Tíz év nem sok
2011. augusztus 10. - Látogatók száma: 178
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia kedves János!
Tőled megszokott színvonalon, nekem tetsző cikket írtál már megint. Az, hogy két egymástól eltávolodott ember képes ilyen kulturáltan pontot tenni a kapcsolatuk végére, nagyon ritka eset. A belső vívódást ugyan nem érzékeltetted, de szerintem majd ezután fog megtörténni, melyet kifelé nem mutatnak ugyan, de biztos vagyok benne legbelül zajlik..., és az a tíz év együtt eltöltött idő nem múlhat el csak úgy egyszerűen, gondolom.
Szeretem olvasni az írásaidat, a kifejezésmódja, az egyszerűsége miatt is, érthető és világos módon írod meg a történeteidet.
Puszi,
Éva
Mindig meglepsz az empátiáddal, a gondosan megírt hozzászólásaiddal, elfogult véleményeddel. De még jobban meglepett, hogy ebben a néhány sorban milyen fontos, továbbgondolásra érdemes meglátás van. A kulturált válás nem feltétlenül jelent érzelemmentes beletörődést, és nem mentes a belső vívódásoktól, és olykor a méltatlan érzelmi kitörésektől sem. De a végeredmény számít, annak a belátása, ha visszavonhatatlanul elmúlik valami, ami két embert összetart ebben a kötelékben.
Üdv,
Janó
Válasz erre: Janó
Kedves Éva!
Mindig meglepsz az empátiáddal, a gondosan megírt hozzászólásaiddal, elfogult véleményeddel. De még jobban meglepett, hogy ebben a néhány sorban milyen fontos, továbbgondolásra érdemes meglátás van. A kulturált válás nem feltétlenül jelent érzelemmentes beletörődést, és nem mentes a belső vívódásoktól, és olykor a méltatlan érzelmi kitörésektől sem. De a végeredmény számít, annak a belátása, ha visszavonhatatlanul elmúlik valami, ami két embert összetart ebben a kötelékben.
Üdv,
Janó
Még akkor is, ha ideig óráig eltávolodtunk - látszólag - egymástól. Nem. Az élet megy tovább nélkülünk is, de miért könnyítenénk meg? Nem igaz?
Puszi,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Nem kevésbé meglepőek a válaszaid, melyeket mindig is nagyon szerettem, mert értő, empatikus, odafigyelést érzékeltet. Neked is, mint nekem fontosak ezek a rövid, de sok mondanivalót tartalmazó hozzászólások. Te is én is mindig arra törekedtünk, hogy odafigyeljünk egymásra. És ez érvényes mind a mai napig.
Még akkor is, ha ideig óráig eltávolodtunk - látszólag - egymástól. Nem. Az élet megy tovább nélkülünk is, de miért könnyítenénk meg? Nem igaz?
Puszi,
Éva
Tőled megszokott színvonalon, nekem tetsző cikket írtál már megint. Az, hogy két egymástól eltávolodott ember képes ilyen kulturáltan pontot tenni a kapcsolatuk végére, nagyon ritka eset. A belső vívódást ugyan nem érzékeltetted, de szerintem majd ezután fog megtörténni, melyet kifelé nem mutatnak ugyan, de biztos vagyok benne legbelül zajlik..., és az a tíz év együtt eltöltött idő nem múlhat el csak úgy egyszerűen, gondolom.
Szeretem olvasni az írásaidat, a kifejezésmódja, az egyszerűsége miatt is, érthető és világos módon írod meg a történeteidet.
Puszi,
Éva