CICACSALÁD … III. RÉSZ
2010. október 20. - Látogatók száma: 70
Válasz erre: Babenko
Nem, nem rád gondoltam .
Nem vagyok hiú az írásaimra Pinokkió. Én nem vagyok író, csak egy műkedvelő, aki szereti leírni azt ami a fejében van. Tudom, kicsit giccses, de tőlem ez telik. Lehet dicsérni, lehet szidni, de azt hiszem arra már te is rájöttél, hogy nem vagyok elszállva. De vannak olyan dolgok, amelyekről úgy érzem, ennyi idősen már nem kell tolerálnom! Nekem ezek nem járnak sem anyagi, sem erkölcsi javakkal és ennek köszönhetően szabadon döntök. Én most úgy döntöttem, hogy nem írok ide többet. Nem törlöm magam, mert akkor az én gondolataimnál "Törölt felhasználó " név fog megjelenni, és nem a Babenko. És ezek a gondolatok akkor is az enyémek, ha több nem jelenik meg belőlük!
Elég keményen lett az én figyelmem felhíva arra a tényre, hogy ez az oldal itt a háziasszonyoké, az amatőröké, akik leírják a gondolataikat. Megértettem vagy nem értettem, de visszavonultam, mert ha engem profinak tartanak, akkor nem sok keresnivalóm van itt.
Még valami! Utálnám magam ha lenne akkora arcom mint itt egyeseknek és segítségül hívnám a famíliámat, a barátaimat és ütném vágnám itt a műkedvelőket, hogy az esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek. Én megmondom őszintén sajnáltam azokat, akikbe belemartak, mert bele tudtam érezni abba, hogy mit éreztek. Most úgy éreztem, a cicás író következik, ezért szóltam bele.
Nem vagyok megsértődve azon sem, hogy nem nyertem, mert miért is kellene ezen megsértődnöm??
Elefántcsonttornyom meg nincsen, de remélem nem is lesz, mert nagyon egyedül érezném ott magam!
A többi írosod is fent van, de még emésztem a legfrissebb hozzászólásokat.
Puszillak, és köszönöm
Éva
Válasz erre: Pinokkió
Szia Babó!
Ez így igaz (remélem nem rám gondoltál a "negatívaknál")! Én ezért a lapért -értetek- azt hiszem nagyon sokat tettem, teszek.
Ami a nem írást jelenti, arról fogok írni egyszer egy cikket. Kiábrándító, aki azt teszi, amit itt egyesek (és te is), elmenekülnek az elefántcsonttornyukba, mert költői, írói hiúságukban megsértődnek pár rosszabb kritika miatt, vagy éppen nem is mondják meg miértjükben?!
Barátod,
Pinokkió
Nem vagyok hiú az írásaimra Pinokkió. Én nem vagyok író, csak egy műkedvelő, aki szereti leírni azt ami a fejében van. Tudom, kicsit giccses, de tőlem ez telik. Lehet dicsérni, lehet szidni, de azt hiszem arra már te is rájöttél, hogy nem vagyok elszállva. De vannak olyan dolgok, amelyekről úgy érzem, ennyi idősen már nem kell tolerálnom! Nekem ezek nem járnak sem anyagi, sem erkölcsi javakkal és ennek köszönhetően szabadon döntök. Én most úgy döntöttem, hogy nem írok ide többet. Nem törlöm magam, mert akkor az én gondolataimnál "Törölt felhasználó " név fog megjelenni, és nem a Babenko. És ezek a gondolatok akkor is az enyémek, ha több nem jelenik meg belőlük!
Elég keményen lett az én figyelmem felhíva arra a tényre, hogy ez az oldal itt a háziasszonyoké, az amatőröké, akik leírják a gondolataikat. Megértettem vagy nem értettem, de visszavonultam, mert ha engem profinak tartanak, akkor nem sok keresnivalóm van itt.
Még valami! Utálnám magam ha lenne akkora arcom mint itt egyeseknek és segítségül hívnám a famíliámat, a barátaimat és ütném vágnám itt a műkedvelőket, hogy az esetleg nálamnál jobbakat elriasszam innen és tündökölhessek. Én megmondom őszintén sajnáltam azokat, akikbe belemartak, mert bele tudtam érezni abba, hogy mit éreztek. Most úgy éreztem, a cicás író következik, ezért szóltam bele.
Nem vagyok megsértődve azon sem, hogy nem nyertem, mert miért is kellene ezen megsértődnöm??
Elefántcsonttornyom meg nincsen, de remélem nem is lesz, mert nagyon egyedül érezném ott magam!
Válasz erre: Babenko
Ne azt nézd, hogy mit mondanak, hanem azt hogy ki mondja.Akiről tudod, hogy érdemes, annak gondold át a kritikáját, de akivel nem kell, azzal ne foglalkozz. Ha írsz, akkor magadnak írj, és nem fogsz csalódni. Én nagyot csalódtam, azért nem írok már egy ideje ide csak magamnak, de olvasni, olvasok. Jól írsz, folytasd, engem érdekel a cicák sorsa! :) Tudom, hogy mennyi szeretetet tudnak adni ezek a kis állatok!
Ez így igaz (remélem nem rám gondoltál a "negatívaknál")! Én ezért a lapért -értetek- azt hiszem nagyon sokat tettem, teszek.
Ami a nem írást jelenti, arról fogok írni egyszer egy cikket. Kiábrándító, aki azt teszi, amit itt egyesek (és te is), elmenekülnek az elefántcsonttornyukba, mert költői, írói hiúságukban megsértődnek pár rosszabb kritika miatt, vagy éppen nem is mondják meg miértjükben?!
Barátod,
Pinokkió
Válasz erre: zsoltne.eva
Tudod Franci jólesik olvasni a válaszod, még ha nem is Katalina írt vissza. Nincs jogom ítélkezni senki felett. Te nagyon rátapintottál a lényegre. Az emberek befelé fordultak, kevés olyan van, aki nyiltan vállalja, még azt is, amiről mélyen hallgatni kéne, mert már ez az egyetlen lehetősége, hogy könnyítsen a lelkén. Ezt sem értékeli mindenki egyformán, és ez természetes is, de legalább hallgatna az, akinek nem klappol az őszinteség, mert talán mélyen magába lát ilyenkor. Olyan fennen mondják, hogy ez egy olyan portál, ahol bármit elmondhatsz, mégis ki vagy téve sok negatív hatásnak itt is. Én például megjártam ma is a hegyoldalt, és szívesen tartottam volna bakot bárkinek, hogy ne kelljen felmásznom a fára, de megtettem. Nem írom meg a cicacsalád folytatását, legfeljebb csak annak, aki kéri. Ahhoz már nekem sincs erőm, hogy azon hadakozzak valakivel, hogy ebből is egyesek azt higgyék, hasznot lehet ebből húzni. Miféle hasznot? Kérdezem én. Valaki a pontversennyel példálózik, hogy olyan sokat ülök a gép előtt, hogy biztos befutó leszek. Kit érdekel!? Azt hittem itt jobbak az emberek, tévedtem.
Válasz erre: franci
Bár Katalinának szól a hozzászólásod, annyit azért megjegyeznék, hogy teljesen egyetértek veled abban, hogy a jó érzés valóban nagyon sok emberből hiányzik. Ezt kellene megértetni a mai fiatalokkal is, hogy ne a rossz példákból tanuljanak, inkább vissza kellene fordítani a sok eltévelyedett lelkű embert.
Valahogyan megértetni velük, hogy sokkal többre viszik az életben, ha nyitott és előzékeny, segítőkész, jó akaratú tulajdonságokkal bírnak....
Válasz erre: zsoltne.eva
Katalina! Én kertvárosból megyek ki hozzájuk, két busszal. Majd gyalog, úgy 20 percet. A biciklit így el lehet felejteni. Nem stoppoltam soha, csak régen, amikor munkába mentem és lekéstem a buszt, ez bevett szokás volt a 70-es években. Az emberekben a jó érzés azóta kiveszett, amikor gyalogolok, jó lenne ha valaki felvenne néha, már ismerhetnek, elég régen járok arra. Na mindegy. Viszont hazafelé szerencsém volt, egyik szomszéd épp hazafelé tartott és elvitt a buszmegállóig. Ilyen is van! Nagyon jólesett.
Valahogyan megértetni velük, hogy sokkal többre viszik az életben, ha nyitott és előzékeny, segítőkész, jó akaratú tulajdonságokkal bírnak....
Válasz erre: zsoltne.eva
Pfúúúú! Babenkó, megadtad. Nem semmi, amikor elolvastam a Kritikusok írásodat, piszkosul éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Én most még bírom, csakazértis, főleg ha olyan embereket érezhetek magam mellett,amilyen te is vagy. Majd még jelentkezek. Már tudom kihez kell fordulnom, ha nagy a baj.
A többi írosod is fent van, de még emésztem a legfrissebb hozzászólásokat.
Puszillak, és köszönöm
Éva