Apám sírja
2010. szeptember 27. - Látogatók száma: 410
Ha békét, nyugalmat akarok kimegyek a temetőbe, nagyihoz, az én anyusomhoz, aki mindig velem volt és néha sírva ráborulok sírjára, mikor már nem bírom a nehézségeket és kérem a felhőn ülve is segítsen, aztán meg rázom magam megkönnyebbülve tovább élek...! Nagyon jó írás és szíved a helyén van! Kívánom, hogy minden úgy sikerüljönk, ahogy szeretnéd! Szép napot Orsolya
Pinokkió! Nagyon szomorú, fájdalmas a cikked, most átérzem, mert dolgozunk és mégis nem tudjuk mi lesz holnap! Nekem (ünk) is vannak irigyeink, hogy házam van, na és fizethetem egy életen át, kocsim van azt is fizetem és a többi, csak a külsőséget látják, dehogy ha valaki úgy cserélne nem tudom mit szólna? Igazad van a napi 24 óra kevés, már el vagyok (unk) maradva feladatainkkal és igencsak be kell osztani az időnket, ami nagyon nehéz!
Ha békét, nyugalmat akarok kimegyek a temetőbe, nagyihoz, az én anyusomhoz, aki mindig velem volt és néha sírva ráborulok sírjára, mikor már nem bírom a nehézségeket és kérem a felhőn ülve is segítsen, aztán meg rázom magam megkönnyebbülve tovább élek...! Nagyon jó írás és szíved a helyén van! Kívánom, hogy minden úgy sikerüljönk, ahogy szeretnéd! Szép napot Orsolya
Igazán a cikk eleje arról akart volna szólni, hogy mennyire pörög a világ. Most ez lehetett volna egy mai disco, egy autópálya leírása is, vagy egy nyüzsgő nagyvárosé...
A második fele volt a lényeg! Ezért raktam elé a "körítést", Orsolya nagyon jól érezted!
Köszönöm mindenkinek, hogy olvasott:
Pinokkió