Elrejtem magam
Látogatók száma: 47
Elrejtem magam,
Mögéd bújok egészen,
Mint a gyermeked,
És nevetek szívből,
Hogy a föld is megremeg.
Nem csalok,
Láthatatlan vagyok,
Mint az angyalok.
A lépcsőn fokonként lépek,
És ha lenézek,
Minden fokán a létnek,
Látom magam.
Csak hiányod emészt,
Hogy elfogyok lassan.
Már nem fáj, csak érzem,
Értéktelen napok,
Amit nélküled éltem.
Vágyam játékait
Magamnak reméltem,
Önző vagyok és hamis,
És lehet, csaltam is,
Tudom, nem ezt ígértem.
Türelmes várakozást,
Az időt, a végtelent, mindent,
Mert hogy nincs határ,
- És jó volna nyugodni már -,
Ujjaim fonni köréd,
Érezni valód, s illatod,
Ahogy magadat mutatod,
Hogy vagyunk egymásnak!
És másnap A fájdalom, a felismerés,
Hogy sem akkor, sem máskor,
Még csak egy csók sem volt
A búcsúzáskor.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm hozzászólásodat, nagyszerű gondolataidat!
Legyen szép az estéd!
Janó
Nagyon jó volt olvasni a versedet! igazán szép!:)
Üdv: Skoky