Szia Véb! Hát megkönnyeztem a soraidat és valahol igazat adok neked, de szüleinket nem választjuk bele születünk nem? Nehéz a tények ismeretébe az elfogadás, a megoldás keresése, de Tudod szerintem apukáddal is építsd tovább a kapcsolatodat, viszont saját tapasztalatom alapján még ha nagyon - nagyon nehéz is, bocsáss meg anyukádnak is, mert bármilyen is volt, bármilyen bánatot is okozott, csak az anyukád volt, bár nem dönthetek helyetted, de mégis próbálj meg a lelkedbe rendet tenni és azután az élet megy majd tovább...!
Szeretettel: Orsolya
Szia!
Az életem tovább ment, csak a megbocsátás várat még magára. Úgy érzem, ezt nem lehet erővel, hogy "márpedig én meg akarok, meg fogok bocsátani". Szerintem ehhez idő kell, az pedig, hogy mennyi idő, sok mindentől függ. Nálam biztos nem lesz egyszerű, mert egyébként sem vagyok kifejezetten megbocsátó típus, nehezen felejtek.
Majd kiderül.
Köszönöm a hsz-odat.
Szia Véb! Hát megkönnyeztem a soraidat és valahol igazat adok neked, de szüleinket nem választjuk bele születünk nem? Nehéz a tények ismeretébe az elfogadás, a megoldás keresése, de Tudod szerintem apukáddal is építsd tovább a kapcsolatodat, viszont saját tapasztalatom alapján még ha nagyon - nagyon nehéz is, bocsáss meg anyukádnak is, mert bármilyen is volt, bármilyen bánatot is okozott, csak az anyukád volt, bár nem dönthetek helyetted, de mégis próbálj meg a lelkedbe rendet tenni és azután az élet megy majd tovább...!
Válasz erre: Orsolya
Szia Véb! Hát megkönnyeztem a soraidat és valahol igazat adok neked, de szüleinket nem választjuk bele születünk nem? Nehéz a tények ismeretébe az elfogadás, a megoldás keresése, de Tudod szerintem apukáddal is építsd tovább a kapcsolatodat, viszont saját tapasztalatom alapján még ha nagyon - nagyon nehéz is, bocsáss meg anyukádnak is, mert bármilyen is volt, bármilyen bánatot is okozott, csak az anyukád volt, bár nem dönthetek helyetted, de mégis próbálj meg a lelkedbe rendet tenni és azután az élet megy majd tovább...!
Szeretettel: Orsolya
Az életem tovább ment, csak a megbocsátás várat még magára. Úgy érzem, ezt nem lehet erővel, hogy "márpedig én meg akarok, meg fogok bocsátani". Szerintem ehhez idő kell, az pedig, hogy mennyi idő, sok mindentől függ. Nálam biztos nem lesz egyszerű, mert egyébként sem vagyok kifejezetten megbocsátó típus, nehezen felejtek.
Majd kiderül.
Köszönöm a hsz-odat.