Magázom a volt évfolyamtársamat
Látogatók száma: 62
Hihetetlen, de igaz! A minap betértem egy üzletbe. Az eladónő kedvesen, rutinól köszönt: - Jó napot kívánok!
Ránéztem, és azon nyomban felismertem: egy gimibe jártunk anno, én 'ás' voltam, ő 'cés.' Lazán lehellóztam, vártam, hogy visszategez, szemembe néz, és felkiált: - Mi ismerjük egymást! Évfolyamtársak voltunk középiskolában.
De nem. Úgy kezelt, mint a többi ismeretlen vevőt. Ezért én is távolságtartó maradtam, úgy kezeltem, mint a többi ismeretlen eladót.
Igaz, hogy a hajam 25 évvel ezelőtt fekete volt és göndör, most szőke, és egyenes, de semmit sem változtam!
Nem tudtam azonban beletörődni abba, hogy nem ismert meg. Tovább bűvöltem a tekintetemmel, próbáltam sugallni a nézésemmel, hogy mi ezer éve ismerjük egymást, de a csajszi nem vette a lapot.
Agyaltam, gondoltam közlöm vele ki vagyok, megkérdezem mit tud a többi közös ismerősünkről, bájologva faggatom a családjáról, gyerekek létszámáról stb, de annyira hivatalos és hideg szemmel bámult, hogy letettem az elképzelésemről.
Csakazértse vettem semmit, és távozóban csak ennyit mondtam sértődötten:
- Viszlát!
Röhej! Magázom a volt évfolyamtársamat!
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Lizi!
Én az ellenkezőjével szoktam találkozni (lehet rossz a memóriám?!)... Azok is osztálytársaimnak mondják magukat, akik tuti nem voltak azok! Sajna az ilyen osztálytárs találkozásokat sose úszom meg ingyen:-(
(A múltkori 5.000,-be került.)
Üdv,
Pinokkió
Én az ellenkezőjével szoktam találkozni (lehet rossz a memóriám?!)... Azok is osztálytársaimnak mondják magukat, akik tuti nem voltak azok! Sajna az ilyen osztálytárs találkozásokat sose úszom meg ingyen:-(
(A múltkori 5.000,-be került.)
Üdv,
Pinokkió
Hát igen. A memória. Lehet, hogy baj volt nála ezzel.
A 25 mégis csak kevesebb, mint a 45. Ugyanis az első találkozásunkkor a volt ált.iskolás osztálytársaim közül sokat nem ismertem fel. De kis gondolkodás után egymás nyakába borultunk. Segítettünk egymásnak kitalálni a nevet. :-)
:)
A 25 mégis csak kevesebb, mint a 45. Ugyanis az első találkozásunkkor a volt ált.iskolás osztálytársaim közül sokat nem ismertem fel. De kis gondolkodás után egymás nyakába borultunk. Segítettünk egymásnak kitalálni a nevet. :-)
Kedves Lizelotte!
Én is jártam már hasonló cipőben. Rém rossz érzés, mert az ember azt gondolja, ha én emlékszem rá...ő rám miért nem???
De ne bánd! Te akkor is több lettél nála! Ő ugyanis a rövid memóriája miatt nem tudna ilyen klassz cikket írni!
Üdv: Böbi
Pusz,
L.
Én is jártam már hasonló cipőben. Rém rossz érzés, mert az ember azt gondolja, ha én emlékszem rá...ő rám miért nem???
De ne bánd! Te akkor is több lettél nála! Ő ugyanis a rövid memóriája miatt nem tudna ilyen klassz cikket írni!
Üdv: Böbi