Lopok

Látogatók száma: 33

Az életem már olyan,
mint pókhálós poros padláson
ott felejtett kopott bőrönd,
tele régi rongyos kacattal,
könyvek megbarnult lapokkal..
Talán egy tolvaj matat még benne,
majd dühödten vágja a szemétbe.
Nem törtetek már semerre,
megfontoltan lépek, nem félek.
Mitől is félnék, emberek?
Utamon leszállt már az ifjúság pora,
rögökön pihen, néha szél borzolja.
Nem sírok már ezen, hiszen
van még ködös, rövid út előttem..
Korábban nem hittem volna,
hogy nem fog fájni,
amint az idő táncol fölöttem..
Egyet jobbra, egyet balra,
majd kettőt előre, hármat hátra..
De azért haladok lassan,
van még helyem a világban,
s bocsánatát kérem az Úrnak,
mert lopok,
mindig csak egy napot,
magamnak..

Ilona B.T.

A cikket írta: Ilona

előző cikk következő cikk

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Jól kifejezi az időskori életérzést.

Merre jártál, a padláson? Milyen szépet találtál, nekünk versbe foglaltál...
Milyen jó neked, itt se pince se padlás, ezért nincs egy árva ihlet...

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Merre jártál, a padláson? Milyen szépet találtál, nekünk versbe foglaltál...
Milyen jó neked, itt se pince se padlás, ezért nincs egy árva ihlet...

Tényleg a padláson jártam és ott egy poros bőröndöt találtam,talán az előző lakóé lehetett...Jobban örültem volna, ha valami kincset lelek, de így csak öreg valóm és erről írt versem jutott eszembe..

párbeszéd

Válasz erre: Sanda

Jól kifejezi az időskori életérzést.

Köszönöm, Sanda, sajnos én már csak erről tudok regélni...:-)

Ahogy a húgom mondta:" fel van háborodva,hogy ő is megöregedett,nemcsak mások:-)

párbeszéd

Válasz erre: Sanda

Ahogy a húgom mondta:" fel van háborodva,hogy ő is megöregedett,nemcsak mások:-)

:D Egészen addig, míg meg nem kaptam az új szemüvegemet, én is csodálkoztam, hogy a velem egyidősek hogy megöregedtek..

támogatóink

https://aktivmacska.hu