Engedd el…
Látogatók száma: 50
Engedd el kezét annak, ki elment,
sírd ki magad, tombolj, őrjöngj,
hagyd, hogy kimenjen belőled
hiánya okozta magas feszültség,
de tudnod kell, neked élned kell,
előírt dolgod végezni a világban,
idővel csillapul minden fájdalom.
A sors, mind egy lendkerék,
egekig repít, majd földbe döngöl,
ember nincs, ki tudja a jövőt,
az emlékezet is vegyes saláta,
egyedül a jövőbe vetett hit
hajtatja a remény virágát,
szívsebet csak az idő gyógyít,
nincs arra semmi más gyógyír.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Olyan jó lenne, ha varázsütésre elmúlhatna az a fájdalom, ami pedig még nagyon hosszú ideig képes jelen lenni gondolatainkban és a legváratlanabb helyzetekben emlékeinkben élesen felvillan az az utolsó pillalat, amit a szerettemmel töltöttem, hát még az együtt töltött évtizedek... Ki tudja, lehet, hogy az segíti túl ezen a még korai fájdalmas időszakon, aki elvesztette hozzátartozóját, hogy kiírja a gondolatait. Így jutottam magam is el addig, hogy már tudom az érzelmeimet kezelni, kordába tartani, ha beszélek a szeretteimről, akik már nem lehetnek velem...
Pussz,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Yolla!
Olyan jó lenne, ha varázsütésre elmúlhatna az a fájdalom, ami pedig még nagyon hosszú ideig képes jelen lenni gondolatainkban és a legváratlanabb helyzetekben emlékeinkben élesen felvillan az az utolsó pillalat, amit a szerettemmel töltöttem, hát még az együtt töltött évtizedek... Ki tudja, lehet, hogy az segíti túl ezen a még korai fájdalmas időszakon, aki elvesztette hozzátartozóját, hogy kiírja a gondolatait. Így jutottam magam is el addig, hogy már tudom az érzelmeimet kezelni, kordába tartani, ha beszélek a szeretteimről, akik már nem lehetnek velem...
Pussz,
Éva
Ha valaki, én megtapasztaltam, mit jelent egyszerre elveszteni a számomra legfontosabb három embert.
Hidd el, tudom, miről beszélek.
Pussz: Yolla
Válasz erre: Yolla
Szia, Évi!
Ha valaki, én megtapasztaltam, mit jelent egyszerre elveszteni a számomra legfontosabb három embert.
Hidd el, tudom, miről beszélek.
Pussz: Yolla
De ne felejtsd el, hogy nem vagyunk egyformán erősek. Mindenki maga tudja, hogy ő mit bír el. Mennyi ideje, akarata, ereje van, ha egyáltalán létezik ilyen...
Én is tudom miről beszélek... a szüleim, a bátyáim, egy igaz barátom elvesztése mondatja velem, nem könnyű időszak ez valaki számára... Ebben még ha szeretnénk, sem tudunk igazán segíteni..., mindenki maga tudja, érzi... és ez a lehetőség adott, hogy legalább elmondja, elsírja, mi az ő nagy bánata, magából kibeszéli...
Pussz,
Éva
Sajnos nem mindenki síros, őrjöngős fajta. Erre rá is kérdeztem. Az édesanyám azt mondta, nekünk nem szokásunk. Hm ... Pedig jó lenne, néha ordítani ész nélkül.
Így, minden kitolódik, vagy nem. Esete válogatja.
pusz:Klári