Zarándoklat

Látogatók száma: 37

ZARÁNDOKLAT

Hosszú még az út, mi előttem áll.

Lábam zsibbad, sarkamból vér csordogál,

Az út pora kullog mögöttem,mint hű kutya,

Vállamon egyre nehezebb a tarisznya.

A táj szépsége mégis lenyűgöz,

Valami vonz e kies földhöz.

Egyedül vagyok, magányom teljes,

Kérdéseket teszek fel a csendhez:

Ki vagyok én, mi végre lettem?

Oly hosszú út van már mögöttem,

Éltem, mint mindenki más,

Nagy dolgot nem tettem,

Oly kicsi vagyok a végtelenben!

Kell-e változnom hátralévő életemben?

Csak a ma fontos, vagy tépelődjek a jövőn?

Ezer kérdést tehetnék még fel, csak nézek kérdőn

Az út menti fák árnyas lombjaira.

Egyre fáradtabban gondolok a holnapra.

A kérdésekre a válasz még nem tudom.

Nem tudom!

Megyek hát tovább utamon.

Utamon..

Irta: Ilona B.T.