Képek 9.

Látogatók száma: 50

Na most átjárok a szomszédomba segíteni és beszélgetni a lányzóval. Eddig magam is azt hallottam, hogy mindenki úgy szólítja Bodros. Igaz, a haja elég loboncos, de a neve Borbála. A beceneve ahogyan hívják ebből alakult ki.

Hát amíg az apukája eljár a kórházba és dolgozik, addig én megyek át kicsit helyre hozni a lány lelkét.
A lopási szándékát bevallotta az apjának. Ez derék dolog volt.
Az egyik nap mikor átmentem, láttam nagyon hiányzik a női kéz.
Miközben beszélgettünk mondtam rakjunk kicsit rendet, elpakoltunk. Közben összeszedtük a szennyest és beraktuk a mosógépbe és kimostuk. Borbála kiteregette a ruhákat.
Evett valamit, de éhes volt és keresgélt. Így nekiláttunk palacsintát készíteni. Igaz jó sokat csináltunk, hogy legyen az édesapjának Gézának is és esetleg másnap reggel is tudjon bekapni belőle.
Másnap mikor átmentem, örömmel mesélte, hogy az apukája nagyon örült, és Ő is boldog volt, hogy nem szidást kapott megint.
Kiderült a tanulással nincs rosszban, mert jó tanuló, és gyorsan tanul, csak szana - szét hagy mindent.
Így másnap paprikás krumplit kért, hogy készítsünk. Megnéztük, és minden volt otthon. Na nem én készítettem, én csak mondtam mit kell csinálni és Ő csinálta.
Nagyon örült, hogy megtanulhatja, mert nem tud főzni és mindig mire hazajön, az anyuja már megfőz, így nem tud segíteni neki, de hétvégén meg Ő megy a barátokkal el.
Na beszélgettünk, miért hagyja hogy a szép nevét elcsúfítsák, mikor igen is szép neve van, hisz Borbála a tűzoltók védőszentje.
Rákerestünk az interneten, és boldogan olvasta, hogy a neve miért szép és mit takar.
Nagyon örült, hogy beszélgettünk. Ma megfésültem és csináltam egy kis fiatalos frizurát számára, mely nagyon tetszett neki. Holnap süli előtt felugrik, hogy csináljam meg, hogy lássák már szépen fésült fejjel is az iskolában.
Az édesanyja sokat beszélt vele, de valahogyan Ő mindig azt gondolta, csak papol, mint a felnőttek általában.
Megkérdeztem miért gondolja, hogy mi papolunk, mikor Őket próbáljuk intelmekkel megvédeni és jó irányba terelgetni.
Azt mondja sok szövegelést hall suliban, otthon, de mindig ugyan azt, és unalmas.
Azt mondja az viszont, ahogyan velem beszélget valamiért érdekesebb, mint általában. Meg hogy nem hangosan beszélek, és nem kiabálok.
Meg hogy jó volt, hogy a boltban sem csináltam fesztivált, mint mások csináltak volna.
Valahogy jól esett a bizalma, de kértem ne essen át a ló túl oldalára, mert én is felnőtt vagyok, és a szülei végett sem akartam a boltban kiabálni, meg hangoskodni. Csak a bajt akartam megelőzni.
Nagyon köszönte. Azt mondja holnap bemegy az édesapjával a kórházba és utána feljön hozzám majd kicsit még, de visz a krumliból is.
Azt mondja szeretne sokkal többet segíteni, csak sokszor rosszul csinál valamit, és anyukája lekiabálja és akkor elmegy a kedve.
Mondtam ne adja, fel, hanem kérdezze meg mit segíthetne és hogyan szeretné az édesanyja, hogy megcsinálja és akkor jobb lesz a hangulat otthon náluk is.
Nagyon örült és köszönte hogy foglalkozom vele.
Azt ígérte többet fog segíteni és kevesebbet a haverokkal lógni.
Mondtam nem nekem, és nem édesanyádnak teszel szívességet, hanem magadnak szerzel előnyt a tudással az életben.
Panaszolta, hogy a fiúk is kinevetik, mert még szűz és nem megy velük ágyra.
Mondtam had nevessenek, az nevet, aki a végén nevet.
Nem az a lényeg, hogy elveszítse a szüzességét, hanem hogy annak adja, akit igazán és őszintén szeret. Ez egy ajándék, amit az kaphat meg, aki valóban igazán szereti és Ő viszont szereti, és nem egy, vagy két napra szóló kapcsolatról van szó.
Figyelmesen hallgatott és kérdezősködött női dolgokról is.
Igyekeztem rendesen anyaként válaszolgatni.
Mikor hazajött az Géza, és meglátta, hogy ételt főztünk nekem akart köszönetet mondani, de mondtam nem én főztem, csak soroltam, a lánya főzte.
Géza szeme tele lett könnyel, és én gyorsan óvatosan elköszöntem, és magára hagytam a két embert, hogy igazán örüljenek egymásnak, és az ételnek.
Ma jól telt a napom.

A cikket írta: Divi Éva

támogatóink