Oszlopok
Látogatók száma: 51
Mint páros oszlopok,
Összeforrtan tartjuk,
A reménység boltiveit.
Állunk csontfehéren,
Míg az idö be nem telik.
Tudom, hogy minden,
Ellenünk fordult.
Tudom, hogy minden vád,
Fejünkre szállt.
De a fájdalmakon,
A rágalmakon túl,
Tiszták vagyunk,
Mint a hófürdette táj.
Leányka, neved
Az álmatlan tengerre irám,
Csapzott habjai közt,
Reng a szürkület.
Virassz velem!
Örökös éberálom!
Meghalok nélküled.
Szerelmem örökké tiéd marad,
A megfagyott, hideg hant alatt.
Sose feledd, véled igazàn
Boldog voltam
A cikket írta: Kőnig
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én ne örülnék?
Aki a virágot szereti.,.,.:-)
Virág,de nem kamuzol,ugye?
Legaläbb valaki örül nekem. :)
Brühühühü... hadd panaszkodjak, betiltatik a nyelveken szoläs....
Aki a virágot szereti.,.,.:-)
Legaläbb valaki örül nekem. :)
Brühühühü... hadd panaszkodjak, betiltatik a nyelveken szoläs....
Köszi
És jó téged látnom:-)
Brühühühü... hadd panaszkodjak, betiltatik a nyelveken szoläs....
És jó téged látnom:-)