Eljön a nap...

Látogatók száma: 66

Eljön a nap, mikor már nem leszek!
Az élet megy tovább, sajnálom, de már nem veled!
Tán elveszett idő, tán újra egy lecke,
A napok telnek, s te nem vagy már szeretve!
Tiéd volt mindenem, a nappalom, az éjjelem,
Te csak játszottál, már fájt a szerelem.
Egyre fogy a mosoly, könny gyűlik szememen,
Újra vérzik egy seb, porrá tört szívemen.
Lehet, hogy álom, nem volt más csak képzelet,
Hogy te velem voltál, s foghattam kezedet.
Felszállt a szürke köd, s lám minden világos,
Csak magadat szereted, hát éld tovább világod!

A cikket írta: KiralyCsilla1965

előző cikk következő cikk

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

párbeszéd

Válasz erre: Ilona

Kedves Csilla!
Hasonló érzések hatására írtam ezt a verset, kívánom, hogy Te is minél előbb érezd azt, ami a versem címe!
Puszim, Ilona

Nem fáj már.

Nem fáj már, elmúlt
Egy érzés, mely tán sosem volt
Csak képzelet játéka csupán,
Egy báb, kiről azt hittem
Létezik bennem, de tévedtem.
Ostoba gőg, mely a felszinre tört.
Már látom, nem volt más,
Mint halványuló szivárvány.
A nap félrehúzta esőfüggönyét,
Ő szinét vesztve letündöklött.
Nem maradt nyomában más,
Mint csalfa csalódás.
Nem fáj már, elmúlt..