Kényszer
Látogatók száma: 55
Nem elhatározás, kényszer. Belső kényszer, visszafogottság, hajnali töprengések idő előtti magány-lázadásai, remegő térdek, összekulcsolt kezek imái, ébredések, a nappalokkal dacolók, mennybemenetel és mélységes mocsár kényszere.
De a leheletfinom karcok az üvegesedő egyedüllétek ablakkeretében, most oldani látszanak a múlt fénytelen szövedékébe akadt rovarlelkemet.
Jólesik a közeledés, a lábujjhegyen járás kétségbeesett igyekezete, de nem mozdul benne a megemésztett rétegződések egymásra rakott rendje, nem árulkodik sem múltról, sem élhető jövőről. Csak a lét van, a sivár, és megoszthatatlan kétségeivel.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Úgy általában. De a szavaid is, amelyek olyan megnyugtatóak tudnak lenni, amikor a legnagyobb szükség van rá.
A bölcs meglátásaid, a visszatartó erő, ha nagyon belemelegednénk, és kibillennénk az egyensúlyból.
A visszafogottságod, ahogyan mégis eléred a célod.
Te magad.
Valami nagyon nagyra készülsz, vagy benne vagy nyakig, de mindenképpen valaminek lennie kell, vagy valamiféle elhatározás, amit te a végén még képes vagy betartani.
Akkor is régen láttalak. :-)
Puszi,
Éva
Igaza lehet az Évának. Mi van veled?
Próbálom fejtegetni e versedet, talán ez segít nekünk...
Üdv,
Pinokkió