újabb események régebbi események további események
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Egy ismerősöm babát várt ...

2010. szeptember 2. - Látogatók száma: 257

 
2010. szeptember 3. 16:23

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2010. szeptember 3. 14:18

Kedves Léna !
Igazad van. Én magam is dolgoztam egy gyárban, de hogy mindent ki tudjak fizetni eljártam takarítani, és én sem szégyelltem, mert dolgoztam a pénzért. Sajnos sokaknak ez megalázó és inkább kéregetnek. Én azt mondtam megdolgozok mindenért és nem kérek kalácsot, sem tanácsot senkitől, a magam kenyerét eszem, még akkor is ha néha keserű a fáradtságtól, vagy a könnyeimtől. Igen én is adtam és adok annak, aki megérdemli, és valóban csak azért, mert önzetlenségből teszem, nem kötelez rá senki. Addig jó, míg nincsenek kötelezettségek ebben a dologban.Ma rokkantan nehezebb a dolgom, de elvagyok. Kéregetni ma sem kéregetnék soha senkitől. Inkább térden csúszva dolgoznék, mint kérjek. Sem támogatásokért nem kelincselek, sem pénzért. Azt osztom be ami van, és úgy ahogy tudom. Magam is kitalálok mindenből mindent, hogy enni való legyen, ne éhezzünk, de nem kéregetek. Üdvözöllek Puszi Éva

Kedves Éva !

Örülök neked , csak , hogy tudd .... és azért mert nehéz életed ellenére mégis küzdesz ,mint én magam is . Ahol ilyen anya van , ott soha nem éheznek a gyerekek , az biztos . Régebben jártam egy Családban , ahol sok gyermek volt ,pedig szegények voltak és mégis boldogan éltek . Almát ettek csak és énekeltek , de azt boldogan tették ... A gyermek óriási érték , ezt én így gondolom . Ezt igazán azok értik meg , akiknek valamilyen okból sajnos nem lehet .
További szép napot és csodálatos estét kívánok .

Puszillak : Léna
2010. szeptember 3. 14:18

megtekintés Válasz erre: - 2010. szeptember 3. 09:34

Eva . Nagyon jó volt olvasni téged . Egy hasonló embert ismertem meg benned ,mint én magam is vagyok . Az ilyen embereket szokták kihasználni és nem is egyszer , de mi mégis csak a segitséget látjuk mindenben . Azt ,hogy segíthettünk ,adhattunk valakinek . Ez jó nekünk ! Nem várunk érte köszönetet , mert maga a gesztus az ,hogy ADNI ,nagyon jó érzés ....
Hozzám sokat szoktak járni kérni cukrot , olajat ,stb ..... Aztán a végén már mindent tőlem kértek azért ,hogy egy jó ebédet elkészítsenek . - Én szívesen adtam ekkor is . Aztán felajánlottam azt , hogy mivel én takarítani is járok és volt ,hogy csak 1000 ft -ot kaptam 4 órára ,mégis elfogadtam azt a munkát , mert én úgy gondolkodtam , hogy ez az összeg kenyérre ,tejre elég a gyerekeimnek , hiszen 3 gyermeket neveltem egyedül , minden segítség nélkül . Kötelességem volt gondoskodni róluk !
Nem jártam segélyekért , mert mindig úgy gondoltam , hogy vannak nálamnál is szegényebbek , hogy nekik jobban van arra szükségük .... Aztán felvilágosítottak errő is valamivel később , hogy nem mindig azok kérik ,akiknek arra szükségük van ,mert akinek igazán szüksége lenne rá , azok nem mernek kérni !
Gondoltam felajánlom a segítségemet azoknak ,akik mindig jöttek hozzám kéregetni , hogy jöjjenek el ők is dolgozni velem , mint én magam is teszem és azt betegen tettem . Örömmel szóltam nekik ,hogy elintéztem nekik a munkát , már be is ajánlottam őket . Másnap már jöhettek is volna dolgozni ,hogy pénzük legyen .Tudod mit mondott mindegyik ? Azt , hogy ők nem bolondultak meg azért , hogy takarítani elmenjenek akkor ,amikor kérhetnek másoktól és segélyeket is megkapják , ha kérik ... Ők nem szégyenkeznek a takarítással , pedig még szakmájuk sem volt , mégis ezt mondták felháborodva .....
Én éreztem magam kellemetlenül , azt elhiheted .
Én is az ő gyerekeiket néztem nagyon sokáig , ha már a szüleik nem nézték őket .
Másnap ismét nagyon fáradtan mentem haza . Alig értem be a lakásba ,rögtön kopogtak az ajtómon . Ahogy kinyitottam nevetve kérdezték meg tőlem , hogy nem tudnék -e nekik pénzt kölcsön adni .
Ekkor én NEM -et válaszóltam , mert említettem nekik , hogy én ezért az 1000 ft -ért is sokat dolgoztam és azért ,hogy a gyerekeimnek legyen és nem azért , hogy ezt nekik kölcsön adjam . Ez a lehetőség nekik is meglett volna és még többet is kereshettek volna .
Erre írtam azt , hogy sokszor nem oda születnek a gyerekek , ahova kellett volna ,mert sokan nem képesek róluk gondoskodni // természetesen vannak kivételek is / , és vannak akik nagyon szeretnének gyermeket ,de nekik nem lehet ,pedig ők szívvel lélekkel gondoskodnának a gyermekeikről .
Én is tudom mi az amikor egyszer fent van az ember , egyszer lent , de a gyermekeim soha nem éheztek . Egy anya azért anya , hogy gondoskodjon a gyermekéről akkor is ,ha már alig van mit enni . Én is ezt tettem .
Megtanultam kenyeret sütni , így az sokkal olcsóbb volt , mintha úgy vettem volna meg . Bár nagyon fárasztó munka volt mindennap dagasztani , az biztos . Mamáink is ezt tették régebben .... Disznófejből , tojásokból ,stb.pástétomokat készítettem ,mert ez is sokkal olcsóbb volt , mint szalámikat venni és mindenből tudtam főzni valamit , hogy ne éhezzenek a gyermekeim . Soha nem jártam kérni sehova semmit . Megtanultam beosztani azt , ami volt és azt is ami nem ....
Én máson fogtam vissza a pénzt , ami amúgy is nagyon kevés volt . Sokan kérdezték ,hogy tudunk annyiból megélni . Megéltünk és senki nem éhezett .
Ruházatunk nem volt divatos , ritkán került új ruhára pénz . Nekem különösen , de az mindig tiszta volt . A gyermekimnek viszont szüksége volt ruhára ha éppen kinőttek valamit ...
A helyzetét senkinek nem itélhetjük meg , az biztos . Ebben a kérdésben is mindenkinek magának kell eldöntenie ,hogy megtartja -e azt a babát , aki éppen a hasikájában él , vagy éppen nem . egy viszont biztos .
Ha valaki úgy dönt , hogy megszüli a gyermekét , köteles róla , mint anya , mint szülő megfelelően gondoskodni ,hogy ne éhezzen , ne fázzon az a gyermek .
Nem egy anyát ismerek , aki mindig fodrászhoz járt , hetente változtatta a haja színét . Műkörmöshöz , szoláriumba járt , legszebb ruhákat vette meg magának , a gyermeke meg nem tudott mit enni . Nem tudták a gyermekeiknek a gyógyszereket kiváltani . A többi embertől kéregetett mind és sajnáltatták magukat . Mindenki adott nekik és tudod miért ? Mert a gyerekeket nézte mindenki ....
Az a szerencse , hogy vannak emberek , akiknek nem csak a saját gyermeke a fontos , hanem másoké is ....

Legyen nagyon szép napod .
Puszillak

Kedves Léna !
Igazad van. Én magam is dolgoztam egy gyárban, de hogy mindent ki tudjak fizetni eljártam takarítani, és én sem szégyelltem, mert dolgoztam a pénzért. Sajnos sokaknak ez megalázó és inkább kéregetnek. Én azt mondtam megdolgozok mindenért és nem kérek kalácsot, sem tanácsot senkitől, a magam kenyerét eszem, még akkor is ha néha keserű a fáradtságtól, vagy a könnyeimtől. Igen én is adtam és adok annak, aki megérdemli, és valóban csak azért, mert önzetlenségből teszem, nem kötelez rá senki. Addig jó, míg nincsenek kötelezettségek ebben a dologban.Ma rokkantan nehezebb a dolgom, de elvagyok. Kéregetni ma sem kéregetnék soha senkitől. Inkább térden csúszva dolgoznék, mint kérjek. Sem támogatásokért nem kelincselek, sem pénzért. Azt osztom be ami van, és úgy ahogy tudom. Magam is kitalálok mindenből mindent, hogy enni való legyen, ne éhezzünk, de nem kéregetek. Üdvözöllek Puszi Éva
 
2010. szeptember 3. 09:34

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2010. szeptember 2. 21:54

Igazad van, sok olyat lehet tenni, hogy ne legyen gyerek, de bizony ezek is pénzbe kerülnek, és nem is kevésbe.Szóval ha valaki még is úgy marad és baba lesz, sajnos nem ítélhetjük meg a helyzetét, mert nem élünk benne. Volt olyan szomszédom, aki egyedül nevelt egy gyereket és becsöngetett és szégyelte magát, de kért két szelet kenyeret a gyerekének, mert nem volt mit enniük, és nem dolgozott és éheztek. Nem egy szeletet adtam, és enni adtam mind a kettőjüknek, mert Nekem akkor jobban volt miből adni. Sőt, volt, hogy a kislányt behívtam és megetettem mielőtt még az anyja kérhette volna, hogy ne érezze ezt megalázónak. Sokat főztem mi is sokan voltunk, mert volt rokon fiú aki egy hónapig míg szállásra mehetett itt tartózkodott nálunk. Így adtam át nekik is tálkában ételt, hogy az anya is tudjon enni. Sajnos ez a világ nagyon kegyetlen. Néha látom mennyi kenyeret és ételt dobnak ki egyesek, pedig amíg jó edénybe vagy üvegbe kirakhatná a hajléktalanoknak és megennék. Vagy oda adhatná éhező embernek, de nem, mert azt nem inkább kidobja.
Én is sajnáltam anyát és lányát is, mert az anya próbált munkát találni, de nem sikerült sokáig. A kislány meg éhesen ment iskolába. Volt tudtam mikor indul, és lent a lépcsőházban a földszinten vártam friss kiflivel, vagy zsemlével, vagy volt megkértem a boltost szelje fel a zsemlét és tettem bele felvágottat és szendvicset adtam a gyereknek vigye el iskolába és egye meg.
Ezért nem vártam el soha semmit. Sem köszönetet, sem hálát, mert nem azért csináltam, hanem emberségből tettem, mert tehettem ,hogy segítek.
Így láttam jónak. Ha sütöttem süteményt adtam nekik is belőle.
Engem így neveltek, vagy erre tanítottak.

Eva . Nagyon jó volt olvasni téged . Egy hasonló embert ismertem meg benned ,mint én magam is vagyok . Az ilyen embereket szokták kihasználni és nem is egyszer , de mi mégis csak a segitséget látjuk mindenben . Azt ,hogy segíthettünk ,adhattunk valakinek . Ez jó nekünk ! Nem várunk érte köszönetet , mert maga a gesztus az ,hogy ADNI ,nagyon jó érzés ....
Hozzám sokat szoktak járni kérni cukrot , olajat ,stb ..... Aztán a végén már mindent tőlem kértek azért ,hogy egy jó ebédet elkészítsenek . - Én szívesen adtam ekkor is . Aztán felajánlottam azt , hogy mivel én takarítani is járok és volt ,hogy csak 1000 ft -ot kaptam 4 órára ,mégis elfogadtam azt a munkát , mert én úgy gondolkodtam , hogy ez az összeg kenyérre ,tejre elég a gyerekeimnek , hiszen 3 gyermeket neveltem egyedül , minden segítség nélkül . Kötelességem volt gondoskodni róluk !
Nem jártam segélyekért , mert mindig úgy gondoltam , hogy vannak nálamnál is szegényebbek , hogy nekik jobban van arra szükségük .... Aztán felvilágosítottak errő is valamivel később , hogy nem mindig azok kérik ,akiknek arra szükségük van ,mert akinek igazán szüksége lenne rá , azok nem mernek kérni !
Gondoltam felajánlom a segítségemet azoknak ,akik mindig jöttek hozzám kéregetni , hogy jöjjenek el ők is dolgozni velem , mint én magam is teszem és azt betegen tettem . Örömmel szóltam nekik ,hogy elintéztem nekik a munkát , már be is ajánlottam őket . Másnap már jöhettek is volna dolgozni ,hogy pénzük legyen .Tudod mit mondott mindegyik ? Azt , hogy ők nem bolondultak meg azért , hogy takarítani elmenjenek akkor ,amikor kérhetnek másoktól és segélyeket is megkapják , ha kérik ... Ők nem szégyenkeznek a takarítással , pedig még szakmájuk sem volt , mégis ezt mondták felháborodva .....
Én éreztem magam kellemetlenül , azt elhiheted .
Én is az ő gyerekeiket néztem nagyon sokáig , ha már a szüleik nem nézték őket .
Másnap ismét nagyon fáradtan mentem haza . Alig értem be a lakásba ,rögtön kopogtak az ajtómon . Ahogy kinyitottam nevetve kérdezték meg tőlem , hogy nem tudnék -e nekik pénzt kölcsön adni .
Ekkor én NEM -et válaszóltam , mert említettem nekik , hogy én ezért az 1000 ft -ért is sokat dolgoztam és azért ,hogy a gyerekeimnek legyen és nem azért , hogy ezt nekik kölcsön adjam . Ez a lehetőség nekik is meglett volna és még többet is kereshettek volna .
Erre írtam azt , hogy sokszor nem oda születnek a gyerekek , ahova kellett volna ,mert sokan nem képesek róluk gondoskodni // természetesen vannak kivételek is / , és vannak akik nagyon szeretnének gyermeket ,de nekik nem lehet ,pedig ők szívvel lélekkel gondoskodnának a gyermekeikről .
Én is tudom mi az amikor egyszer fent van az ember , egyszer lent , de a gyermekeim soha nem éheztek . Egy anya azért anya , hogy gondoskodjon a gyermekéről akkor is ,ha már alig van mit enni . Én is ezt tettem .
Megtanultam kenyeret sütni , így az sokkal olcsóbb volt , mintha úgy vettem volna meg . Bár nagyon fárasztó munka volt mindennap dagasztani , az biztos . Mamáink is ezt tették régebben .... Disznófejből , tojásokból ,stb.pástétomokat készítettem ,mert ez is sokkal olcsóbb volt , mint szalámikat venni és mindenből tudtam főzni valamit , hogy ne éhezzenek a gyermekeim . Soha nem jártam kérni sehova semmit . Megtanultam beosztani azt , ami volt és azt is ami nem ....
Én máson fogtam vissza a pénzt , ami amúgy is nagyon kevés volt . Sokan kérdezték ,hogy tudunk annyiból megélni . Megéltünk és senki nem éhezett .
Ruházatunk nem volt divatos , ritkán került új ruhára pénz . Nekem különösen , de az mindig tiszta volt . A gyermekimnek viszont szüksége volt ruhára ha éppen kinőttek valamit ...
A helyzetét senkinek nem itélhetjük meg , az biztos . Ebben a kérdésben is mindenkinek magának kell eldöntenie ,hogy megtartja -e azt a babát , aki éppen a hasikájában él , vagy éppen nem . egy viszont biztos .
Ha valaki úgy dönt , hogy megszüli a gyermekét , köteles róla , mint anya , mint szülő megfelelően gondoskodni ,hogy ne éhezzen , ne fázzon az a gyermek .
Nem egy anyát ismerek , aki mindig fodrászhoz járt , hetente változtatta a haja színét . Műkörmöshöz , szoláriumba járt , legszebb ruhákat vette meg magának , a gyermeke meg nem tudott mit enni . Nem tudták a gyermekeiknek a gyógyszereket kiváltani . A többi embertől kéregetett mind és sajnáltatták magukat . Mindenki adott nekik és tudod miért ? Mert a gyerekeket nézte mindenki ....
Az a szerencse , hogy vannak emberek , akiknek nem csak a saját gyermeke a fontos , hanem másoké is ....

Legyen nagyon szép napod .
Puszillak
2010. szeptember 2. 21:54
Igazad van, sok olyat lehet tenni, hogy ne legyen gyerek, de bizony ezek is pénzbe kerülnek, és nem is kevésbe.Szóval ha valaki még is úgy marad és baba lesz, sajnos nem ítélhetjük meg a helyzetét, mert nem élünk benne. Volt olyan szomszédom, aki egyedül nevelt egy gyereket és becsöngetett és szégyelte magát, de kért két szelet kenyeret a gyerekének, mert nem volt mit enniük, és nem dolgozott és éheztek. Nem egy szeletet adtam, és enni adtam mind a kettőjüknek, mert Nekem akkor jobban volt miből adni. Sőt, volt, hogy a kislányt behívtam és megetettem mielőtt még az anyja kérhette volna, hogy ne érezze ezt megalázónak. Sokat főztem mi is sokan voltunk, mert volt rokon fiú aki egy hónapig míg szállásra mehetett itt tartózkodott nálunk. Így adtam át nekik is tálkában ételt, hogy az anya is tudjon enni. Sajnos ez a világ nagyon kegyetlen. Néha látom mennyi kenyeret és ételt dobnak ki egyesek, pedig amíg jó edénybe vagy üvegbe kirakhatná a hajléktalanoknak és megennék. Vagy oda adhatná éhező embernek, de nem, mert azt nem inkább kidobja.
Én is sajnáltam anyát és lányát is, mert az anya próbált munkát találni, de nem sikerült sokáig. A kislány meg éhesen ment iskolába. Volt tudtam mikor indul, és lent a lépcsőházban a földszinten vártam friss kiflivel, vagy zsemlével, vagy volt megkértem a boltost szelje fel a zsemlét és tettem bele felvágottat és szendvicset adtam a gyereknek vigye el iskolába és egye meg.
Ezért nem vártam el soha semmit. Sem köszönetet, sem hálát, mert nem azért csináltam, hanem emberségből tettem, mert tehettem ,hogy segítek.
Így láttam jónak. Ha sütöttem süteményt adtam nekik is belőle.
Engem így neveltek, vagy erre tanítottak.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: