Valaha

Látogatók száma: 42

Szitán szórt mélység uralja alkonyom-holt pont
Partot moss- pártatlanul, ártatlanul mosolygom
Lágy dűnéiben bolyongok.
A lajhár ködös írisze ugrat át-határmezsgyém szabad vonalán!
Csalárd tükör, folyékony borzalom,
az ajtótó magam mögött hagyom.
Engedetlen szívizmom éltet tovább
Nem kértelek semmire drága mostohám.
Hol vagy?
Kezemet tördelve kereslek,
Ötszáz évet térdeltem, miközben
Csak téged szeretlek!

A cikket írta: diketopiperazin

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Pinokkió

Nem rossz!
Üdv,
Pinokkió

(alattam lévőnek: Olvass többet!)

 

Az első vers ami tetszik azok közül, amiket itt olvastam. :-)