Black Ice : Végbúcsú

Látogatók száma: 30

Emlékcsepp tápja múlt,
bealkonyult, földbe túrt.
Benned együtt lelki kút,
erőt merítő igazság kiút.

Mennydörögésre törött,
búcsú árnyam, eléd jött.
Imáidat imádva köszönt,
akit a szeretet öntözött.

Sóhajt a szél csókokért,
egypár felhő, egybeért.
Föld ölelne mindenért,
fénylő csillag szívedért.

Űr gyűrt fűszálgyűrűt,
szeretettel, lelkem fűt.
Pillangóhatásnyi a kűrt,
megbocsájtva ősi bűnt.

Rózsabimbó vágya várt,
éjtüskéje, szembeszállt.
Érzelem kivérzőn felvált,
építőn kérve lelki glóriát.

Szerelem íz szellemmel,
érzők gyümölcsei, léttel.
Sírók közti sírt megérzel,
áldott fénye felém terel.

Lélekszikra bent maradt,
pókfonál idő, megragadt.
Isteni teremtés felkavart,
belém szőtt sors eltakart.

Megemlékezés álmodott,
asztrális síkon, ma átadott.
Szívből a pillanat vagyont,
őrzőjeként végig átkarolt.

A cikket írta: Black Ice

támogatóink