nem mondhattak. Közöltem, hogy azonnal indulok hozzájuk autóbusszal.

Késődélután volt, mire Budapestre érkeztem. Bandinál már összegyűlt a család. Guszti tegnap meglátogatta, ajánlotta, hogy ne induljak el, úgysem tudok vele beszélni; amikor ő meglátogatta tegnap este, anyukám már nem volt eszméletén. Rettenetesen érintett a hír. Persze, a vonatközlekedés miatt is hiába indultam volna útnak. Hová mehetnék éjszaka egy idegen városban? Náluk maradtam éjszakára. Másnap a hajnali vonattal Veszprémbe utaztam. Azonnal a kórházba siettem, de elkéstem. Már a portán szomorú hírrel fogadtak, hogy anyukám előző este kilenckor meghalt. Mélyen lesújtott a hír. Én intéztem el a szokásos szomorú teendőket ott a kórházban, és a temetkezési vállalatnál. Fölhívtam testvéreimet, velük egyeztetve intézkedtem. Budapesten fogjuk eltemetni a Farkasréti temetőben. Mivel még nem küldött értesítést a kórház apukámnak, az a feladat is rám várt, hogy én vigyem neki a szomorú hírt.
Autóbuszra szálltam. Szomorú utazás volt, azt tudni, hogy Édesanyánk nincs többé közöttünk. Bántott, hogy nem tudtam teljesíteni utolsó kívánságát, hogy töltött káposztát már soha többé nem vihetek neki.

Kép: Szüleim a balatoni házuk előtt.

A cikket írta: katalina

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 29. 19:25

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. május 30. 19:26

Nagyon szomorú:-(((
Nehéz egy szülő elvesztése..., ők fogták a kezünket egész életünkön át... és nem élnek sajnos örökké:-((((

Szomorú igazság, hogy minden ember élete véges. Ezért bármilyen fájdalmas is szeretteink elvesztése, mégis meg kell vele békülnünk. Az más, hogy emléküket ápoljuk és irántuk való szeretet nem apadhat ki belőlünk...
2010. június 29. 19:23

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 31. 08:54

Addig élnek amig van aki emlékezzen rá, bár az elvesztésük tényleg nagyon fájdalmas...

Nagyon igaz, amit leírtál, és a szüleink, akik jók voltak hozzánk, megérdemlik azt, hogy emlékezetünkben mindenkor bennünk tovább éljenek.
2010. június 29. 19:20

megtekintés Válasz erre: Farkas Margit - 2010. május 31. 09:07

Soraidat olvasva édesanyám jutott eszembe.Szinte a mi történetünket láttam magam előtt.Nehéz ezt megélni,és talán még nehezebb erről írni,beszélni.Én még nem tudok,de azt igaz,hogy idővel minden könnyebb.

Valóban úgy van, hogy a történtek után azonnal nem lehet úgy leírni a eseményeket, csak később, amikor az ember már megbirkózik szerettei elvesztésével. Én sem akkor írtam le, de a valóság annyira bennem élt, hogy mindent pontosan lejegyeztem később is.
S nem mindennapi eset, ami nagyon megrázza azt, akit érint.
2010. május 31. 09:07
Soraidat olvasva édesanyám jutott eszembe.Szinte a mi történetünket láttam magam előtt.Nehéz ezt megélni,és talán még nehezebb erről írni,beszélni.Én még nem tudok,de azt igaz,hogy idővel minden könnyebb.
2010. május 31. 08:54
Addig élnek amig van aki emlékezzen rá, bár az elvesztésük tényleg nagyon fájdalmas...
2010. május 30. 19:26
Nagyon szomorú:-(((
Nehéz egy szülő elvesztése..., ők fogták a kezünket egész életünkön át... és nem élnek sajnos örökké:-((((
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: